Sokáig a blogon is lehetett olvasni egy bejegyzést a dogonok rejtélyéről, amit még anno Nemere István: A XX. század legnagyobb titkai című könyve alapján írtam, és amit itt elolvashattok (valaki volt olyan rendes, hogy forrásmegjelölés nélkül lekopizta, de ez már mindegy). Borzasztóan lenyűgözött az a csodálatos történet, amit elém tárt a könyvben, akkor még hittem a tündérmesékben. Azóta kinőttem abból a korszakomból és jobban belegondolva és utánajárva a dolgoknak, talán mégsem annyira csodálatos a történet, mint azt korábban hittük. Talán mégsem annyira földtől elrugaszkodott a magyarázat.

Hihetetlen csillagászati ismeretek
A könyvben, és sok más helyen az Interneten, hihetetlen dolgokat írnak le a dogonokról. Olyan tudással rendelkeznek a Sirius-ról, amit mi, európaiak csak néhány évtizede fedeztünk fel. A Naprendszerről, az atomokról és az Univerzumról szintén nagyon sokat tudnak, egyesek szerint zavarba ejtően sokat.

Az egész történet még 1931-ben kezdődött, mikor két francia néprajzkutató, nevezetesen Marcel Griaule és Germaine Dieterlen az Afrikanisztika Társaság jóvoltából Mali területére utazhatott, ahol nagyon sokáig együttéltek a dogon törzzsel, és megfigyelték őket. Feljegyzéseiket pedig az 1950-es években adták ki. Akkor nem érdekelt különösebben senkit.

Majd erre az irathalmazra figyelt fel jó 20 évvel később Eric Guerrier marseille-i egyetemi tanár, miután végignézte az 1969-es Holdra-szállást. Eszébe jutott, hogy mintha ezt már olvasta volna valahol és elővette a két francia néprajz kutató munkáját. Nem sokkal ezután 1975-ben meg is jelentette a  „La cosmogonie des Dogon: L'Arche du Nommo” című könyvét, amely csúfosat bukott. Alig ezer darab kelt el belőle és senkit se érdekelt a dogonok rejtélye. Azonban ha jobban megvizsgáljuk a könyvet nem is csoda, hogy nem keltette fel az ufonológusok és a paleoasztronómia híveinek figyelmét. A könyv ugyanis ekkor még nem hozza összefüggésbe a dogonok tudását a Sirius csillagképpel, és még kevésbé földönkívüli létformákkal. Guerrier mindössze a dogon mitológia néhány nagyon érdekes, és megfejthetetlen rejtélyére szerette volna felhívni az emberek figyelmét. Ez azonban senkit sem érdekelt.

Guerrier már javában dolgozott a könyvön, mikor a sors összehozta Robert Temple-lel, akivel végül nagyon jó viszonyt épített ki. Robert Temple figyelmét azonban, más emberektől eltérően, egyből felkeltette a dogonok mondavilága, ami érthető is, hiszen ő maga is nagy Afrika-rajongó volt, és mindig is sértve érezte magát, ha lebecsülték az afrikai népek kultúráját.

Temple végül Guerrier kéziratát felhasználva, 1976-ban megjelenteti a dogon-legenda alapkönyvét, a Sirius rejtélyt, amely angolul és franciául is kiadásra kerül. A könyv borzasztóan vaskos: 706 oldal terjedelmű. Temple sorra hozza fel az állítólagos bizonyítékokat arra, hogy a dogonok legendájukat csakis idegenektől kaphatták. Ahogy Nemere is írja a könyvben: egészen biztos, hogy nem a két francia kutató adta át a tudását nekik, nos erre majd még később visszatérünk. A könyv óriási siker lett, mindenki erről beszél. Temple-nek pedig valóra válhatott egy álma: végre nem nézik le az afrikai kultúrát az emberek, éppen ellenkezőleg! 1997-ben megjelenik a Sirius rejtély második kiadása, amelyben már módosít itt-ott az elméleten az őt ért támadásoknak köszönhetően. Temple megpróbál néhány nyilvánvaló hatalmas logikai bakit eltüntetni.
Nézzük meg a dogonok „tudásának” eredetét! Három lehetséges magyarázat van, attól függően, hogy az emberek miben hisznek. Az első szerint a dogonok Nommo-tól és a sziriusziaktól kapták az információkat. A második szerint a dogonok maguk fedezték fel ezeket. A harmadik szerint még régebben az 1900-as évek elején értesültek a dogonok ezekről a felfedezésekről.

