…és ha igen miért nem? – folytathatnám Karinthy Frigyes egyik híres idézetének kifordításával. Időről időre felbukkan egy olyan elmélet bizonyítéka, amely szerint a dinoszauruszok és emberek együtt élhettek, mi több az ember háziasította a dinoszauruszokat (mint ahogy a Frédi és Béni-ben), vagy vadászhattunk rájuk. Az elmélet hívői szerint számtalan bizonyíték szól emellett, így hát nézzük is meg az általuk legtöbbet emlegetett bizonyítékokat!

Paluxy-folyó völgye

Az egyik ilyen legtöbbet emlegetett, és hatalmas médiaérdeklődést is kiváltott lelet együttes a Paluxy-folyóban talált dinoszaurusz és emberi lábnyomok. A folyó Texas államban található.  Hossza 47 kilométer és az Erath megyei Bluff Dale-től egészen a Somervell megyei Glen Rose-ig húzódik. A lelet együttesre is Glen Rose mellett találtak rá a helyiek 1930-ban. Azóta hatalmas az érdeklődés a folyó körül.
A kreacionisták és darwinisták egymást cáfolva hozzák fel az újabb és újabb bizonyítékokat, mind a mai napig parázs vita van a folyónál talált leletek körül. Ebben a bejegyzésben nem kívánom áttekinteni az elmúlt 80 év vitaanyagát, mert az óriási (értsd: több ezer weboldal, blog, és több száz könyv foglalkozik ezzel, főleg angol nyelven), csak a lényeget szeretném kiemelni. Aki jó angolból annak ajánlom ezt a weboldalt. Nagyszerűen összegyűjtötték az idekapcsolódó anyagokat.

Mitől is olyan érdekes a folyóvölgy?
Azért, mert itt találtak elsőként emberi és dinoszaurusz lábnyomokat egy helyen, egymás mellett. Azóta a világ számos pontján azonosítottak hasonló leleteket (Mexikóban, Kínában). Érdekes a lábnyomokban, hogy úgy tűnik, mintha az ember követte volna a dinókat, azaz vadászott rájuk. Vannak olyan lenyomatok, amelyekben az emberi lábnyom a dinoszaurusz lábnyomban van benne.

Cáfolat

Első gondolatom a képek láttán az volt, hogy mi van, ha a lábnyomok nem egyszerre keletkeztek? Mi van akkor, ha a dinoszaurusz lábnyomokat megőrző agyagos kőzet annyira fellazult ugyan, hogy belelépve az emberi lábnyomot is megőrizte, de a dinoszaurusz lábnyomok nem mentek tönkre? Több helyen is olvastam ezt a magyarázatot, tehát elképzelhető, hogy az agyag ilyen állapotba került. Viszont ez nem magyarázza meg az összes lábnyomot.

Már a korai időkben is kiderült, hogy bizony a helyiek, a hírverés miatt meghamisították a leletek egy döntő részét. Az egyik helybéli férfi, George Adams például apja halála után vallott színt. A férfi elárulta, hogy apja nagyszerű szobrász volt, és nem volt rest esténként kijárni a folyóvölgybe, hogy belefaragjon néhány emberi vagy dinólábnyomot a kőzetbe. Ezt az unoka is, Zana Douglas is megerősítette egy későbbi interjúban.
Persze felmerülhet a kérdés, hogy pusztán a hírnévért ennyit fáradoztak volna a helyiek? Nos, a válasz nem. Nem csak a hírnévért, hanem a pénzért is fáradoztak ennyit. Egyrészt a sok odatévedő régész és turista rengeteg pénzt hagyott a boltokban, szállókban. Fellendült a turizmus. Másrészt Amerikában teljesen mások a törvények, mint idehaza. Itthon ha egy hobbirégész talál a saját telkén, mondjuk egy láda aranyat, azt nem tarthatja meg, hanem az egész láda, minden arannyal az államé. Ha a megtaláló ebből haszonra tesz szert, bűncselekményt követ el, ami 2-től 5-évig terjedő börtönt vagy pénzbírságot jelent. Nyugaton, főleg az USA-ban másként működik: azé a lelet, aki megtalálta. Innen már nem nehéz kitalálni, hogy a leleteket csakis jó áron adták tovább a kutatóknak a helyiek.

Sok, embernek tulajdonított lábnyom valójában nem embertől származik, pusztán természeti képződmény. A felrepedt kőzet az idők folyamán kitágult, és emberi lábra hasonlító alakzatot vett fel.
A mexikói leletek pedig nem túl egyértelműek, sokkal rosszabb minőségűek, mint a Paluxy-folyónál találtak, így azokkal csak a legelvakultabb kreacionisták foglalkoznak.

