A múltkori Mikulás napi bejegyzésem nagy sikert aratott, így nem hagyhatom ki a kereszténység talán legnagyobb ünnepét sem, a Karácsonyt. Milyen tévhitek szállnak apáról fiúra, generációról, generációra? Mi a valóság a Karácsony ünnepi fátyla mögött?
Mit is ünneplünk Karácsonykor?
Hivatalosan Jézus születését ünnepeljük december 25-én, és 26-án. Azonban tudni kell, hogy Jézus nem ekkor született. Ezt a napot csak jóval később, 350-ben, I. Szent Gyula pápa nevezte ki Jézus születésének napjának. Viszont már az ókorban is különleges nap volt december 25-e. Ugyanis, ekkor ünnepelték Mithrász, a Legyőzhetetlen Nap Isten születésnapját, vagyis a dies natalis Solis Invicti-t.
Számtalan példa van arra, hogy a kereszténységet más vallásokból gyúrták össze csak azért, hogy a pogányok között is elfogadott legyen ez a hit, és könnyebben lehessen híveket toborozni a feszület alá. Több tanulmány is foglalkozik azzal, hogy a kereszténység nem más, mint egy Nap-hit, de ebbe most nem megyek bele mélyebben. Aki szeretne olvasni, annak csak ajánlani tudom ezt a bejegyzést.
Tehát tulajdonképpen Mithrász születésnapját ünnepeljük december 25-én, és nem Jézusét. Oké, de mikor született Jézus? Valójában ezt senki sem tudja pontosan. Sokan ie. 6-8 körüli időpontra teszik, és ami még bonyolítja a dolgot, hogy talán nem is decemberben születhetett.
Ugyanis Lukács evangéliumában az áll, hogy a pásztorok ekkor a mezőn tartózkodtak. Azonban Jézus születésének helyén, az állatokat télen tető alatt tartották. Így sokan valamilyen nyári hónapra tippelnek.
A betlehemi csillag magyarázatai azonban már eltérő időpontokra helyezik Jézus születését. Ha a betlehemi csillagot a Halley-üstökössel azonosítjuk (több ábrázoláson ugyanis csóvát láthatunk, tehát üstökösre emlékeztető az alakja), akkor Jézus születésének időpontja a nyári hónapokra esik, ami megerősíti a fent említett, Lukács evangéliumának szövegéből levont következtetést.
Azonban van olyan magyarázat is, amely szerint a betlehemi csillag a Jupiter és a Szaturnusz együttállásából kialakult igen erőteljes fényű égi tünemény volt, ez azonban a téli hónapokra teszi a Kisded születésnapját, ahol jelenleg is ünnepeljük. (A nagyon szélsőséges nézetektől, mint például, hogy valamilyen földönkívüli jármű volt a betlehemi csillag, most vonatkoztassunk el.)
Egy harmadik változat szerint, egy szupernova robbanás volt a betlehemi csillag. Ezt a teóriát először 1572-ben, Tycho Brahe (1546–1601) neves dán csillagász, és Kepler mentora vetette fel. 1572-ben ugyanis egy újabb fényes csillag tűnt fel az égen, ami egy szupernova robbanás volt. Brahe ekkor vetette fel először, hogy talán ez is hasonlatos lehet, a betlehemi csillaghoz. Az egyetlen probléma ezzel, hogy nem határolja be pontosan a születés dátumát. Bár ez a magyarázat nem túl elterjedt, mai napig akadnak akik kutatják azt a bizonyos szupernovát. (A képen az 1572-es szupernova maradványa látható, a Hubble űrteleszkóp 2004-es felvételén.)
Akármelyik égi jelenség is volt, az biztosan kijelenthető, hogy a pásztorokat és a napkeleti bölcseket nem ezek vezették a fiatal Jézushoz. A történelem során, nem egyszer kötöttek már össze, égi jelenségeket, földi eseményekkel. Ilyenek voltak például a háborúk kitörésére vagy a pestis járványok megjelenésére utaló üstökösök, vagy éppen a ma is divatos horoszkópok készítése.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért olyan különleges december 25-e, hogy már az ókorban is ünnepelték, ráadásul egy halhatatlan isten születésnapjának tűzték ki? December 25-e előtt 4 nappal, december 21-én van a téli napforduló, amikor az éjszakák rövidülnek, és a nappalok ismét hosszabbodnak, vagy szebben megfogalmazva a Nap, ismét felülkerekedik a Sötétségen és újjászületik. Ennek szimbolikus kivetülése a Mithrász ünnepség, és ezt vették alapul Jézus születésének is, hiszen míg Mithrász Napisten egy új évet hozott el, addig Jézus egy új korszakot, a kereszténység korszakát hozta el. Sok ősi nép egyébként ettől a naptól számolta az új évet, tehát december 21, a mai december 31-i szilveszterünknek felelne meg, december 25-e pedig az új év, az új korszak ünnepe. Innen már világos, hogy miért pont 2012. december 21-én ér véget a maja naptár számítása is.
