Főleg ufo-hívő és konteós weboldalakon, lehet olvasni egy állítólagos, eltitkolt Apollo-küldetés részletes történetét, amely során egy rejtélyes holdvárost, egy szivar alakú űrhajót, és a holdi Mona Lisa-ként emlegetett mumifikálódott humanoid űrlényt, űrlányt is találtak. A titkos, és rejtélyekkel övezett Apollo-20 küldetés körüli történet, azonban csak egy jól kitervelt átverés volt.

2007 áprilisában egy sor olyan videó jelent meg a Youtube-on, amely mindegyike egy addig eltitkolt Apollo-20 küldetéshez kapcsolódott. Az összes videót egyetlen, retiredafb nevű felhasználó töltötte fel a videomegosztó portálra. A feltöltött titkos Apollo-20 videókat pár nap alatt többszázezren nézték meg. A legnagyobb nézettséget kétségkívül az Apollo-20 Mona Lisa-ja hozta. A videók, ahogy ilyenkor lenni szokott, vírusszerűen terjedni kezdtek a világhálón, kézről-kézre, gépről-gépre jártak.

A videók hamar felkeltették az ufó-hívő közösség érdeklődését. Május végén Luca Scantamburlo, olasz származású ufó-szakértő készített egy interjút, egy magát William Rutledge-nek nevező férfival, aki elismerte, ő áll a titokzatos retiredafb felhasználónév mögött. Rutledge bevallása szerint ő volt a titkos Apollo-20 küldetés parancsnoka, évekig titkolta a nyilvánosság előtt teljesen ismeretlen küldetés részleteit, azonban már nem tudott együtt élni a titokkal, és úgy érezte, hogy el kellett mondania a világnak az igazat, ezért szivárogtatta ki a videofelvételeket.

Az ufó-hívő közösség felbolydult a szenzációs kiszivárogtatás hírétől, de a szkeptikusokat persze nem győzték meg a bizonyítékok, így többen is nyomozni kezdtek az Apollo-20 története után.

Először is, William Rutledge nevű NASA asztronauta, vagy alkalmazott nem létezett… hivatalosan. Na, erre rögtön felhorkannak az ufó-hívők és szakértők, hiszen attól, hogy valami hivatalosan nem létezik, vagy nem találják meg egyesek, az nem jelenti, hogy nincs. Valóban, ez nem biztos, hogy a legjobb érv, de menjünk tovább!

Említettem egy interjút, nos azzal is van egy kis probléma: az interjút készítő Luca Scantamburlo sose találkozott Rutledge-el, mivel az interjú egy csevegő programon (Yahoo! Messenger) keresztül zajlott.

Mi a helyzet a videókkal?

Jól mutatja az emberek hiszékenységét, és figyelmetlenéségét, hogy azt sem vették észre, hogy a videók először 2007. április 1-én kerültek fel a videómegosztóra.

A Youtube-ra feltett videókon rengeteg, kisebb-nagyobb bakit vettek észre a sasszemű szkeptikusok, melyek továbbgyengítették a felvételek hitelességét.

Az űrhajót bemutató videón feltűnt egyeseknek, hogy mintha fel lenne valamivel függesztve a kamera elé, sokan rugóra, vagy valami egyéb felfüggesztésre gondoltak. Persze ez még mindig nem a legerősebb érv, hiszen simán lehetett a lencsén megcsillanó fény játéka csupán.

A Hold felszínébe fúródott űrhajó képe egy valódi felvétel, az Apollo-15 legénysége készítette, ám a jobb minőségű, nem manipulált, nem elforgatott és nem előre bekarikázott fotón már nem tűnik annyira érdekesnek az objektum, inkább csak egy sziklaformációnak, ami a Hold felszínének természetes része, nem pedig egy attól élesen elkülönülő, idegen tárgy.

