Még csak nem rég fedeztem fel magamnak az alábbi eszmefuttatást, ami itthon leginkább "15 leleplező tény a Holdról" címmel kering az Internet sűrűjében, pedig az eredeti, angol nyelvű változat még az Internet őskorából, 1995-ből származik. Ebben a bejegyzésben sorra veszem a leleplező tényeket, és mindegyikhez fűzök némi magyarázatot. Előzetesen annyit, a leleplező tények érdekessége, hogy valójában elég nagy (számomra meglepően nagy) az igazságtartalma, viszont helytelen következtetéseket von le belőlük, és persze a megfogalmazás sem mindig korrekt.

A Hold kora
A Hold jóval idősebb, mint amit korább feltételeztek róla. Úgy néz ki, hogy idősebb, mint maga a Föld és a Nap! A Föld korát 4,6 milliárd évre becsülik , viszont a holdkőzet életkorát legalább 5,3 milliárd esztendőre! A holdpor meg legalább egy milliárd évvel idősebb a holdkőzetnél is!

Szeretnék elbeszélgetni azzal, aki ennyire becsülte a holdkőzet korát! Ugyanis senki, a tudományos körökben legalábbis, nem mond ilyesmit.  Az meg már szinte nevetséges állítás, hogy a Napnál is idősebb. A jelenleg tudományosan elfogadott Hold-keletkezés szerint az ős-Föld, valamikor 4,5 milliárd évvel ezelőtt összeütközött egy kb. Mars méretű égitesttel. Az ős-Földből és a Theia-nak nevezett égitest közös anyagából állt végül össze Holdunk. Októberben számítógépes szimulációval modellezték ezt a gigantikus ütközést, amely eddig a legmegbízhatóbb eredménnyel szolgált.

A holdkőzet eredete
A holdpor markánsan különbözik a holdi kőzet kémiai összetételétől! Ellentétben tehát a korábbi elmélettel, mi szerint a holdpor a kőzet felaprózódásából keletkezett, melynek kialakulását az extrém körülmények is elősegítették, tény az, hogy a holdi kőzetnek teljesen máshonnan kellett jönnie!

Kis mértékben ugyan, de valóban eltérhet a holdpor a holdkőzettől, a "markánsan különböző" kifejezés azért elég meredek kijelentés. A holdpor a holdkőzetet borítja, és nagyrészt szilícium-dioxidból álló üvegcseppek halmaza. Holdpor több okból is keletkezhet. A becsapódó mikrometeoritok által felvert, és felforrósított anyagból, másrészt az extrém hőingadozás (-183°C és +117°C) miatt az évmilliók, évmilliárdok alatt felaprózódott holdkőzetből. Azt lehet mondani, hogy ha a hatásvadász burkot lehántjuk a fenti szövegről, akkor végül is korrekt információt kaptunk.

A Holdfelszínen található nehezebb kémiai elemek
A normális bolygói kémiai összetétel mindenütt azt mutatja, hogy a nehéz elemek az adott bolygó belsejében, a könnyebbeket pedig a felszínen lehet találni – ez viszont nincs így a Holdnál! A holdkőzetet tanulmányozó tudósok szerint :

„A Holdfelszínen található magas olvadáspontú elemek, mint pl. a titánium, nagy bősége miatt, számos geológus azon az állásponton van, hogy a magas olvadáspontú vegyületek valamilyen ismeretlen módon kerültek a Holdra.”

A Hold összetétele teljesen normális, és semmi különös nincs abban, hogy nehéz fémeket találunk a felszínen. A Földön is van külszíni ilmenit (magas titántartalmú vasoxid) bánya, és például vasért sem kell a Föld gyomrába menni.

