Egyik ismerősöm hívta fel a figyelmemet, egy korábbi Index.hu-s cikkre. Az ausztráliai Cairns városában, Ant Hadleigh fotós döbbenetes képeket készített egy ismerőse kertjében. A fotókon az látható, hogy egy jól megtermett pók éppen egy nálánál sokkal nagyobb kígyóból lakmározik. Hadleigh elmondta, hogy végignézte a teljes hadakozást, és ha fogadnia kellett volna, a kígyóra tett volna némi összeget, de végül a pók győzött. A hadakozás során a kígyó többször is megpróbált visszatámadni, de csak jobban belegabalyodott a hálóba. A pók egymásután többször is megharapta a kígyót, a harapásnyomok feketék voltak, amelyek mentén még a kígyó belső részei is előtűntek.

A sztori már-már túlhihetetlen, a csatolt képek pedig túlságosan is homályosak ahhoz, hogy egyből átverésre gondoljunk. Természetesen lefutottam a tisztelet köröket: utánanéztem a forrásnak, hogy véletlenül nem álhír portálról van-e szó; esetünkben nem. A képek valódiak, ráadásul még videó is készült az esetről, ezt már nem nagyon lehet magyarázni CGI-val, vagy mással.

A nyomozás során kiderült, hogy 2008-ban már borzolta a kedélyeket egy hasonló kép, amelyen az látható, hogy egy nagyobb testű madár akadt bele egy óriási pók hálójába. A madár láthatóan halott volt, és a pók jóízűen majszolt belőle.
A két képen valóban létező pókfaj egy-egy példánya látható, ez az arany selyem hálószövő pók, vagy arany hálószövő pók, angolul Golden Orb (Silk) Weaver/Golden Orb Spider. Ezek valóban elég nagyméretű pókok, 8-10cm-es példányuk is ismert, de elképzelhető, hogy nagyobbak is akadnak a természetben. Nem szokásuk viszont kígyót, vagy éppen madarat enni. Táplálékuk főleg rovarokból áll. Ez a pók faj az emberre nem veszélyes, mérges pókok közé sorolható. Csípése nem fájdalmas, csak felületesen sérti a bőrt, mérge pedig a seb körül bőrpírt, hólyagosodást okozhat. Ismert olyan eset, hogy allergiás roham (anafilaxiás sokk) miatt halt bele valaki a pók csípésébe, de ez nem jellemző, nagyon ritka. Méreggel kevert emésztőnedve így csak valóban a rovarokra veszélyes. Éppen ezért hihetetlen a sztori azon része, mikor Hadleigh azt állítja, hogy a kígyó belső szervei is előbuggyantak, hiszen ez a pók nem tud akkorát csípni, nincs akkora csáprágója, amivel erre a mutatványra képes lenne. Bár sem csáprágója, sem mérge nem erős ahhoz, hogy bogaraknál nagyobb zsákmányban kárt tegyen, a hálója sokkal erősebb, más pókfajéhoz képest. Ezért fordulhat elő az, hogy kígyók, madarak, nem ritkán gyíkok, egerek, patkányok ragadnak bele a hálóba. Ennek persze a pók nem nagyon örül, hiszen csáprágójával nem tud mit kezdeni a hatalmas zsákmánnyal, és még a hálója is tönkrement. Természetesen az ösztön rögtön azt diktálja a póknak, hogy oda kell menni a zsákmányhoz, meg kell őt csípni és folyatni az emésztőnedvet, de az biztos, hogy nem tudta megenni, és így hoppon maradt, és ezeket a pillanatokat kapták le a fotósok.

Összegezve tehát, a sztori erősen kiszínezetten, és felfújtan került a médiába, és a pókoktól való természetes viszolygásunkra épít. Halkan megjegyzem azért, nem nagyon örülnék, ha egy ilyennel összefutnék.