A holdvárosról készült fotó, legalább két kép összemontírozásából készült. Az előtér, az Apollo-17 küldetésen készült fénykép. A „holdváros” pedig nem más, mint Bruce Pennington illusztrációja, az „Eschatus: Nostradamus’ Prophecies of Our Future” című kiadványból. A két kép között, azon kívül, hogy az egyik színes, a másik fekete-fehér, csupán annyi különbség van, hogy a holdvárost ábrázoló fotón az eredeti kép függőlegesen tükrözve van, és a teteje le lett vágva.

Az eredeti videofelvételen, amikor a kamera „rázoomol” a távolban lévő holdvárosra, az is érezhető és észrevehető, hogy az csak egy fénykép, mivel a kamerára eső fény statikus.

Érdekes jelenetek vannak az űrkomp belsejéből is, itt a főszerepet a holdi Mona Lisa kapja, ám ha az első csodálkozásból felocsúdunk, akkor itt is észrevehetők az apró csalások. Az egyik képkockán például észrevehető, ahogy a holdkompban lévő másik űrhajós, bizonyos Leonov, egyszer csak lebegni kezd. Na, nem a mikrogravitáció miatt, hanem mert a derekába belevág a háttér. Ez tipikusan annak a jele, hogy a videofelvételt több rétegből rakták össze, és itt becsúszott egy kis hiba.

Többen azt is észrevették, hogy a holdkomp műszerfalán látható kapcsolók nagyjából megfelelnek a valóságosnak, ám ennyi hely biztosan nincs egy valódi holdkompban. Ha a két bakit összerakjuk, akkor arra következtethetünk, hogy egy valódi holdkompban felvett háttér előtt játszanak asztronautásat valakik.

Másoknak a holdi Mona Lisa volt gyanús, szerintük az csak egy szobor volt, semmi más.

Néhány hónappal később aztán felfedte magát Rutledge, és így derült ki, hogy hogy az egész átverés mögött valójában Thierry Speth francia művész állt, aki többek között, agyagszobrokat is készít, és különböző technikai trükkök kivitelezésével múlatja szabadidejét.

Az alábbi, első blikkre kaotikus képen azt láthatjátok, hogyan hozott létre Speth több felhasználót is különböző oldalakon, így ágyazva meg a hoaxnak.

Ezen információk alapján talán már nem meglepő az alábbi Speth festmény, és a Mona Lisa közötti kísérteties hasonlóság sem.

Bár Speth bevallotta, hogy ő találta ki az egészet, és a Holdon talált múmia is csak egy agyagszobor, ez nem nagyon hatotta meg azokat, akik hinni akartak a titkos Apollo-20 küldetésben. Az önleleplezés ellenére mai napig szorgalmasan osztják meg emberek az erről szóló cikkeket.

Az igazság a hoax mögött

Az Apollo-20 sose szállt fel, a 20 küldetésesre tervezett misszióból végül csak 17 valósult meg, finanszírozási problémák miatt. Emiatt törölték az Apollo-18 és Apollo-19 küldetéseket is. Sokan tévesen emlegetik, hogy volt Apollo-18 küldetés. Annyiból igazuk van, hogy az Apollo egyes részeit felhasználták a küldetés során, de nem a Holdra mentek vele. A Szovjetunió és Amerika közös projectet indított 1975-ben, ez volt az Apollo-Soyuz Test Project, amelynek célja, hogy a Földhöz közeli pályán maradva az Apollo kabin, sikeresen dokkoljon a Soyuz űrhajóhoz. Ez a projekt sikeresen zárult, de soha nem emlegették Apollo-18 küldetésként.

Mellesleg azt is figyelembe kell venni, hogy titokban nem lehetett volna ezt kivitelezni. Egy űrhajó fellövése még mindig nagyon látványos, messziről is lehet látni, a radarok is érzékelik. Ha ezt tényleg titokban akarták volna tartani, akkor minden kormánynak össze kellett volna beszélnie.