Icai kövek

Az elmúlt évtizedek egyik legmeghökkentőbb leletei az icai kövek, vagy más néven gliptolitok, amelyek mindegyike sima, gömbölyű formájú, fekete színű andezit kő, és a rajtuk lévő rajzok első ránézésre alapjaiban rengethetné meg a tudományt. A kövek kora közel 220 millió éves, a vésetekét azonban nem sikerült hitelt érdemlően megállapítani. Az ősi rajzokon repülő szerkezetek, dinoszauruszok és emberek egy jeleneten belül, távcsővel az eget kémlelő őslakosok, agy- és májátültetés, valamint elektromos áram jelei figyelhetőek meg.

Az icai kövek először Peruban tűntek fel, az Ica-folyó melletti egyik barlangból, majd a folyó iszapjából, és a környező Ocucaje-sivatagból. Jelenleg közel ötvenezerre tehető az előkerült icai kövek száma. Az első gyűjtőknek Carlos és Pablo Soldi-t tekinthetjük, majd a híres építész, Augurto Calvo is rabjává vált a köveknek, viszont egészen 1966-ig nem alakult ki nagyméretű felhajtás. Ekkor ugyanis Dr. Javier Cabrera Darquera (képen) sebész és a biológia docense kapott egy ilyen szépen vésett követ. Sokáig csak iratsúlynak használta, amikor egy napon jobban megvizsgálta a követ és egy dinoszaurusz rajzát látta meg rajta.
Halkan megjegyezném, hogy itt úgy néz ki, van egy kis ellentmondás. Ugyanis több weboldalon azt írják, Cabrera egy helyi paraszttól kapta ajándékként, mivel meggyógyította a gyermekét. A Discovery Channel Para?Normális? című adásában születésnapi ajándékról volt szó, és ott szó sem volt arról, hogy levélnehezéknek használta volna a követ, hanem egyből felismerte az ábrát.

Akárhogy is volt felkeltette érdeklődését, és jobban utánajárt a kövek eredetének. Kiderült, hogy a helyi múzeumban is őriznek párat, de szerintük azt a helyiek gyártották, vagy a helyi őslakosok (egykoron az inkák lakták a területet), így azok biztos nem millió évesek, hanem legjobb esetben is pár ezer, esetleg pár száz évesek csupán, és feleslegesnek érezték komolyabb radiokarbonos kormeghatározást elvégezni rajtuk. Cabrera persze nem nyugodott ebbe bele, és hatalmas pénzeket ölt a kutatásba, aminek meg is lett az eredménye: 2001-ben bekövetkezett haláláig közel harmincezer különböző mintájú, formájú és nagyságú (tojás nagyságútól az 50 kilogrammosig) icai kő került elő az Ica-folyó mellől és az Ocucaje-sivatagból egyaránt.
Cabrera magánmúzeumot is létrehozott a köveknek, ahol katalogizálva és rendszerezve kerülnek bemutatásra a legérdekesebb kövek.

1967 májusában Cabrera, 33 darab követ elküldött Limába, a bányatársaság laborjába vizsgálatra. A kövekkel Eric Wolf geológus foglalkozott, aki megállapította, hogy a kövek természetes eredetűek, a folyami szállítás által lekerekített andezit kövek. Az andezit alapból egy nagyon kemény vulkanikus kőzet, azonban az év milliók alatt és a folyóvíz hatására erősen csökkent a keménysége, így sokkal lágyabb lett, és akár egy fabottal vagy csontdarabbal is könnyen véshetővé vált. Wolf nagyon érdekesnek találta a köveken talált véseteket, így tovább küldött párat a bonni és a perui Mérnöktudományi Egyetemre. Itt megállapították, hogy a köveket egyenletes oxidréteg fedi, de ennek korát már nem tudták egyértelműen megállapítani, és jelenleg is csak becsülni tudják.
Az ábrák alapján sokan azt feltételezik, hogy vagy az emberiség régebbi, vagy a dinoszauruszok egy nagy része túlélte az őket kiirtó katasztrófát.

Cáfolat

Az icai kövek egy részéről is kiderült, hogy hamisítványok. Egy házaspár például elárulta, hogy amint híre ment, hogy egy férfi vásárolja a köveket, többen is belekezdtek a kövek gyártásába, amit néhány ezüstpénzért adtak el neki. Olvastam erre cáfolatot, miszerint miért érte volna meg pár ezüstpénzért kibányászni a köveket, megfaragni, majd elrejteni megint, kiásni és eladni? Nos, igazából nem nagyon kellett ezeket kibányászni. A folyó mentén szinte bárhol lehet találni hasonlóan lekerekített formájú andezit köveket.

Megfaragni se lehetett egy nagy munka, főleg ha figyelembe vesszük azt, hogy mennyire könnyen faragható volt a fellazult andezit. Emlékezzünk csak vissza! Fával vagy csonttal is megfaraghatóak a kövek. 1960-ban akármennyire is szegények voltak a peruiak, nem hiszem el, hogy ne lett volna legalább kézi, vagy esetleg elektromos fúrógép, amivel gyerekjáték kifaragni a mintákat. A házaspár állítólag 17 ezer darab hamisítvány legyártását ismerte be (rendőrségi nyomás hatására), ezt azonban pár magyar nyelvű oldalon kívül sehol máshol nem találtam meg, így ezt az információt kétkedve kezelem. Vélhetőleg nem csak ők gyártatták a köveket, hanem mások is, de csak ők vallottak színt.