A Holdi kőzetek viszonylag (a földi kőzetek titán tartalmához képest) magas titán koncentrációjáról már az Apollo-küldetések óta tudnak a tudósok. Bár valóban nem teljesen tiszta, hogyan kerülhetett ennyi titán a felszínre, ám mégse mondja senki sem, hogy  „valamilyen ismeretlen módon kerültek a Holdra”. A Hold titángazdagságát az égitest erősebb vulkanikus tevékenységével magyarázzák. Azt feltételezik, hogy a Hold kihűlésekor és megszilárdulásakor néhány elem – mint például a titán – nem igazán vegyült el jól a többi elemmel, így külön réteget alkotott a felszín alatt, később pedig a vulkanikus kitörések a felszínre dobták ezeket. Erre az esély megvan, hiszen a Hold, keletkezésekor sokkal közelebb volt a Földhöz, így az anyagok is csomósodhattak, és nehezebben keveredhettek el egymással.

A vízpára jelenléte
1971. március 7-én, a Holdfelszínre telepített mérőműszerek vízpárafelhőt észleltek a Holdon. A párafelhő 14 órán keresztül maradt meg a felszínen és mintegy 100 négyzetmérföldnyi területet borított be.

Érdekes, hogy ezzel sehol, egyetlen tudományos weboldalon sem találkoztam, vajon miért? Eleve kérdéses, hogyan maradhatott fent 14 órán keresztül a vízpára, hiszen a Hold gravitációs mezeje nem elég erős ahhoz, hogy a vízpárát megtartsa, rövid idő alatt a világűrbe kellene szöknie. Másrészt a Holdon uralkodó extrém hőmérsékleti viszonyok mellett is kérdéses a kialakulása. A Nap felőli oldala akár +117 fokig is melegedhet a felszín, míg az árnyékos oldal -183 fokos is lehet, és mivel nincs légkör, az átmenet nagyon drasztikus. A Holdra felvitt mérőműszerek között sem találok olyat, ami vízpára mérésére lenne alkalmas.

Magnetikus kőzetek
A Holdkőzet mágneses tulajdonságú, mely teljesen szokatlan jelenség, mivel magán a Holdon nincs mágneses mező! ( És a Földdel való véletlen ütközéssel sem alakulhatott ki ez a helyzet, mivel akkor a Hold darabokra szakadt volna. )

A holdporban és holdkőzetben is kimutattak vasrészecskéket, ez pedig már elegendő ahhoz, hogy mágnesezhető legyen. Az sem igaz, hogy a Holdnak nincs mágneses tere. Az tény, hogy nem fogja úgy közre, mint bolygónk mágneses mezeje a Földet, de azért akad. Szakszerűen szólva: nincs globális mágneses mezeje, hanem ún. mágneses buborékok találhatóak a Holdon.

Továbbá minden hónapban a Hold belemerül a Föld magnetoszférájába, ez pedig elegendő ahhoz, hogy a vastartalmú fémek felmágneseződjenek.

Nincsenek vulkánok
Sok kráter nem külső hatásra jött létre, mégis sincs arra mutató jel, hogy a Holdon valaha vulkáni aktivitás lett volna.

Az tény, hogy manapság már nincsenek vulkánok a Holdon, ám korábban volt vulkanikus tevékenység rajta. Fentebb említettem, a titán is valószínűleg így kerülhetett a felszínre. Ahogy hűlt a magma és kezdett összezsugorodni a Hold, a felső kérget időnként áttörte a nyomás alatt álló folyékony belső kőzet. A becsapódó meteoritok is megrepeszthették a felszínt, ami alól forró láva ömlött a felszínre.

A holdi masconok
(mascon : A Hold tengereinek területén megfigyelhető tömegkoncentrációk, amelyek pozitív gravitációs anomáliákat okoznak. ) A Hold központi „mare” területei alatt 35 - 65 kilométerre elhelyezkedő nagy, sűrű, kör alakú tömegek… „olyan széles, korong alakú tárgyak, melyek esetleg valamilyen mesterséges szerkezetek is lehetnek. Ugyanakkor ezek a kör alakú lemezek nem valószínű, hogy véletlenül kerültek minden „mare” terület közepére, mint valami céltábla, pusztán baleset vagy más természeti jelenség miatt.”

