Szerte az interneten számtalan beszámoló és történet olvasható arról, hogy egy palack víz távol tartja (többek között) a kutyákat attól, hogy a palackkal védett területre piszkítsanak. Egy blogger is elcsodálkozott azon, amit Barcelonában tapasztalt nyaralása alkalmával: a házak falainál vízzel töltött palackokat látott. Először arra gondolt, hogy milyen rendesek a lakosok, hogy gondolnak a nagy melegben megszomjazott turistákra, de hamar kiderült, hogy a korábban említett védekezési módszerről van szó.

A legfőbb probléma azonban az, hogy senki nem tudja, hogyan is működik valójában, már ha egyáltalán működik ugyebár. Hiszen ne feledjük, az anekdota, nem az adat többesszáma. Pusztán csak amiatt, mert valamiben ötvenmillióan is hisznek, még nem lesz igaz, a butaság, butaság marad, ahogy Anatole France mondta egykor.

A városi legenda eredetének keresése közben számtalan beszámolóról olvastam, és ahogy egyre többet olvastam, a zűrzavar exponenciálisan növekedett. Csakhogy ízelítőt kapjatok a káoszból, felsorolom, hogy mi ellen véd egy palack víz:

• Megakadályozza, hogy a kutyák odapiszkítsanak.
• Megakadályozza, hogy a macskák odapiszkítsanak, vagy átmenjenek a szomszédos kertbe. Ez utóbbi inkább a Japánban elterjedt változata.
• Megakadályozza, hogy a nyestek megrágják az autók vezetékeit. Ehhez mindössze annyit kell tenni, hogy az autó négy sarkához 1-1 vízzel töltött palackot lerakunk.
• Távol tartja a vakondokokat.

Persze többen megpróbálták megmagyarázni, hogy szerintük miért és hogyan is működhet, ezek azonban csak további kérdéseket vetettek fel.

Magyarázat 1: A vízzel feltöltött palack nyakán/palackon megcsillanó fény egyszerűen megzavarja az állatot, ezért többet oda nem pisil.
Probléma 1: Mi van, ha beborult az ég? Mi van akkor, ha nem úgy süt rá a nap, hogy megfelelő legyen a tükröződés? Mi van, ha koszos a palack, vagy eldől? Az estéről inkább nem is beszélve, amikor szintén elég sok állat aktív, és nem süt a nap.

Magyarázat 2: A műanyag palackból kioldódó különböző anyagok olyan, csak az állatok által érzékelhető szagot produkál, amely távol tartja őket a helytől.
Probléma 2: Szegény állatok, már rég világgá futottak volna, ha ez tényleg így lenne, hiszen körbe vagyunk véve műanyagokkal, amikből, ezen elmélet alapján, folyamatosan áramlanak ki a különböző, állatokat zavaró illatanyagok.

Magyarázat 3: Nem is vizet kell beletenni, hanem ammóniát, vagy valamilyen nagyon szagos folyadékot.
Probléma 3: Ilyenkor valószínűleg nem csak az állatok fordulnának ki a kertből, hanem mindenki a környéken.

Magyarázat 4: Az állatok kínosan ügyelnek az ivóvizük tisztaságára, ezért oda soha nem piszkítanának.
Probléma 4: Nyilván ez egy elég jó magyarázat lehetne, hiszen elég kifinomult a szaglásuk, csakhogy itt területkijelölésről, illetve a fajtársak számára történő jelölésről van szó. Semmibe nem kerül az állatnak tíz centivel arrébb menni és ott végezni a nagy dolgát.

Magyarázat 5: Nem szeretik azt a hangot, ami akkor keletkezik, mikor odapisilnek a műanyagra.
Probléma 5: Ehhez persze egyszer legalább le kell pisilnie az állatnak egy ilyen palackot, hogy tudja, mivel is áll szemben. Mindig lesz olyan állat, amelynek új lesz a vizes palack, és le fogja pisilni, ezért nem valószínű, hogy ez lenne a magyarázat.

