Thaiföld északi részén található egy eldugott kis falu. Nan, mely alig néhány száz lelkes településként van nyilvántartva. Itt – ahogyan az bármely más, a városoktól messze eső kis településeken lenni szokott –, jóformán megállt az idő. Ennek egyik jótékony hatása, hogy az itt élők megőrizték őseik, elődeik kultúráját, szokásait – és rendkívül különös, síron túli tulajdonságait…
Ha elmegyünk ebbe a faluba, akkor elsőre talán fel sem tűnik nekünk az, hogy valójában a világ egy olyan pontján járunk, amit teljes biztonsággal vehetnénk fel a Homályzónák képzeletbeli katalógusába. Az élet itt teljesen hétköznapi, a helybéliek vendégszerető módon üdvözlik az idetévedőt, mindenki teszi a dolgát, mosolyog, tehát minden annyira normálisnak tűnik. Ha jobban szemügyre vesszük Nant és környékét, még akkor sem fogunk semmi különlegesbe belebotlani. Ha nem figyelünk minden apró részletre, még hiányérzetünk sem lesz. Pedig lehetne, hiszen Nanban nincs egyetlen temető sem.
Igen, jól olvasták, ennek a falunak nincsen temetője. Számtalan prózai magyarázatot felhozhatnánk ennek magyarázatára, kezdve onnantól, hogy az elhunytakat talán elhamvasztják, és maradványaikat szétszórják, vagy, hogy a falutól jóval távolabbra temetik halottaikat, például azért, hogy azok éjszakánként nehogy visszakóboroljanak hozzájuk. De tudjuk, hogy mindezen magyarázatok csupán mellébeszélések lennének, mivel a helybéliek maguk szolgálnak megoldással a nem hétköznapi rejtélyre.
Ez a megoldás pedig nem más, mint az, hogy a holttestek egészen egyszerűen eltűnnek. Nanban hozzávetőlegesen négyszáz fő körül ingadozik a helyi lakosság lélekszáma, a populáció jó ideje elöregedőben van, mivel a fiatalok inkább a városokba szállingóznak a jobb megélhetés reményében. A hatvan éven felüliek száma a teljes lakosság mintegy kétharmadát teszi ki, ám ennek ellenére évente mindössze négy-öt elhalálozás történik, többnyire természetes okokból kifolyólag. Már az is figyelemre méltó, hogy a faluban jóval magasabb az átlagéletkor – sokan megérik a kilencven évet –, mint az országban, ám ennél is különösebb, sőt, megmagyarázhatatlanabb, hogy miután valaki meghal, a teste néhány órán belül egész egyszerűen semmivé válik.
Nanban ez állítólag emberemlékezet óta így van, az itt élők teljesen természetes módon élik meg ezt a rendkívül különös és kissé hátborzongató jelenséget. Azt követően, hogy egy ember meghal, rendkívüli sürgés-forgás veszi kezdetét, mert mindössze három, de legfeljebb négy óra marad a végső búcsúztatás ceremóniájára. Az elhunytat gyorsan felravatalozzák, a hozzátartozók körülállják a testet, és így várják meg, amíg az elkezd semmivé válni. A folyamat igen megdöbbentő, az egész úgy néz ki, mintha a test valahogy feloszlana a levegőben. Félreértés ne essék: szó nincs elporladásról, a test egyre halványabbá válik, majd áttetsző lesz, és végül nem marad a helyén semmi. Mintha teljes egészében átalakulna energiává, vagy dimenziót váltana…
A Nanban tapasztalható holttest-eltűnések teljesen egyedi, példa nélkül álló jelenségnek számítanak, olyan unikumnak, amivel szemben teljesen értetlenül áll mindenki, mivel semmiféle korábbi, vagy hasonló esetet nem jegyzett fel még senki a világon.
Éppen ezért sokan úgy gondolják, hogy a környék, ahol a falu fekszik, rendelkezhet valamiféle anomáliával, például ismeretlen eredetű sugárzással, de ez esetben korántsem a hely viselkedik ilyen furcsán, hanem inkább a Nan-belieknek van valamiféle nagyon különleges tulajdonságuk, ami ezt a jelenséget produkálja a halál beállta után.