Az is érdekes, hogy az ókeresztények még úgy tartották, hogy Jézus egy barlangban született, nem pedig egy ólban. A jászol pedig kőből volt, ugyanis ekkoriban a takarmány-jászolokat nem fából (ahogy jelenleg tudjuk) hanem kőből készítették. Csak Lukács evangéliumában jelenik meg a fa-jászol, valamint az azt körülvevő állatok.
Honnan ered a karácsonyfa díszítésének hagyománya?
Szerintem senki sem fog meglepődni a fentiek után, ha leírom, hogy a karácsonyfa állításának és díszítésének már az ókorban is nagy hagyománya volt. A germán, a kelta, a római vagy éppen az egyiptomi kultúrában is megtalálható volt az örökzöld növények tisztelete. A kelta papok (a druidák) a téli napforduló alkalmából, feldíszített fenyőfát állítottak a Szent Ligeten. Persze díszítés alatt nem a mai értelemben vett fadíszekre kell gondolni.
Aztán, ahogy teret hódított a kereszténység a karácsonyfa-állítás szokása háttérbe szorult, mi több, pogány eredete miatt üldözték azokat, akik fát állítottak. Először Kr.u. 452-ben a római katolikus egyház tiltotta be a szokást, majd 800-ban Nagy Károly császár, a Capitularia című művében ismételten betiltotta a fák és a kutak díszítését. A kutak díszítése egy másik pogány népszokás volt, amely szorosan kapcsolódott a fák díszítéséhez. A germán néphit szerint ugyanis Wotan az Yggdrassil világfán függött, amely épp egy kút mellett álló örökzöld fa volt.
Később azonban ismét visszakerült a kereszténységbe a fa díszítésének hagyománya. Feltételezhetően azért, hogy minél több pogányt áttérítsenek a hitre. Érdekesség azonban, hogy a feldíszített fákat, először nem a Karácsony miatt állították fel, hanem a Mindenszentek és a Halottak Napja (november 1 és november 2) alkalmából. E két napon a templomok bejáratánál állították fel a feldíszített fákat. A rajtuk lévő gömb alakú díszek a halottak lelkeit szimbolizálták. A mai gömbdíszek is innen eredeteztethetőek.
Aztán Karácsonykor is állítottak fát, már teljesen más díszítéssel, ami így más jelentéssel is bírt. A hagyományos fenyőfán a piros díszek a természet körforgását a megújulást szimbolizálják, az aranyozott dió még pogány eredetű, az ártó szellemektől, a rontástól védte a ház lakóit, a piros alma az Édenkertben elkövetett, eredendő bűnre, a girland a bűnbecsábító kígyóra emlékeztetnek, a fények, a gyertyák a Napot, és Jézust jelképezik, míg a szalmadíszek a jászolt szimbolizálják.
Idővel a Halottak Napja alkalmából felállított fa, és a hagyományos karácsonyfa összeolvadt; a halottak napi fáról a gömbdíszek átkerültek a karácsonyfára, és kiváltották a piros alma díszeket.
Az első karácsonyfát a legenda szerint Luther Márton állította fel kisfiának. Pontosan azonban nem lehet tudni, hogy kinek vagy kiknek a nevéhez fűződik az első hagyományos karácsonyfa felállítása. Egyes források szerint a XV. századi freuburgi pékinasok állítottak fel karácsonyfát a város kórházánál, míg mások szerint 1521-ben, Sélastes (Elzász tartomány, Franciaország) városának katolikus templomában állították fel.
Pársoros érdekességek a Karácsonyról
Egy 1554-ből származó történelmi jegyzet alapján Magyarországon karácsonyfának nevezték a földesúrnak karácsonyi adóként beszállított tüzelőt.