Ehhez nem nagyon tudok mit hozzáfűzni, mivel masconok vannak, valóban nagy tömegűek, de nem találok semmilyen bizonyítékot arra nézve, hogy ezek korong alakú, mesterséges tárgyak lennének. Az írónak ha vannak a NASA-tól kiszivárogtatott szupertitkos dokumentumai, azokat szívesen elfogadom és átolvasom.

Szeizmikus aktivitás
Holdrengések százait jegyzik fel minden évben, melyeket nem lehet megmagyarázni a meteorok becsapódásával. 1958 novemberében Nyikoláj Kozirjev szovjet csillagász a Krimi Csillagászati Obszervatóriumban egy holdi gázkitörést fényképezett le közel az Alphonsus kráterhez. Ő egy vörösen izzó fényt is észlelt, mely jelenség kb. egy óráig tartott. 1963-ban a Lowell Obszervatórium csillagászai szintén láttak vörösen izzó fényeket az Arisztarkhosz régiót övező hegygerincek csúcsain. A megfigyelések pedig azt is mutatták, hogy ezek a jelenségek periodikusan és nagy pontossággal ismétlődtek, ahogy a Hold a keringése során a Föld közelébe került. Valószínűleg ezek sem természeti jelenségek.

A „holdrengések százait jegyzik fel minden évben” korrekt megállapítás, sőt még kicsit kevés is. Ugyanis naponta átlagosan 1-3 rengés történik a Holdon, ez pedig egy évben akár ezer rengést is jelenthet. Az is igaz, hogy ezek nagy részét nem a meteoritok becsapódása okozza, de akkor mi? Nos, nem csak a Földön hat az árapály jelenség, hanem a Holdon is. Amikor földközelbe ér a Hold, akkor vízszintes irányba kicsit megnyúlik, míg függőleges irányban kicsit összelapul. Ekkor repedések keletkezhetnek a felszínen, kőzetek mozdulhatnak el egymáson, esetleg sziklák eshetnek a mélybe, amelyek kisebb-nagyobb rengéseket keltenek a Holdon.

Érdekességképpen: Megfigyeltek egy másik rengési maximumot is, amely 206 napos periódusidővel ismétlődik, ezt valószínűleg a Nap hatása okozza.

Említenek két gázkitörést is, amit a Holdon észleltek, ezek helytállóak, valóban akkor és azok észlelték, akiket írnak. Az utolsó két mondatra viszont szeretném felhívni mindenki figyelmét, ez ugyanis iskolapéldája a következetlenségnek: „A megfigyelések pedig azt is mutatták, hogy ezek a jelenségek periodikusan és nagy pontossággal ismétlődtek, ahogy a Hold a keringése során a Föld közelébe került. Valószínűleg ezek sem természeti jelenségek.” Tehát, ha a Hold földközelben (perigeumban) van, akkor csakis ET finghatja el magát a Holdon, és még véletlenül sem a fentebb említett árapály jelenség okozza a gázkiáramlásokat. Teljesen egyértelmű. Abba bele se gondolt a készítője, hogy a felszín alatt ugyanúgy gázzárványok vannak, mint a Földön, a megrepedt felszín alól pedig ezek a gázok könnyen kiszöknek.

Üreges Hold
A Hold átlagos sűrűsége 3,34 g/cm3, mialatt a Földé 5,5. Mit jelent ez? 1962-ben Dr. Gordon MacDonald NASA-tudós ezzel kapcsolatban megállapította :” Ha a holdi paraméterek kisebb értéket mutatnak ( a vártnál ), akkor ez a tény megköveteli, hogy a Hold belsejét inkább üregesnek, mint homogén szférának tekintsük.”

A Nobel-díjas kémikus Dr. Harold Urey felvetette, hogy a Hold alacsony sűrűsége a kiterjedt belső területeinek szerkezete miatt van, melyek „egyszerűen üregek”.

A MIT ( Massachusetts Institute of Technology ) professzor Dr. Sean C. Solomon azt írta : „A Lunar Orbiterrel végzett kísérletek jelentős mértékben tökéletesítették a tudásunkat a Hold gravitációs mezejével kapcsolatban… melyekből azt a megdöbbentő következtetést kell levonnunk, hogy a Hold valószínűleg üreges!"