Az idegen kapcsolat
Jelenlegi legjobb tudásunk szerint a Szíriusz kettőscsillag rendszer olyan 200-300 millió éves lehet. Eredetileg két, földi szemlélő számára kékes-fehéres színű csillag volt a rendszerben, ám a Sirius-B valamikor vörös óriássá változott, összeomlott, és fehér törpévé változott. A problémát pedig éppen a csillagrendszer kora okozza. A Naprendszer kora ettől jóval nagyobb, 4.5-4.6 milliárd éves, és az élet csak az elmúlt 3.5 milliárd évben alakult ki, az értelmes élet mindössze 1,7 millió éve jelent meg, és még közel sem vagyunk fejlettek ahhoz, hogy csillagközi utazásokat tegyünk. Borzasztóan gyors evolúciónak kellett volna ahhoz lejátszódnia, hogy a Szíriusz-ról földönkívüliek látogassák meg a bolygónkat. Ráadásul egy felrobbanó vörös óriás környezetében nem sok élet maradna. A másik probléma pedig a Szíriusszal, hogy körülöttük nincsenek bolygók, így nincs olyan égitest ahonnan jöhettek volna. Ha viszont feltételezzük, hogy a Sirius-B törpecsillaggá válása előtt volt egy vagy több bolygó, akkor a látogatásnak olyan régen kellett volna megtörténnie, hogy még az értelmes ember meg se jelenhetett a Földön.

A dogon mitológia, földönkívüli eredete több helyen is megcáfolható. Ahogy arra Carl Sagan is rámutat, ha valóban egy fejlettebb, űrcivilizációtól kapták volna a tudást, akkor minden bizonnyal tudniuk kellett volna az Uránusz halvány gyűrűiről, vagy a Kuiper-öv égitesteiről, ezekről azonban (rejtélyes módon) nincs szó a mondavilágban. Előbbit csak 1977-ben fedezték fel, utóbbit az 1940-es években vetették fel, de csak az 1970-es, 1980-as évek óta kezdték el jobban vizsgálni. Azóta a Plútó is, a Kuiper-öv tagja lett. Tehát a dogonok csillagászati ismereteik nagyjából az 1920-as, 1930-as évek európai tudást adják vissza.
Sokkal valószínűbb tehát, hogy a dogonok, lévén Mali francia gyarmat volt, kapcsolatba léptek francia antropológusokkal, kalandorokkal vagy más emberekkel és létrejött az ún. kultúra szennyeződés. Ne feledjük: a dogonok mítosza szájhagyomány útján terjed. Könnyű beleépíteni, vagy éppen kihagyni belőle dolgokat. Sokkal valószínűbb, hogy a dogonok legendája valamikor az 1920-as években eltorzult.

A Szíriusz kísérőjének különleges természetéről könyvek jelentek meg és sokat cikkezett a korabeli sajtó. így például Sir Arthur Stanley Eddington The Nature of the Physical World című könyvében ezt olvashatjuk:

„Úgy tűnik, a csillagászati bizonyítékok semmi kétséget sem hagynak afelől, hogy az úgynevezett fehér törpe csillagokban az anyag sűrűsége felülmúl minden földi tapasztalatot. A Szíriusz kísérőjében például az anyag sűrűsége egy tonna köbinchenként (azaz 1 tonna anyag 16,38 cm3-ben, ami 61 kg/cm3-nek felel meg). Ezeket a fizikai körülményeket csak az a tény magyarázhatja, hogy a magas hőmérséklet és az anyag erőteljes kavargása leszakítja az atomok külső elektronjait (ionizálja az atomokat), így a maradék sokkal szorosabban egymáshoz préselhető."

