1835. augusztus 25-én a New York-i The Sun leközölte dr. Andrew Grant hatrészes cikksorozatának első részletét, amiben a kor legnagyobb csillagászának tartott, Sir John Herschel, Holddal kapcsolatos hihetetlen felfedezéseiről számoltak be. A cikkekből egy denevérszárnyas emberektől hemzsegő, idilli, idegen világ képe körvonalazódott az olvasók előtt.
A történet szerint Herschel épp Dél-Afrikában, a Jóreménység-fokánál tartózkodott, a déli égbolttal kapcsolatos megfigyeléseket végezve a kor legnagyobb 24 láb átmérőjű lencséjével rendelkező, legmodernebb, “hidro-oxigén mikrószkóppal” felszerelt távcsövével, amikor kíváncsiságból a Holdra irányította azt.
A történet ezen pontján kell megjegyezni, hogy Herschel valóban tartózkodott többször is Fokföldön, így ez hitelt adhatott a történetnek. Azonban 1835-ben még nem létezhetett 24 láb, vagyis 7,3 méter átmérőjű, lencsés teleszkóp. Ezt a méretet először bő 100 évvel később, az 1970-es években tudták csak megközelíteni, majd 1993-ban túllépni. Láthatóan az olvasó közönséget nem zavarta, hogy ez akkoriban a lehetetlennel volt egyenlő. A hidro-oxigén mikroszkóp meg nagyjából akkora baromság, mint a kvantum mátrixos nano-elektromágnes, pusztán tudományosnak ható, áltudományos blabla.
A modern teleszkópnak köszönhetően - a történet szerint - 400 ezer kilométerről(!!) olyan részletes képet kaptak a Hold felszínéről, hogy még az ott élő, Vesperitilio-homónak elnevezett, denevérszárnyas emberalakok szőrszálainak színét is megtudták figyelni.
A felfedezésről készült feljegyzéseket az (ál)tudós Grant állítása szerint maga Herschel jegyezte le, és jelentette meg később az Edinburgh Journal of Science című tudományos folyóiratban. A The Sun-ban megjelent cikksorozat pedig ebből a tudományos munkából közöl részleteket. A poén, hogy az Edinburgh Journal of Science folyóirat az 1830-as évek elején, tehát a cikksorozat megjelenése előtt néhány évvel, megszűnt.
A cikksorozatnak igazából nincs egy “történeti” íve, gerince, csupán minden nap egyre hihetetlenebb “felfedezéseket” közöltek. Az első részben még csak az állat-, és növényvilágról tesznek említést, aztán megismerjük a különböző geológiai formációkat. A negyedik cikkben elérünk a csúcsponthoz, az egymás mellett békében élő, zafír templomokat építő, denevérszárnyas emberek által alkotott civilizáció leírásához.
A hatodik rész után már nem érkezett több folytatás, mert a történet itt drámai fordulatot vett: a csillagászok véletlenül a Holdra irányítva felejtették a teleszkópot, ami elegendő napfényt gyűjtött be, hogy felgyújtsa a csillagvizsgálót, így megsemmisítve a teleszkópot is.
A hírlapi kacsa annyira jól sikerült, a kor embere számára annyira hitelesnek tűnt, hogy a The Sun eladásai drasztikusan megemelkedtek, a konkurens lapok is átvették a sztorit, és Európában kis füzetekben utónyomtatták a cikkeket. Augusztus végén a Yale Egyetem küldöttséget menesztett a New York Sunhoz, hogy megszerezze a Journal eredeti tanulmányait, és a professzorok az újságírók kitérő válaszai ellenére sem jöttek rá, hogy a holdbéli civilizáció csak a mesék világában létezik.
A történet híre természetesen elért magához Herschel-hez is, aki tagadta, hogy bármi köze lenne a dologhoz, de ekkorra már késő volt, mindenki a denevérszárnyas emberekről beszélt.
A cikksorozat által felkorbácsolt szenzációhullámot azonban már nem tudták sokáig kezelni a The Sun szerkesztőségénél és végül szeptember 16-án beismerték, hogy az egész csak egy tréfa volt. A Holdbéli, idillikus civilizáció nem létezik, az csak egy mese.
Bár sose fedte fel a dr. Andrew Grant álnéven író áltudós valódi kilétét, eléggé valószínű, hogy a Sun-nál akkoriban ott dolgozó Richard Adams Locke munkája volt. A Sun csak pár évvel korábban alapult meg, viszonylag kicsiny lapnak minősült. Az eladások sem voltak túlságosan fényesek, így érthető volt, hogy a szerkesztőség és tulajdonosok is a példányszám növekedését próbálták elérni. Locke-nak nem csak ez volt a motivációja, hanem szeretett volna görbetükröt állítani a kor csillagászati felfedezéseinek is, ami szinte kivétel nélkül egy skót tiszteletestől, Thomas Dick-től származott. Dick még azt is kiszámolta, hogy hány lakója van a Naprendszernek (21,9 trillió) és ebből valahogy levezette, hogy akkor a Holdon 4,2 milliárdnyian laknak.
Olvasnivalók még a témában:
