Nem mai, de még mindig fel-felbukkan az Internet bugyrából a kínai babaleves esete, és mivel a blogon még nem foglalkoztam ezzel, itt az alkalom rá.
Először csak lánclevélként terjedt, de több hírportál is beszámolt az esetről, ami aztán rengeteg emberben megerősítette a "tényt": kínai éttermek a helyi kórházakból hozott halott magzatokból levest készítenek, amit a kínaiak azért esznek, hogy egészségesebbek legyenek, jobb legyen az állóképességük és a nemi potenciáljuk is. A hírek szerint egy babaleves 4 000 dollárba kerül, és előszeretettel fogyasztják még akkor is ha az enyhén bizarr.
A lánclevél, a hírek és a hozzákapcsolódó képek elsősorban a nőket sokkolták, akik habozás nélkül elhitték a borzalmakat, és továbbították azt. Másfelől arra játszott, hogy Kínáról és úgy a Távol-Keletről elég sok mindent képesek vagyunk feltételezni, főleg rossz értelemben, mondhatni előítélettel kezeljük őket; a sztereotípiák miatt lett ilyen sikeres a levél.
Természetesen Kínában nincs kannibalizmus, az épp ugyanolyan tabu és büntetendő, mint nálunk. Az éttermekben nem lehet kapni abortált magzatokból készült babalevest. Eleve gyanúsnak kellene lennie az árának. 4 000 dollár, ez hatalmas pénz egy átlag kínai számára, az európai turisták pedig minden bizonnyal viszolyognának ettől az étektől.
Az egész botrány egy kínai művész, Zhu Yu meghökkentőnek szánt fotójából indult. Szegény nem sejtette, milyen lavinát indít el. A kérdéses, "Emberevés" című képén egy halott kisbabát élvezettel falatozó férfi látható - ám a "gyerek" valójában egy sült kacsa, melyre egy játékbaba fejét tűzték fel, a jelenet pedig művészi célokat szolgált. A fotó később valami miatt úgy terjedt el, mint a kínai kannibalizmus hiteles bizonyítéka, és persze óriási, nemzetközi felbolydulást szült.
A kínaiak kultúráját romboló botrány kipattanásának idején végül az FBI is beszállt az állítólagos emberevési szokások kivizsgálásába: mi, a közvélemény emiatt tudtuk meg, hogy a városi legenda honnan indult. Ennek ellenére sokan még most is felkapják és újra valódi hírként tálalják ezt, most éppen a magzatleves sztorijának formájában.
A tanulság egyértelmű: Ne dőljünk be semminek csak azért, mert nem ismerjük az adott országot vagy kultúrát! Kínában is ugyanolyan emberek élnek, mint mi, és bár a nyelv vagy szokások tekintetében igencsak eltérünk, a halott magzatokból álló estebéd náluk sem kevésbé morbid elképzelés, mint a mi országunkban. Valamint mindig járjunk utána a dolgoknak mielőtt elhamarkodottan ítélkeznénk!