A könyvnek 1928-as megjelenését követően egy éven belül csak angolul tíz utánnyomása látott napvilágot. Sok nyelvre lefordították, többek közt franciára is. Az ötletet, miszerint a fehér törpéket elektrondegenerált anyag alkotja, először R. H. Fowler vetette fel 1925-ben. Az elképzelést igen gyorsan elfogadták. Felmerült egy másik elgondolás is, amely szerint a fehér törpék anyaga „relativisztikusan degenerált". Az ötletet először 1934 és 1937 között a Nagy-Britanniában élő, indiai származású asztrofizikus, S. Chandrasekhar publikálta. Nézeteit a szakma alapvetően kétkedéssel fogadta, mert a kor csillagászai még nem a kvantummechanikán nevelkedtek. Az egyik legélénkebb kételkedő éppen Eddington volt. A vita a tudományos lapokban folyt, de az érdeklődő laikusok számára is követhetően. Mindez közvetlenül azt megelőzően történt, hogy Griaule rábukkant a dogonok Szíriusz-legendájára.
Lelki szemeimmel látni vélek egy gall utazót, aki felkeresi az akkor Francia Nyugat-Afrikában élő dogon népet. Talán diplomata lehetett, vagy felfedező, kalandor, esetleg egy korai antropológus. Efféle utazók, például Richard Francis Burton, már sok évtizeddel korábban is jártak Nyugat-Afrikában. A beszélgetés csillagászati témákra terelődik. A Szíriusz az égbolt legfényesebb csillaga. A dogonok elmesélik az utazónak az ő Szíriusz-mítoszukat. Azután udvariasan mosolyogva, várakozással teli kíváncsisággal arra kérik a látogatót, ugyan mesélje már el, milyen az ő Szíriusz-mítosza. Talán, mielőtt válaszolna, belekukkant a táskájában hordott, gyűröttre olvasott könyvecskébe. A Szíriusz fehér törpe kísérője éppen az aktuális csillagászati szenzáció volt, így aztán az utazó a szokványos mítoszért cserébe igazán látványos előadással szolgálhat. Elutazását követően sem merült feledésbe a beszámolója, azt tovább mesélték, míg végül beépült a hagyományos dogon mitológiába, legalábbis annak kiegészítő ágaként (talán éppen a „Szíriusz-mítoszok, fehér emberek beszámolói" címszó alatt). Amikor Marcel Griaule és Germaine Dieterlen az 1930-as és 1940-es években tanulmányozni kezdték a dogonok mitológiáját, akkor azok az Európából származó, de időközben sajátjukká vált mítoszt mesélik el nekik.

