Folytatva a megkezdett sort, a következő könyv, amit ajánlok az Simon Singh és Edzard Ernst szerzőpáros Trükk vagy terápia? című kötete.
A könyv nem titkolt szándéka, hogy a tudományos módszertant szem előtt tartva, megvizsgáljon négy, napjainkban elterjedt alternatív gyógymódot: az akupunktúrát, a csontkovácsolást, a homeopátiát és a fitoterápiát. Ezeken felül a függelékben további gyógymódokról írnak röviden.
A könyv első része az orvostudomány jelenlegi módszertanainak kialakulásáról és felfedezőikről szól. Nagyon érdekes és olvasmányos rész. Megismerhetjük a modern orvostudomány kialakulásához vezető kalandos és sokszor rögös utat, a modern és az ún. hősies orvoslás között feszülő ellentéteket. A könyv ezen fejezetei azért nagyon fontosak, hogy a későbbiekben megértsük, mit és miért nyilatkoznak ki a szerzők és miért azt az álláspontot képviselik amit.
A további fejezetekben leírják a szerzők az egyes gyógymódok kialakulásának történetét, elméleti hátterét, és azt is, hogyan váltak ennyire ismertté, majd rátérnek a gyógymódok eredményességét próbára tevő vizsgálatok összegyűjtésére és elemzésére. A szerzők nem vetnek el minden gyógymódot, mivel azt ők is elismerik egy-két helyen, hogy talán pár tünetre alkalmazhatók ezek a kezelések. Viszont nagyon olyan sokszor olyan betegségekre is ajánlják ezeket a kezeléseket, amelyekre teljesen hatástalanok, és tudományos vizsgálatok nem támasztják alá az állításokat. Felhívják a figyelmet az egyes gyógymódok veszélyeire is, ami különösen a csontkovácsolást taglaló fejezetben nagyon megrázó.
Kitérnek és szilárdan állást foglalnak amellett is, hogy ezeknek, az elsősorban a placebo hatást kiaknázó és maximalizáló kezeléseknek van-e helyük a hivatásos orvoslásban. Végül pedig gyakorlatilag mindenkit (hírességektől kezdve az egyetemeken és orvosokon át, a kormányig) ostoroznak azért, hogy ezek a veszélyes kezelések jelenleg mindenféle gond nélkül alkalmazhatók és igénybevehetők.
A könyv egyetlen szépséghibája, hogy borzasztóan tömény, és rideg. Néha olyan érzésem volt, mintha egy kisdoktorit olvasnék, vagy egy komolyabb hangvételű szakdolgozatot. Nagyon kimért és rideg a könyv nyelvezete, a szerzők nagyon kevés helyen törik meg ezt, éppen ezért én speciel nagyon lassan tudtam vele haladni. Persze ez egy felől érthető, hiszen komolyan vették a munkájukat, a könyv összeállítását és komolyan veszik az ilyen gyógymódok veszélyeit is.
A könyv nagyon érdekes és tanulságos volt számomra. Most már nem csak tudom, hogy mi a tudományos módszertan, hanem ismerem annak kialakulását és a valódi lényegét. Az egyes kezelési módokról eddig is megvolt a véleményem, amiben a könyv csak megerősített, és bizonyítékokat is szolgáltatott hozzá.