Múlt héten a debreceni Campus Fesztiválon kapcsolódtam ki egy kicsit, és léptem ki így a mókuskerékből pár napra, ám persze itt sem vedli le az ember teljesen önmagát. Nagyon megörültem, amikor a Civil Falunak nevezett részen megláttam a grafológia bódét. Gondoltam magamban, hogy ingyen a hülyének is megéri, nekem meg kétszer is, így hát odamentem, és írtam egy féloldalas levelet.
Miközben írtam, a mellettem lévő, idősebb grafológus hölgy egyik ismerősével beszélgetett, és érdekes volt hallani, hogy azért ez az elemzés korántsem az igazi, hiszen egy fesztiválon vagyunk, ahol rengeteg befolyásoló tényező van. Már eleve a környezet sem ideális, a sok hang, az, hogy emberek mászkálnak körülöttünk, az esetleges alkoholos befolyásoltság, fáradtság, a nem megfelelő ülőpozíció, a valóban nagyon hepehupás fa "asztal", stb. így ez a grafológiai elemzés csak amolyan érdekesség a fesztiválozók számára, nem is lehet komolyan venni.
Megírtam a levelet, a lány, aki kielemezte az írásomat pedig elkezdte az észrevételek sorolását. Nos, az elemzést hallgatva sokszor elmosolyodtam, na nem azért, mert magamra ismertem, hanem miközben ő elemezte az írásomat, én egy másfajta elemzést hajtottam végre rajta és magamon is. Bevallom őszintén, hogy már korábban is volt egy nagy adag előítéletem a grafológiával kapcsolatban, és ez az elemzés után sem változott semmit.
A grafológia ezen fajtája (a másikról kicsit lentebb) gyakorlatilag semmiben nem különbözik a horoszkópoktól vagy a kártyajóslástól, ugyanolyan humbug és ugyanúgy, akárcsak a jövendőmondás, a hidegolvasás és ego simogatás technikáján alapul. Nagyon jó volt nézni, hogy amikor a testbeszédemmel nem árultam el semmilyen érzelmet, vagy legalábbis félreérthetően reagáltam az elhangzottakra, akkor a grafológus teljesen elbizonytalanodott, ilyenkor mindig kicsit halkabban beszélt, és mindig vissza kellett kérdeznem, hogy megismételje az állítását.
Persze nem csak őt figyeltem, hanem magamat is, egy amolyan kis belső elemzést folytattam, kíváncsi voltam, hogy mi zajlik le bennem. Bár szeretem magamról azt gondolni, hogy racionális ember vagyok, azért engem is sokszor az érzelmek vezérelnek, ám úgy gondolom, hogy megvan az az előnyöm, hogy ezeket az érzelmi reakciókat, kicsit később, más szemmel is meg tudom vizsgálni. Az egyik ilyen állítás, amit akkor úgy éreztem, hogy nagyon betalált, az valami olyasmi volt, hogy "a múltban volt egy eseményt amiből kiindulva te most építkezel és nagyon jó irányba haladsz". Magamban persze megtaláltam a kiinduló eseményt, el is mosolyodtam, amit a grafológus pozitív visszajelzésnek vett, és még kicsit lovagolt is ezen. Aztán kicsit később ezen a mondaton elgondolkodtam, és feltettem a kérdést magamnak, hogy vajon hány másik emberre illik ugyanez a megállapítás, hiszen valószínűleg mindenki életében van egy olyan esemény (akár óriási belemagyarázás árán is), amiből kiindulva építi a személyiségét.
Még annyi, hogy az elemzés végén, nem tagadom, valóban nagyon jó érzés töltött el, hiszen úgy éreztem, hogy szinte minden igaz volt rám, és nagyon sok dicsérő kifejezés hangzott el, ez értelemszerűen az ego fényezésnek köszönhető.
A grafológia másik ágával kapcsolatban azonban már nem vagyok ennyire elítélő, az ugyanis használhatóbbnak tűnik számomra. Itt arra a grafológiára gondolok, amikor például egy levélből megállapítják, hogy férfi vagy nő írta, esetleg kézírások összehasonlítására használják, vagy kiderítik, hogy az illető pszichopata-e vagy sem. Ezt nevezik egészen pontosan igazságügyi írásszakértésnek. Ennek valóban van gyakorlati haszna, de úgy gondolom, hogy az a fajta íráselemzés, ami a bódénál volt, az puszta parasztvakítás semmi több. Ugyanolyan általános igazságokat durrogtatnak, mint a horoszkópok, vagy a jövendőmondók. Szerintem, ha a levelemről alkotott elemzést, amit sajnos nem kaptam meg, bárkinek visszaolvasnám szó szerint, akkor ő is magára ismerne.
Olvasnivalók:
