Azt gondolhatnánk, hogy az olyan szabályozott szervezetek esetén, mint például a rendőrség, nem üti fel a fejét az áltudomány, és nem honosodnak meg téveszmék. Ám a Journal of Police and Criminal Psychology című szaklapban megjelent januári tanulmány szerint a rendőrök sem teljesítenek jobban az átlagembereknél. Dr. Julia Shaw és munkatársai a brit rendőrök egy kis körében tesztelt le több állítást, majd az így kapott válaszokat hasonlították össze az utca emberének válaszaival. Következzen tíz olyan tévhit, amit még a megkérdezett rendőrök közül is sokan elhittek.
1) Amikor az emberek hazudnak, balra felfelé néznek
Régóta tartja magát az a vélekedés, hogy aki hazudik, az általában jobbra (és nem balra) felfelé néz, mintha nem merne az illető szemébe nézni ilyenkor. Az állítás az NLP (neuro-lingvisztikus programozás) rejtélyes világából származik. AZ NLP-ről a Wikipédián lehet olvasni egy elég jól megfogalmazott és összeszedett cikket. Ezt az állítást sokáig azonban nem is vizsgálták meg tudományosan, egészen 2013-ig kellett arra várni, hogy Richard Wiseman (többek között a személyes kedvencem, a Paranormalitás című könyv szerzője) bebizonyítsa, nincs összefüggés a hazudozás és a tekintet iránya között. A rendőrök 63%-a találta ezt igaznak, míg az átlagembereknél ez az arány 67% volt.
2) A kivégzés hatásosan csökkenti a bűncselekmények számát
Semmilyen bizonyíték nem támasztja alá azt, hogy ahol kivégzéseket hajtanak végre, ott alacsonyabb lenne a bűnözés. Ezek a tanulmányok rendre előkerülnek minden nagy felháborodást kiváltó gyilkossági ügy esetében.
A rendőrök között 45,5% volt azok az aránya akik egyetértettek az állítással, a lakosság körében ez csak 42,9% volt.
3) Soha nem felejtük el az információk forrását
Sokan gondolják úgy, hogy minden információra és annak forrására emlékszünk, ám ez tévedés. Elég ha csak arra gondolunk, amikor az “olvastam egy tökjó cikket a neten…” kezdetű mondat hagyja el a szánkat. Ennek a viselkedésnek a következtében gyakran összemosódnak az információk, úgy kezeljük őket, mintha egy forrásból származnának. A rendőrök 18,2%-a gondolta úgy, hogy ez az állítás hamis, míg a lakosság körében ez a szám 5,4% volt.
4) A szemtanúk mindig a legmegbízhatóbb információforrások
A pszichológusok már régóta tudják, hogy a szemtanúk nagyon megbízhatatlanok, és csak az általuk elmondottakra nem lehet alapozni. Ennek ellenére csak a rendőrök 18,2%-a értett egyet azzal, hogy ez az állítás nem igaz, és ez csak 5 százalékponttal jobb az átlagembereknél
mért értéknél. Ami különösen aggasztó, hiszen ma is sok ítélet születik pusztán a szemtanúk vallomása alapján, erről szól Scott Farset TED előadása. A magyar felirat bekapcsolható (Subtitles->Hungarian).
5) A mentális betegségben szenvedők agresszívebbek
A mentális betegségben szenvedők esetén sokkal valószínűbb az, hogy ők lesznek erőszak áldozatai, mint hogy agresszorként lépjenek fel. A rendőrök itt jobban teljesítettek mint az átlag, náluk 15% volt azok aránya akik szerint ez az állítás igaz, a lakosságnál ez 21% volt.
6) Az emlékezet olyan, mint egy film
Azt már elég régóta lehet tudni, hogy az emlékezetünk sajnos nem olyan, mint egy folyamatos filmszalag, ahol nincsenek rések, és minden a helyén van. Agyunk óhatatlanul, akaratunkon kívül is kiegészíti, kiszínezi az információkat, mert irtózik az ürességtől, és az információhiánytól. Annak ellenére, hogy elég sok cikk, könyv és tanulmány foglalkozott már ezzel, a rendőrök 14, míg a lakosság 9 százaléka gondolta igaznak ezt a tévhitet.
7) A kihallgatás végső célja mindig a vallomás kicsikarása
A modern bűnüldözés korai szakaszában, nagyjából az 1950-60-as évekig még valóban igaz volt ez az állítás, és a rendőrök attól sem riadtak vissza, hogy teljesen megtörjék a gyanúsítottat, de az azóta eltelt idő alatt a kihallgatási technikák sokat finomodtak. Jelenleg elmondható, hogy elsősorban a minél több információ megszerzése a cél, és nem a vallomás bármi áron történő kierőszakolása. A mai bírói gyakorlatban sokszor megfigyelhető, hogy már akkor visszadobják az ügyet vagy ejtik a vádat, ha csak a gyanúja is felmerül annak, hogy esetleg rendőri nyomásra tett vallomást a gyanúsított. A tanulmány szerzői azt találták, hogy itt a rendőrök jóval tájékozottabbak voltak, mint az átlagember. Előbbiek közül 27% értett egyet a fenti állítással, utóbbiaknál 41% volt az arány. Az azonban eléggé aggasztó, hogy a rendőrök között 25% volt azok aránya, akik elfogadhatónak tartották, hogy nyomásgyakorlást alkalmazzanak a kihallgatás során.
8) A gyermekkori szexuális bántalmazás emlékei évekkel később is visszaidézhetők
Arra a tévhitre, hogy a gyermekkori szexuális bántalmazás emlékei, felnőttkorban teljes mértékben visszaidézhetők a pszichológusok többsége ma már úgy tekint, mint a mentál higiéné ellen elkövetett legveszélyesebb ötletre. Az ijesztő az, hogy ebben a tévhitben a rendőrök 68%-a mai napig hisz.
9) A rendőrök mindig tudják, ha a gyanúsított hazudik
Azt gondolnánk, hogy éppen a rendőrök között nagyobb azok aránya, akik nem értenek egyet ezzel, ám a felmérés mást mutatott. A megkérdezett rendőrök 32%-a értett egyet a fenti állítással, a lakosságnál ez az arány csak 13% volt.
10) Nem lehet emlékünk olyan dologról, amit nem éltünk át
A hamis emlékek létrehozását már laboratóriumban és a való életben is több alkalommal megfigyelték. Így olyan eset is lehetséges, amikor a gyanúsított elhiszi, hogy elkövetett egy bűncselekményt, pedig valójában nem tett semmit. A rendőrök 18%-a, és a lakosság 8%-a hiszi, hogy nem lehet arról emlékünk, amit sose éltünk át. Itt lehet visszakapcsolódni picit a 6. és 8. pontban leírtakhoz: emlékezetünk nem olyan, mint egy videoszalag, hogy minden részlet a helyén van, agyunk pedig nem egy számítógép. Agyunk sokszor becsap minket, kiegészíti a hézagokat fals elemekkel, téves következtetéseket von le egymáshoz nem illő eseményekből, és így tovább.
A tanulmány konklúziójában a szerzők kitérnek rá, hogy bár a rendőrök egyáltalán nem teljesítettek jobban az átlagnál, viszont sokkal magabiztosabbak voltak állításaik helyességében.