A Hold nem üreges, belső felépítése is ismert, ami hasonló a Földéhez. (Az üreges Föld és bolygó elméletének egy külön bejegyzést fogok majd szánni.) Egy nagyjából 60-100km vastag külső, szilárd kőzetburokkal, egy közel 1000km vastag litoszférával, majd egy kisebb részben olvadt köpennyel és egy feltételezhetően vas-szulfid, kén és nikkel tartalmú kb. 700km átmérőjű, 1500-1600°C hőmérsékletű olvadt maggal rendelkezik. Vulkanikusság azért nincs a Holdon, mert a részben olvadt anyag is több, mint 1000km mélyen van, így csak ritkán tud felszínre törni. Sokáig még a tudósok is vitatták, hogy valóban olvadt mag lehet a belsejében, hiszen a modell ellen szólt, a hold kis tömege. Tudniillik, a kisebb tömegű testek hamarabb kihűlnek, mint a nagyobbak. Azonban a Föld gravitációs vonzása miatt a Hold megnyúlik, majd összehúzódik, ez pedig elegendő energiát szolgáltat ahhoz, hogy melegen tartsa a magot.

Az a gond az üregesség szóval, hogy mindenki egyből olyan dologra gondol, mint egy lufi, egy labda vagy egy hordó. Mindegyikben közös, a hatalmas belső űr, és vékony külső héj. Azonban bizonyos értelemben a Hold valóban üreges. Műhold felvételek és a szeizmikus adatok is arra engednek következtetni, hogy a legfelső réteg kőzetei lyukacsosak, üregesek, rengeteg a barlang, melyeket a lávafolyások alakítottak ki.

Az idézett kutatók valóban léteznek, viszont idézeteiknek nem tudtam nyomára bukkanni.

Visszhangzik a Hold
1969. november 20-án az Apolló-12 legénysége az emelkedési fázisban ledobta a holdmodult, mely visszazuhant a Holdra. A lezuhanás hatására ( ez kb. 65 km-re történt az Apolló-12 leszállási helyétől ) létrejött egy mesterséges holdrengés, mely meglepő tulajdonságot mutatott : a Hold több, mint egy óráig visszhangzott, mint egy harang! Ez a jelenség ismétlődött meg az Apolló-13mal is, ( szándékosan előidézve, hogy a harmadik leváló egysége hatással legyen a Holdra. ), mely még több meglepő eredményt hozott : a szeizmikus műszerek rögzítették, hogy a becsapódás visszhangja 3 óra 20 percig hallatszott mintegy 40 km mélységig. ami arra enged következtetni, hogy a Hold szokatlanul könnyű, üreges, azaz egyáltalán nincs magja!

Szintén a logika teljes hiányát láthatjuk. Minden amit leír, részben, vagy teljesen igaz, ám ebből hibás következtetést von le. A készítője olyan, mint az a tudós, aki a legyeket vizsgálva megállapítja, hogy ha tapsol, a legyek elrepülnek. Ám, ha kitépi a szárnyát, a legyek megsüketülnek. Idéznék a fentebb már linkelt, nagyon hasznos és szakszerű weboldalról:

A holdrengések kis erővel kezdődnek, és kb. 5-12 perc után tetőznek. Az erejük még a 3-as fokozatot is ritkán éri el a Richter-skálán. A lecsengés felezési ideje 7-30 perc, így egy-egy holdrengés, ami a Földön - ereje folytán - csak percekig tartana, itt akár órákig is elhúzódhat. Ez arra utal, hogy a rengéshullámok nem nyelődnek el könnyen a belső rétegekben. Tehát a felszín közelében a kőzetek lyukacsos felépítésűek, s nem tartalmaznak sem folyadékokat, sem sűrűbb gázokat (ezek jobb abszorpciót adnának).

