Szinte mindenki ismer egy csomó túlélési tippet, amit egy esetlegesen a vadonban töltött éjszaka, nap vagy napok alatt kamatoztathat. Ezeknek a szájról-szájra terjedő tippeknek azonban nem sok köze van a valósághoz.
Tévhit: A kígyóméreg kiszívható a harapás helyén
Valóság: Szerencsére ez a tévhit lassan kezd kikopni az emberek emlékezetéből, azonban hollywoodi filmekben még mindig gyakran látjuk, hogy a főhős a kígyómarta sebet felvágja és kiszívja belőle a mérget.
A kígyóméreg a filmekkel ellentétben szinte azonnal a véráramba kerül, így azt esélytelen kiszívni onnan. Bónuszként a nyílt sebbe egyéb baktériumokat is vihetsz a száddal, vagy a seb kinyitásához használt eszközzel, valamint az esetlegesen még a sebben lévő méreg a te szádba és emésztőrendszeredbe is bekerülhet. Ami hát nem túl jó.
Ha valakit mérgeskígyó harap meg, akkor próbáljuk megnyugtatni, érdemes alacsonyan tartani a pulzusát, így a méreg kevésbé terjed szét az erekben, valamint ha valamelyik végtagon történt a harapás, azt érdemes a szív szintje alatt tartani, amíg kórházba nem kerül.
Tévhit: Medvetámadás esetén mindig tettessük magunkat halottnak
Valóság: Az általános érvényű szabály nem mindig igaz. A túlélési stratégiánkat a medve viselkedésétől tegyük függővé.
A vadonban ha meglátunk egy medvét, inkább próbáljunk kitérni az útjából. Az emberek kertjébe tévedő medvét némi racsajjal, ordibálással könnyen elriaszthatjuk.
Fekete medve (baribál) támadása esetén mindig vágjunk vissza, sose tettessük magunkat halottnak.
A barna vagy grizzly medve általában csak a legvégső esetben támad, ha magát vagy bocsait veszélyben érzi, de a támadást mindig megelőzi valami fenyegető viselkedés: hangos medveüvöltés, hirtelen roham a vélt/valós veszély irányába, majd hirtelen megtorpanás. Ebben az esetben inkább lassan hátráljunk ki a veszélyzónából.
Ha ez nem segít, és a medve fenyegetően közelít, akkor érdemes hasra feküdni, kezeinket a tarkónkra helyezve, mozdulatlannak maradni.
A legtöb esetben azonban elmondható, hogy a visszavágás a legjobb módszer, nem pedig a halottnak tettetés.
Tévhit: A vadonban azonnal élelemforrást kell keresned
Valóság: Az ember étel nélkül, akár hat hétig is kibírja, bár ez az idő nagyon sok mindentől függ, valakinél ez rövidebb picit, másnak hosszabb. Az élelemnél jóval fontosabb, a széltől, esőtől, erős hőtől, napfénytől védő óvóhely, és a tiszta víz.
Tévhit: A kaktusz jó szomjoltó
Valóság: A legtöbb kaktusz leve betegségeket okoz, amiktől hányás, hasmenés alakulhat ki, ezzel pedig rengeteg értékes folyadékot veszítünk.
Tévhit: A mohák a fák északi oldalán nőnek
Valóság: A mohák bárhol nőhetnek a fán, mivel a környezet nagyban befolyásolja, a mohák elhelyezkedését, valamint mohafajonként is eltérőek a preferált helyek. Némelyek a hűvösebb, csapadékosabb, árnyékosabb oldalat szeretik, mások épp ellenkezőleg a napfényes, meleg oldalt részesítik előnyben. A vadonban sose támaszkodjunk pusztán erre az egy népi GPS-re.
Tévhit: Amit az állatok megesznek, az nekem is jó
Valóság: Az állatok számtalan olyan növényt megesznek, amik ránk nézve halálosak. Ilyen például a nadragulya, amit a lovak, szamarak, nyulak, szarvasmarhák és a kecskék is szívesen fogyasztanak, ám embernél kis mennyiségben halucinációkat, nagy mennyiségben akár halált is okozhat.
Tévhit: Az átfagyott embert úgy tudjuk leggyorsabban felmelegíteni, ha gyorsan dörzsöljük vagy meleg vízbe helyezzük.
Valóság: A fagyási sérüléseket szenvedett bőr a dörzsöléstől, valamint a meleg víztől csak tovább roncsolódik. Az hipotermiában szenvedőt lassan kell felmelegíteni: csavarjuk jól be lepedőkbe, és ha mód van rá melegvizes palackokat helyezzünk a hónalj alá.
Tévhit: Ha megtámad a cápa üsd orrba
Valóság: A való életben egy támadó cápa orrát elég nehéz eltalálni, inkább használjunk valami kemény tárgyat, amit közénk és a cápa közé tudunk helyezni, egy szörfdeszka már egész jó szolgálatot tesz. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy előbb fog megölni minket a kerti fűnyírónk, mint egy cápa.
Tévhit: Szakítóáramlásba kerülve ússzunk a parttal párhuzamosan
Valóság: Ez a tévhit igazából csak félig-meddig tévhit, a parttal párhuzamosan úszás csak azonknál a visszaáramlásoknál működik, amelyek a tenger felé mozognak. Azonban a legtöbb visszaáramlás (vagy szakítóáramlás) valamilyen szöget zárnak a parttal. Ezért inkább azt javasolják, hogy próbáljunk az áramlatra merőlegesen, a part felé úszni.
Tévhit: A féltetős sátor egy jó óvóhely
Valóság: Bár valóban elég egyszerű összeállítani egy féltetős óvóhelyet, az azonban nem nyújt teljeskörű védelmet. Ha a vadonban ragadunk, mindig a körülményekhez legmegfelelőbb óvóhelyet kell kialakítanunk: erős napfény ellen árnyékolást, hidegebb éghajlaton a meleg benntartása fontosabb.
Továbbá gondoskodnunk kell arról is, hogy lehetőleg elszigeteljük magunkat az erős széltől, és a talajtól is.
A féltetős sátor bár megvéd bizonyos mértékben a széltől, az esőtől és a napfénytől, ám a meleget egyáltalán nem tartja meg.
