2003 decemberében David Hart, oxfordi lakos a garázsában turkálva egy nagyjából 76cm magas, formaldehiddel teli üveget talált, amiben egy sárkánymagzatot konzerváltak. Hart a hatalmas leletet barátjának, Allistair Mitchell-nek adta, aki azonnal felvette a kapcsolatot a British Museum-mal, és előadta történetét.
Hart és Mitchell azt állították, hogy Hart nagyapja a 19. században portásként dolgozott a British Museum-ban, és ekkoriban került oda a tartósított sárkánymagzat. Az hamar kiderült már az akkori brit tudósoknak is, hogy átverésről van szó, amit német kollégáik eszeltek ki számukra. Amikor ez kiderült, akkor meg akarták semmisíteni az üveget, ám ezt David Hart nagyapja nem hagyta és inkább magával vitte. A nagyapa halála után sokáig a garázs mélyén porosodott a lelet. A sárkánylelet hitelességét egy 1890-ben, németül íródott levéllel is próbálták növelni.
Azt gondolom mondanom se kell, hogy a történetnek nem hogy a fele, de egy szava se igaz. A sárkánymagzatot valójában a Crawley Creatures készítette, ami az akkoriban a BBC-n futó sorozathoz, a Walking with Dinosaurs-hoz készített modelleket, a speciális üveget pedig a Isle of Wight üvegfúvással foglalkozó cég készítette megrendelésre. Az egész felhajtás nem másról szólt, mint hogy népszerűsítse Allistair Mitchell nevét, és így később könnyebben el tudja adni fantasy-regényeit. Allistair ekkoriban ugyanis amatőr fantasy regényíróként próbált érvényesülni a Waterstone kiadónál. Ám mielőtt leleplezte volna önmagát, kicsit hagyta, hogy a média valamint a szakértők csámcsognak rajta. Sorra adta az interjúkat, és hagyta, hogy a legkülönfélébb "szakértők" megvizsgálják a leletet. Azt azonban nem engedte meg, hogy felnyissák az üveget, vagy hogy bármiféle modern, tudományos vizsgálatnak alávessék a sárkánymagzatot. Ez persze már gyanúsnak kellett volna, hogy legyen, de sok szakértő így is megpróbált okoskodni, és belementek a játékba.
Azt szinte mindenki szóvá tette, hogy miért van a sárkánynak köldökzsinórja, amikor a sárkányokról úgy tartják, hogy mivel hüllőszerű lények, ezért tojással szaporodnak. Gyanús volt nekik a túlságosan sima bőr, a nemi szerv hiánya, a túlságosan is erőteljes izomzat, a kúp alakú körmök, a formaldehid kristálytisztasága. Így a szakértők egybehangzóan azt mondták, hogy ez csak egy átverés. Persze ettől még Allistair és Hart története az 1890-ben bolonddá tett brit tudósokról igaz lehetett. Ám a Voyager stábjának sikerült egy apró darabkát megszerezniük a tartályt lezáró viaszból, amit Allistair elmondása szerint, 1890 óta nem cseréltek. A szakértői stáb Olaszországba küldte vizsgálatra a viaszdarabot, ahol egyértelműen kiderült, hogy a viasz nem lehet 1890-es, ahhoz túlságosan is jó minőségű. Allistair ezután leplezte le a csalását, amivel egy kis hírverést kívánt csapni könyvének.
A marketingfogás bejött, Allistair regényére (World of Eldaterra - The Dragon Conspiracy) elég sokan kíváncsiak voltak, bár az értékelések alapján eléggé átlagos regény lehet.