1649 és 1660 között Angliában Oliver Cromwell betiltotta a karácsonyi énekeket. Úgy gondolta, hogy a karácsonynak egy komoly, fennkölt ünnepnek kell lennie, ehhez nem valók az énekek és az összejövetelek. Az ünneplést a szentbeszéd, a prédikáció és az imádkozás jelentette.
A Csendes éj című éneket 1818-ban egy osztrák pap, Joseph Mohr írta. A karácsony előtti napon közölték vele, hogy a templom orgonája eltörött és Szentestére nem készül el. A pap bánatos lett, és mivel a karácsonyt zene nélkül nem tudta elképzelni, úgy döntött, ír egy dalt, amelyet a kórus előadhat. Leült és megírt három versszakot. Később ebben a kis ausztriai templomban hangzott fel először a Stille Nacht. A dallamot pedig Franz X. Gruber alkotta meg. Ezen a weboldalon pedig megtalálhatjátok a Csendes éj, különböző nyelvekre lefordított változatait.
Az Egyesült Államokban Alabama volt 1836-ban az első állam, 1907-ben pedig Oklahoma az utolsó, amely hivatalos ünneppé nyilvánította a karácsonyt.
A karácsonyfa-állítás szokása Magyarországon a 19. század második felében jelent meg, kezdetben főleg a német ajkú városi lakosság körében. Az első "magyar" karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz állította Aszódon, 1824-ben. A magyar szépirodalomban a karácsonyfa első említése 1854-ből, Jókai Mór A koldusgyermek című, karácsonyi tárgyú elbeszéléséből van.
1856-ban Franklin Pierce elnök díszítette fel a Fehér Ház első karácsonyfáját.
Az első karácsonyi üdvözlőlapot 1843-ban nyomták, Sir Henry Cole részére. Nagyon elfoglalt ember volt, aki időt akart nyerni karácsonyi leveleinek megírása során, viszont érdekeltsége fűződött a postai hálózat bővítésében is. Csak az 1860-as évek során terjedtek el a képeslapok, az olcsóbb nyomdai megoldások bevezetésével.
1937-ben Ausztriában jelent meg az első bélyeg, amely a karácsonyt köszöntötte.
1914-ben Szenteste éjszakáján éjfélkor hirtelen megszűntek a lövések a német lövészárkokból. Egy német rézfúvós zenekar karácsonyi énekeket kezdett játszani. Korábban, karácsony reggelén a német katonák kimásztak az árkokból, közeledtek a szövetséges vonalakhoz, miközben ezt kiabálták: Merry Christmas! (Boldog Karácsonyt!). A szövetséges katonák először trükknek vélték az eseményt, de hamarosan ők is előjöttek az árkokból és kezet ráztak a németekkel. A tűzszünet néhány napig tartott, a katonák cigarettát és karácsonyi pudingot osztogattak ajándékul egymásnak, énekeltek, sőt még fociztak is. (Snopes.com-on bővebben is olvasható.)
Ausztráliában néhány lelkész azt tanácsolja, hogy "Merry Christmas" helyett "Happy Christmas" üdvözléssel köszöntsék a karácsonyt. Az ottani angol nyelvhasználatban ugyanis a Merry szónak a mellékjelentése lerészegedésre utal. Aki nem hiszi.
Tom Smith, egy londoni édességbolt tulajdonosától származtatható a szaloncukorhoz hasonló bonbon. Tom 1840-ben franciaországi utazásán vette észre az összecsavart papírba csomagolt különböző édességek választékát. Ezek a bonbonok nagyon népszerűek voltak, ezért elhatározta, hogy lekopírozza azokat. Főként fiatal férfiak vásárolták aztán tőle az édességet szerelmük részére. Ez adta az ötletet, hogy Tom kis "szerelmes mottóval" ellátott papírcédulákat helyezzen a csomagolás belsejébe. 1846-ban a karácsonyt is célba vette: a cukorka helyett kis játékok, apróságok becsomagolásával is próbálkozott. Az ötlet és a csomagolási mód aztán elterjedt, például a mai szaloncukornak megfelelő édesség formájában.
A szaloncukor bár francia eredetű, és német közvetítéssel érkezett meg hozzánk a 19. században, rajtunk kívül senki más nem aggat szaloncukrot a karácsonyfára, így ez igazi hungarikumnak tekinthető szokás.
Kezdetben, a szaloncukor készítése csak kézileg történt, de a 19. század végén megjelentek az első fondantkészítő gépek, amelyeket a híres Stühmer csokoládégyár gyártott a Gerbeaud cukrászda számára.