Szokatlan fémek
A Hold ( vékony ) kérge sokkal keményebb, mint azt korábban feltételezték. Az űrhajósok ugyanis itt, a „Mare” térségben, rendkívüli nehézségekbe ütköztek, amikor a kéregbe lyukat akartak fúrni. A „Mare” területek főleg ilmenitből állnak (magas titántartalmú vasoxid), mely ásványt éppen a mélymerülésű tengeralattjárók hajótestének az építésénél használják fel, de épp úgy a SR-71 \"Blackbird\" ( nagy hatótávolságú stratégiai felderítő repülőgép ) burkolatánál is. Ugyanakkor uránium 236-ot és a neptunium 237-et ( ezek az elemek nem találhatóak a Földön természetes állapotban ) mutattak ki a holdkőzetben, meg rozsdamenetes vasrészecskéket is.

Fentebb említettem, hogy a Holdnak igenis vastag a kérge az tehát nem igaz, hogy vékony kérge van. A mare területek, vagy ahogy nevezni szokták őket hold tengerek, magas titán-dioxid tartalmú bazaltos területek. A kőzet tehát itt valóban nagyon kemény. Két Apollo küldetés is ezeken a területeken folyt, az Apollo-15 és Apollo-17. Előbbi a Mare Imbrium (Esők Tengere), míg utóbbi a Mare Serenitatis (Derű Tengere) területeken folyt. Tagadhatatlan tény, hogy mindkét esetben akadtak gondok a fúróval, ami betudható a hosszú útnak, és a kemény kőzeteknek.

A radioaktív izotópok jelenléte nem lenne meglepő, hiszen a Holdat folyamatosan éri a kozmikus sugárzás és a Napból érkező töltött részecskék tömege, ami beindíthat radioaktív bomlást, de azt is hozzá kell tennem, hogy meggyőző adatot erre vonatkozóan nem sikerült találnom.

A Hold eredete
Mielőtt a holdkőzet-elemzések meggyőzően cáfolták volna, az elméletet azt mondta, hogy a Hold nem más, mint egy eonokkal ezelőtt Földről levált nagyobb darab ( De ki tudja, honnan ?). Egy másik elmélet pedig úgy vélte, hogy a Hold abból az űrpormaradékból keletkezett, amely a Föld kialakulás után megmaradt. A holdkőzet összetételének elemzése ezt az elméletet is megcáfolta.

Egy másik népszerű elmélet szerint a Holdat valahogyan a Föld gravitációs mezeje fogta volna be. De nincs olyan bizonyíték, amely alátámasztaná ezt az elméletet.

Isaac Asimov megállapította ezzel kapcsolatban: „A Hold túlságosan nagy ahhoz, hogy a Föld be tudná fogni. A befogás esélye és hogy ezáltal a Hold a Föld körül keringjen, túlságosan kicsi ahhoz, hogy egyáltalán ez az elmélet hihető legyen."

Ebből a részből majdnem minden igaz, és nem értem, hogy miért hozta ezeket fel a készítő. Valóban voltak ilyen elméletek, és a holdkőzet vizsgálatok derítették ki, a pontos eredetet. Jelenleg a legelső bekezdésben is említett keletkezési modellt tartják a legvalószínűbbnek, ugyanis ez elég sok mindent megmagyaráz.  Asimov kijelentését a Hold-összeesküvést hirdető weboldalakon kívül sehol se találtam, pedig Asimovnak volt is a Holdról egy tudományosabb írása, a Hold tragédiája, de ő abban csak ennyit ír:

"Vagy mondjuk az élet másképp fejlődött volna, ha a Föld nem fog be sok-sok ezer évvel ezelőtt egy hatalmas holdat (ha így történt)."

Hihetetlenül furcsa pálya
A mi Holdunk az egyetlen hold a Naprendszerünkben , melynek állandó, majdnem tökéletes keringési pályája van. Még furcsább, hogy a Hold tömegközéppontja mintegy 2 kilométerrel közelebb van a Földhöz, mint a geometriai középpontja ( ez a keringésben ingadozást okozhatna ), de ezt az anomáliát kiegyenlíti a Hold nem látható túlsó oldalán, a Földtől legtávolabb egy bizonyos kidudorodás. „Valami” tehát úgy helyezte pályára a Holdat, hogy tökéletesen precíz legyen a keringése a Föld körül!