A Discovery Para?Normális? műsorában, az oxid rétegre is magyarázatot adnak: elég, ha csak trágya és olíva olaj keverékébe fektetve a követ, majd azt valamivel bevonva (alufólia vagy levél) 3 órát sütjük, és máris megkaptuk a saját icai kövünket, a rajta lévő finom oxid réteggel. Az oxid réteg kialakulásához egyébként se kell sok idő. Például a réz, az alumínium a levegővel vagy más oxidáló anyaggal azonnal reakcióba lépnek. Az andezitben sok olyan anyag található, amely a levegővel érintkezve gyorsan reakcióba lépnek, ilyen a magnézium, a vas, a kalcium vagy az alumínium, így nem nehéz elképzelni, hogy a felsértett felületű andezitet kicsit megmelegítve, az erősen savas trágyában az oxidációs réteg roppant gyorsan kialakul.
Érdekes még, hogy 1970 óta nem vizsgálták meg jobban a köveket. Ennek két oka van: egyrészt sokan, a sok hamisítvány miatt már csak legyintettek az újabbnál újabb leletekre. Másrészt már Cabrera se adta ki szívesen a köveket, azaz visszatartotta a bizonyítékokat. Ejnye, ejnye, nem szép dolog tőle.
További érdekesség, hogy Cabrera sosem fedte fel a barlang hol létét, ahol az első köveket találták, és mind a mai napig rejtély, hogy merre van.

Azonban feltételezhetjük, hogy nem minden kő hamisítvány, de a rajtuk lévő rajzokba is túl sok mindent belelátnak fantáziadús egyének. Például, ott vannak az állítólagos agyműtét képei. Az inkáknál és más indián népeknél nem volt ritka esemény a koponya meglékelése, ami azért egy fokkal durvább beavatkozás, mint az agyműtét. A rituális szertartások alatt elvégzett emberáldozatokra bizonyítékaink is vannak.
A teleszkópot nem tartom elképzelhetetlennek, tekintve, hogy a dél-amerikai indián kultúra is volt olyan magas szintű, mint az aztékoké. Nagyszerű csillagászati megfigyeléseket tettek, így ez szerintem tökéletesen beilleszthető a jelenlegi elméletekbe. Viszont ne feledjük el, hogy ezek is lehetnek hamisítványok.
Végül pedig a köveken látott dinoszauruszok. A dinoszauruszok ábrázolása nem sokban tér el más népek sárkány ábrázolásától. Ne feledjük el, hogy minden korban megvoltak a tudomány emberei, akik kísérleteztek, próbáltak valamiféle magyarázatot adni a felbukkanó rejtélyekre. Így történhetett meg az, hogy az eltérő helyeken fellelt dinoszaurusz csontvázakkal is kísérletezgettek, próbálták azokat rekonstruálni, így alakultak ki a különböző sárkányábrázolások. Az ókori görögöknél érdekes módon viszont nem találkozunk sárkányokkal, a megtalált dinoszaurusz csontvázakat akkor még küklopszoknak, óriásoknak tekintették. Kis érdekesség: sokáig az elefántok koponyáját is küklopsz koponyának hitték. A dinoszauruszok csontvázával tehát már akkor is „játszottak”, puzzleztek, és próbáltak valami megnyugtató magyarázatot adni a közösségnek a megmagyarázhatatlanra, mert az ember egy ilyen lény.

A kövek kapcsán sokan feltételezték, hogy még néhány ezer éve is élhettek dinoszauruszok a Földön. Bennem egyből felmerült a kérdés, hogy akkor hol vannak a néhány ezer éves dinoszaurusz csontvázak? Főleg arról a területről ezek szerint tonnaszámra kellett volna előkerülniük a bizonyítékoknak, még úgyis, ha feltételezzük, hogy a hivatalos archeológia elutasítja ezek létezését. Hiszen ekkor legalább a fanatikus kreacionisták nekiláttak volna az ásatásoknak, és minden bizonnyal találtak is volna bizonyítékot, ha igazuk lenne.

Összegzés

A fentiek alapján azonban kijelenthető, hogy az ember és dinoszaurusz sose léphetett közelebbi kapcsolatba, legfeljebb az épen maradt fosszíliákból tudunk ezekről, az óriás hüllőkről.
A Paluxy-folyónál minden bizonnyal vannak dinoszaurusz és emberi lábnyomok, ez nem kétséges, de a nagy részük hamisítvány, és így téves következtetéseket vonnak le belőle. Az icai köveknél is ugyanez mondható el: a nagy részük hamisítvány, a maradékból pedig téves következtetéseket vonnak le.
Kétségtelen tény viszont, hogy a fantázia sokkal érdekesebb, mint a valóság.