Találtam olyan magyarázatot is, amely egy tonga-, és szamoa-szigeti népszokás átvételére vezeti vissza az eredetét. Az oldal szerkesztője szerint a szigetlakók a házukat rakták körbe vízzel töltött agyagedényekkel, hogy távol tartsák az elhunytak szellemét. A magyarázatot azonban egyetlen egy weboldalon kívül, máshol nem lehetett megtalálni, csak itt-ott bukkant fel fórumokban, ahol viszont az előbb említett weboldalra hivatkoztak, a kör tehát bezárult.

Némi keresgélés után aztán rábukkantam egy eléggé elfogadható magyarázatra, miszerint az egész egy rosszul elsült áprilisi tréfa eredménye. Az 1970-es, 1980-as években az új-zélandi 1ZB csatornánál dolgozó Eion Scarrow, a híres Dig This! műsor vezetője, április elseji tréfának szánta, amikor azt mondta, hogy úgy védi a kertjében ültetett növényeket a kutyáktól, hogy vizes palackokat helyez el a kert négy sarkába.

"When some people talk, we all listen. So, when garden guru Eion Scarrow proclaimed that by placing plastic bottles filled with water on the lawn, dogs would be deterred from conducting their business, it was not surprising that the world believed him.

However, many years after the former presenter of the iconic garden show, Dig This, announced that this was merely an April Fool’s joke, such is the credibility of the man, that people continued to believe his impromptu jape.”

“I was on 1ZB years ago. I was asked ‘hey this is April Fool’s today and I just blurted it out and it went right around the world,” he says, with a mischievous grin, “We’ve had queries from Spain, Belgium, France, England and we really conned the Aussies!"

Valóban nem ez lenne az első olyan eset, amikor egy április tréfát túl komolyan vesznek az emberek, és hamar tényként kezd el terjedni szerte a világban.

Bónuszként pedig itt van, egy szintén eléggé elterjedt, tesztelt, mégis vitatott állítás, mely szerint egy felfüggesztett, vízzel teli zacskó elriasztja a legyeket. Az elméleti magyarázat ebben az esetben is optikai jellegű: a megtörő napfény megzavarja a legyeket, és ezért távol maradnak az adott területtől.

Ez azért egy viszonylag könnyen tesztelhető hipotézis, így voltak már, akik végeztek is ezzel kísérleteket.

Az egyik kísérletet Mike Stringham, az Észak-Karolinai Állami Egyetem, etimológus professzora végezte el, aki 13 hétig végezte a megfigyelését egy csirkafarmon. Eredményeit összegezve ő is arra jutott, amire az Állítólag csapata: a vízzel töltött zacskó vonzotta a legyeket. Azonban itt az volt az ellenérv, hogy nem természetes fény mellett végezte el a kísérletet.

A másikat a Mythbusters (Állítólag) csapata végezte el, akik egyik adásukban vizsgálták meg ezt az állítást. Ők egy speciálisan kialakított, háromrekeszes szerkezetet készítettek. Középre helyezték a csontkukacokat, majd a két szélső rekeszbe húst tettek, ám az egyikbe raktak egy vízzel töltött zacskót, míg a másikba nem. A két szélső rekesz egészen addig lezárva volt, amíg a csontkukacok át nem alakultak legyekké, ekkor kivették az elzárólapokat és vártak, hogy a legyek döntsenek, melyik rekeszbe mennek lakmározni. Ezután megvárták, hogy a legyek elhulljanak, és összegyűjtötték, majd megmérték a rovarmaradványokat.

Nos, a helyzet az, hogy a zacskóval ellátott rekeszből 35 grammnyi, míg a zacskó nélküli, kontrollcsoportból 20 grammnyi legyet szedtek össze. Tehát ezek szerint, nemhogy távol tartja, hanem még vonzza is a legyeket. Itt viszont nem találtak túl sok fogást a kétkedő, hiszen ahogy a lenti videón is látszik, természetes napfény mellett végezték el a kísérletet.