Nem egészen igaz, hogy majdnem tökéletes a keringési pályája. A NASA oldalán olvasható adatok (Orbital Eccentricity, ez mutatja, hogy a tökéletes kör alakú pályától mennyire tér el a keringési pálya, minél kisebb, annál közelebb van a tökéletes körhöz) alapján a Vénusznak sokkal tökéletesebb a pályája, mint a Holdé.
Az a valami, ami így helyezte pályára, a gravitáció volt. A Hold, keletkezésekor jóval közelebb volt a Földhöz, mint manapság, nagyjából a műholdak pályáján keringett a Föld körül. Aztán folyamatosan távolodott a Földtől, és jelenleg is távolodik. A Hold tömegközéppontja valóban majdnem 2 kilométerrel közelebb van a Földhöz, egészen pontosan 1,68km-el a geometriai középponttól. Ez viszont nem meglepő, hiszen a Föld hatással volt a Holdra. A Hold a Föld felé enyhén kidudorodik, és anyagának több mint fele, a Föld felé néző "félgömbben" koncentrálódik. Így az a megállapítás, hogy a Hold túlsó oldalán lévő kidudorodás egyenlíti ki az esetleges ingadozást, helytelen.

A Hold átmérője
Hogyan lehet megmagyarázni azt a "véletlent", hogy a Hold nem csak megfelelő távolságra van, hanem pont akkora átmérőjű, hogy teljesen eltakarja a Napot a napfogyatkozás alatt? Ismét Isaac Asimov véleménye:

„Nincs csillagászati oka annak, hogy a Hold és a Nap ennyire jól illeszkedik egymáshoz. Az pedig a legkülönlegesebb véletlen, hogy az összes bolygó közül egyedül a Föld van megáldva ezzel a képességgel.”

Isaac Asimov véleményét szintén csak a fentebb linkelt, legelső angol nyelvű oldalon találtam meg, más hitelesebb forrás ezt nem támasztja alá. Azt viszont aláírom, hogy erre valóban nincs magyarázat, egyszerűen így alakult a helyzet, a fizika törvényei alakították ki ezt a csodálatos jelenséget és kár is lenne ebbe esetleg ufókat belemagyarázni. Az, hogy nincs magyarázat valamire, még mindig jobb, mint egy helytelen magyarázat. Emberi tulajdonság egyébként, hogy mindenre megpróbálunk magyarázatot találni, még arra is, amire amúgy nem kellene, és a napfogyatkozás pontosan ilyen.

A Hold mint űrhajó
A botrányosnak mondott ’Hold-mint-űrhajó’ elmélet azt mondja – ez az elmélet az összes fent említett kérdéseket megoldaná, ha feltételeznénk, hogy a Hold egy űrhajó -, hogy a Holdat eonokkal ezelőtt más intelligens lények hozták ide. Mert ez az egyetlen elmélet, amelyet az összes adat alátámasztja, és NINCS olyan adatunk a Holdról, amely ennek ellentmondana.

Nos, véleményem szerint, a fentiekben rengeteg ellenérvet lehetett olvasni.
+BÓNUSZ: Hold anomália
A neten már régóta keringenek olyan írások és videók, amelyek szerint a Föld forgástengelye drasztikusan megdőlt, a Hold összevissza kel és nyugszik, a csillagok sem ott vannak ahol lenniük kellene. A vicc az egészben, hogy a természettől már teljesen eltávolodott, betondzsungellakók csodálkozva figyelik a Holdat, viszont eszük ágába se jutna letölteni egy programot, mondjuk a Stellarium-ot, amiben könnyedén beállítható a helyszín koordinátái, a tenger feletti magassága, és ez alapján már könnyen nyomon követhetjük a csillagok és a Hold mozgását. Én egy hétig figyeltem a program segítségével a holdkeltét, és a Hold mozgását, így ez alapján elmondhatom, hogy mindig ott és akkor kelt fel, amikor a program előrejósolta. Látszólag tehát valóban összevissza mozog a Hold, ám a bennünk felmerült kételyt könnyen ellenőrizhetjük.