Vizsgálatokra azonban nincs sok lehetőség. Ha egy Nanban született lakos holttestét elviszik máshová, az eltűnés, semmivé válás akkor is bekövetkezik, így nincs mód boncolásra sem. A felszívódás előtti néhány órában a holttest megközelíthetetlen, a hozzátartozók szentként tisztelve őrzik rokonuk porhüvelyét, ezért ebben a stádiumban sem tud senki behatóbb teszteket végezni a testen.
Egy thai orvoscsoport egy alkalommal Nanba költözött, és egy hónap alatt mindenegyes élő személyt rendkívül alapos orvosi vizsgálatoknak vetették alá. Hihetetlen, de semmi különös elváltozást, rendellenességet nem találtak senkinél, így nem voltak képesek kimutatni semmi olyan szervi elváltozást, ami esetleg a halál beállta utáni anomáliát produkálhatná.
Nanban továbbra sincs temető: férfiak, asszonyok, gyerekek ha elhunynak, úgy válnak semmivé, mintha magával ragadná őket egy rejtélyes erő.
Ez már annyira hihetetlen, hogy muszáj volt utánakutatnom. Nos, akkor némi kulisszatitok, hogyan is kezdek neki az ilyeneknek. Páran felrótták nekem, hogy csak a hazai, magyar nyelvű oldalakon tájékozódok. Az ő lelki békéjük érdekében elárulom, hogy nem, sőt általában nem a magyar nyelvű oldalakkal foglalkozok, mert azok eléggé belterjesek. Valaki lefordít egy angol szöveget és boldog-boldogtalan átveszi azt, mindenféle módosítás és forráskritika (sokszor forrásmegjelölés) nélkül. A fenti szöveg is ugyanilyen: kb. három weboldalon találtam meg ugyanezt a szöveget, ugyanezzel a címmel. A blogszerkesztők csak annyit fáradoztak vele, hogy pár képet beszúrtak, és viszontlátásra. Tehát először is angol cikkek után kutattam, több releváns kereső szót is végigpróbálgattam, de hiába. Angol nyelven még hasonló sincs az Interneten. Következésképpen ez egy hazai készítésű cikk lesz.
Az egyik oldalon feltűnt az eredeti forrás is: Hihetetlen magazin, 2011. augusztus. Mikor ezt megláttam, akkor már éreztem, hogy itt bizony baj lesz. A Hihetetlen magazin ugyanis sok esetben nem csak hihetetlen, de hiteltelen is. Volt szerencsém nem egy példányához, átolvastam minden engem érdeklő cikket, és valóban érdekes dolgokról írnak benne, de rengeteg a hamis állítás. Rengeteg olyan cikk van benne, amit csak úgy a szerkesztőségben kitalálnak, hogy ráharapjon a nép a szenzációra. Olyan, hogy helyreigazítás, nem is létezik náluk. Ha választanom kellene, hogy melyik a hitelesebb hírforrás a Hihetetlen magazin vagy a Blikk, akkor utóbbira szavaznék, minden szívfájdalom nélkül.
Mondanom se kell, hogy a fenti cikk is, az ilyen kitalációk kategóriájába tartozik nagy valószínűséggel.
Nem találtam semmit Google-n, de azért még rákerestem a Nan falucskára. Nos,valóban van Nan Thaiföldön, de az egy 24 ezer lakosú tartomány, nem pedig falucska. Persze most lehetne mondani, hogy itthon is van Békés megye, meg Békés település vagy Somogy megye és Somogy település. Na igen ám, de Google Maps-on mindkettő megtalálható, míg a párszáz lelkes Nan-t nem, csak a tartományt. Pedig Thaiföld se az istenháta mögött van, nincs elzárkózva a külvilágtól, és ha az itthoni pár száz, maximum ezer fős falvak fel vannak tüntetve a térképen, akkor majd pont Thaiföld-ön ne lennének feltüntetve, mikor az egyik legfontosabb kereskedelmi csomópont és turisztikai célpont? Ugyan kérem.