Vörös vagy kék Szíriusz?
Erre is szánnék egy bekezdést, mert nagyon érdekes. A Szíriusz jelenleg kékes-fehéres színben látható, közel a horizonthoz. A Szíriusz csillag feltűnő fényességével már az ókor emberének figyelmét is felkeltette, és megfigyelte. Az egyiptomiak például a Szíriusz feltűnéséből hosszú, forró, száraz nyarat jósoltak. Több ókori görög is író említést tesz a csillagról. Na de mi a helyzet a színével? Egyesek kékes-fehéres színnel írják le, mások pirossal, vörössel. Ha végignézzük a különböző kultúrák Szíriusz-feljegyzéseit, azt láthatjuk, hogy túlnyomó többségben kék, halványkék, fehér színnel írják, és csak elvétve említik vörössel.
A dogon mítosz szerint erre csak az lehet a magyarázat, hogy valamikor a vörös óriás Sirius B volt látható, majd amikor felrobbant, látható lett a Sirius A. Ezzel azonban egy bökkenő van: a Sirius B mindössze 10.000 éve fehértörpe. Tehát még az írás megjelenése előtt látnia kellett volna az emberiségnek vörös óriás állapotban a csillagot. Vajon mennyi az esélye annak, hogy a 10.000 évnél is régebben élő őseink felfogták, hogy mit látnak és változatlanul tovább tudták volna adni azt az utókornak? Elég kevés. Ráadásul az elmúlt néhány ezer évben is változóan írták le a csillag színét.
A jelenségre több magyarázat is lehetséges, bár az egyikre nem sok esély van. Az első és legvalószínűbb, hogy a légkör fénytörése miatt vörösnek láthatták. A Szíriusz ugyanis gyakran tartózkodik a horizonthoz közel, ahol a vörös eltolódás miatt, vörösbe hajlik a színe. Ez persze nem magyarázza meg az egyiptomi, vörös Szíriusz észleléseket, ahol a Szíriusz jóval magasabban van, mint északabbra, például Görögországban. Itt a fénytörést a levegőben lévő anyagok okozzák. Manapság is előfordul, hogy a Szíriuszt piros-fehér-kék villogó pontként észlelik a szemlélődők.
A másik variáció szerint a vörös mindössze egy jelző, nem pedig a tényleges színre utal. A vörös a vér színe volt, ami pedig a háborúhoz, pusztuláshoz köthető. Ugye emlékeztek még a bekezdés elején írt egyiptomi Szíriusz jóslatra? A Szíriusz megjelenésével forró, száraz nyarat jósoltak ez pedig egyértelműen éhínséghez, járványokhoz, pusztuláshoz és kisebb nagyobb lázongásokhoz, háborúkhoz vezetett, azaz pusztuláshoz. Ezt a magyarázatot is elfogadhatjuk.
A harmadik magyarázat szerint, miközben a Sirius B haldoklott, a vörös óriásokra jellemzően külső rétegeit a világűrbe kezdte ledobni, az így kialakult köd aztán könnyen eltorzíthatta a színét. Viszont ez nem ad arra magyarázatot, hogy egyszer kékben, máskor vörösesben látták, ráadásul nem is figyeltek meg ilyesmi ködöt a csillagászok a rendszer körül. Igaz ők sem tartják kizártnak ettől függetlenül, a lehetőség adott.

Temple állításai
Temple is bőven hozzájárult a modernkori dogon mítosz kialakulásában. Temple ugyanis a két antropológus leírását, valamint Guerrier kéziratát erősen kiszínezve és eltorzítva tálalta szenzációhajhász könyvében. Például a po-ról, mint atomról ír, holott az a búzaszemet jelenti, ahogy azt Griaule és Dieterlen is leírja. Walter van Beek tanulmányozta a dogonokat és ő sem talált arra bizonyítékot, hogy a dogonok tisztában lennének az atom fogalmával.
Temple azt is állítja, hogy a dogonok ellipszis pályával rajzolják le a bolygók és a Szíriusz mozgását. Ez azonban eléggé helytelen megállapítás, mivel a dogonok nagyon szeretnek ellipszist rajzolni.
Temple már csak azért is gyanús lehet, mivel fentebb írtam; rajongott az afrikai kultúráért, és szerette volna elérni valahogy, hogy az emberek felnézzenek az afrikai emberekre. Erre szokták mondani, hogy jókor, jó helyen volt. Ismerte Guirrer munkáját, és tudta, hogy mik a gyengeségei a történetnek, azt feljavította, kiegészítette és kész is a modern dogon mítosz.
Továbbá Temple nem volt hajlandó olyan apróságokról tudomást szerezni, mint például arról, hogy a dogonok szerint, a Sziriusz csillagképpel azonosított csillagkép valójában 3 csillagból áll, viszont Sirius C nincs a rendszerben.

Érdemes még elolvasni:
Carl Sagan: Fehér törpék és kis, zöld emberkék
Skeptic.com
Skepdic.com