A compoundchem.com összeállított egy 12 pontból álló listát, aminek segítségével kiszűrhetjük a rossz tudományt. Ezt a listát fordítottam le nektek és egészítettem ki pár saját gondolattal, magyarázattal.

Mi a rossz tudomány?
Az angolul sokkal jobban hangzó "bad science" kifejezés gyakorlatilag magábafoglalja az áltudományt, a pszeudotudományt és gyakorlatilag minden olyan tudományt illetve állítást, amelyek első (de sokszor második) pillantásra is tudományosnak tűnnek, miközben borzasztóan elavultak, tévesek vagy megtévesztőek. Kicsit egyszerűbben: tudományos módszereket alkalmaznak, de megtévesztő módon.

Értem én, hogy több tízezer érettségiző diák számára minden, az érettségijüket érintő információ létfontosságú és életbevágóan fontos, ám mégis érdemes kicsit lenyugodni.

Most lett nagyon felkapott egy 2005-ös (igen, 9 éves) "Meg kell ismételni a matekérettségit" című Index cikk. Láthatóan nem zavarja a szívinfarktus közeli állapotba kergetett érettségizőket olyan apróságok, mint például a cikk alatti dátum, vagy az, hogy az oktatási miniszter még mindig Magyar Bálint.

Nem szeretnék nagyon ítélkezni az érettségizők felett, ám mégis elgondolkodtató, hogy gyakorlatilag elolvasás és ész nélkül kattintanak a Facebook lájk-gombra. Elgondolkodtató, hogy nemhogy az apróbetűs, de a normál betűs részt sem képesek elolvasni és értelmezni, és ez nem csak ennek a generációnak a hibája, hanem nagyon sok Internet-használóé is, ez inkább általános jelenség.

Persze az Index is tehetne valamit azért, hogy ezek a cikkek ne keljenek önálló életre. Amíg Kárpáti Márton, az Index főszerkesztő-helyettese azon álmuldozik, mennyire pörög a látogatottsági statisztika, egy programozó igazán betehetne, minden, 1 évnél régebbi cikkhez egy sárga dobozt, amiben arra figyelmeztetnek, hogy ez a cikk elavult. Ezt az origo például meg tudta csinálni.

Az Internet bővelkedik az összeesküvés-elméletekben, ezek között vannak egészen hajmeresztőek és kevésbé extrémek, viszont mindegyik csak egyetlen dolgot bizonyít: a virtuális térben az emberek kiszolgáltatottak és sebezhetőek az ellenőrizhetetlen történetekkel és állításokkal szemben.

A Northeastern University-n dolgozó Walter Quattrociocchi és munkatársai arra voltak kíváncsiak, hogyan jönnek létre és hogyan terjednek az összeesküvés-elméletek a közösségi oldalakon, mivel úgy találták, hogy a különböző közösségi média oldalak hozzászólásai tele vannak összeesküvés-elméletekkel. Így elkezdték tanulmányozni a gyanús Facebook megjegyzéseket.A kísérlet időpontjául a 2013-as olasz választásokat szemelték ki, és arra voltak kíváncsiak, hogy 2.3 millió Facebook felhasználó hogyan reagál a Facebook-on közzétett politikai hírekre. Három különböző Facebook oldaltípusra, a megbízható, mainstream média, az alternatív híreket szolgáló (olyan híroldalak, amelyek a mainstream híreket egyből összeesküvés-elméletes hírekké alakítják át) és a politikai oldalakra érkező kommenteket figyelték leginkább.

Ezután azt vizsgálták, hogy ugyanezek az emberek hogyan reagálnak a hozzászólások közé, a "trollok" által beszúrt hamis vagy, szatirikus hírekre és egyéb hamis állításokra, információkra.

Az eredmények azt sugallják, hogy az összeesküvés-elméletek elsősorban azokból a posztokból indulhatnak ki, amelyek célja eredetileg trollkodás vagyis a célcsoport nevetségessé tétele volt. Ezek a hozzászólások az összeesküvés-elmélet kedvelők között élénk vitát váltottak ki, és gyorsabban is terjedtek ezekben a csoportokban a hamis állítások, mint a többiben.

A csapat azt is megállapította, hogy az alternatív híreket kínáló weboldalak látogatói nagyobb számban dőlnek be a hamis információknak, és tovább is éltetik azokat, mint a többi oldal követői. Ez egybevág a saját tapasztalatommal is, miszerint az összeesküvés-elméletek kedvelői sokkal inkább bedőlnek a hoaxoknak, ráadásul a hoaxot képesek beépíteni az összeesküvés-elméletükbe, így továbbéltetve a hamis információt.

Ez azért különösen ironikus, mert az alternatív híreket kedvelők épp a "tömeg manipulációt" kívánják elkerülni azzal, hogy kerülik a mainstream médiát, mégis ugyanúgy beleesnek a csapdába. A konteósok gyakran használják az ún. sheeple (sheep+people=birka) kifejezést azokra az emberekre, akik a mainstream médiából tájékozódnak és nincsenek tisztában az összeesküvés-elméletekkel. Mindig mondom, hogy attól, hogy valaki átállt egy másik nyájba még ugyanúgy birka maradt, csak más a juhász és a terelőkutya, aki megvezeti a csoportot.
Forrás

Imádom a hazai ezo-,bulvár-, és főleg a női weboldalakat. Na nem azért, mert feminin vonásaim lennének, vagy annyira érdekelne, hogyan adhatok le öt kilót egy hét alatt a horoszkóp diéta (azt hittem, hogy óriási hülyeséget írok le, erre tessék, valóban van ilyen) segítségével. Pusztán arról van szó, hogy ezek az oldalak mindig képesek mindenre gyermeki áhítattal rácsodálkozni, és eközben képesek úgy eladni a sztorit, mintha az valami hihetetlen szenzáció lenne, és persze az egész sztori hátterének csöppet se néznek utána. Így teljesen hülyét csinálva magukból, nekem pedig folyamatos humor- és bejegyzés forrást jelentenek. Ezúttal (is) a femina.hu egy cikkéről van szó, amelyben egy elég érdekes és megdöbbentő sztorit írnak le.

2006 januárjában egy ismert New York-i pszichiáter egyik páciense papírt és ceruzát ragadott, és lerajzolta annak a férfinak az arcát, akivel rendszeresen találkozik álmában. Elmondása szerint a férfi általában tanácsokkal látja őt el magánéleti kérdéseket illetően. A dolog furcsasága, egyben hátborzongató pikantériája azonban, hogy a való életben nem ismeri ezt a férfit.

A pszichiáter, miután befejezték a beszélgetést, félretette a rajzot, és fogadta a következő betegét, aki azonban a foglalkozás közben véletlenül meglátta az asztalon heverő képet, és felismerte a férfit a saját álmaiból. Ez már önmagában is különös dolog volt a pszichiáter számára, de amikor kiderült, hogy ez a páciense sem ismeri a férfit a valóságban, már kifejezetten kíváncsi lett.

Fogta a rajzot, másolatokat készített belőle, és elküldte néhány olyan kollégájának - valószínűleg szakmai tanács reményében -, akik visszatérő álmoktól szenvedőkkel foglalkoznak. Pár hónapon belül négy újabb beteg ismert rá a dús szemöldökű, kopaszodó alakra.

Mielőtt jobban elmélyedtem volna a sztoriban és elkezdtem volna feltúrni az Internetet, máris szembetűnt pár érdekesség. Körleveleknél, álhíreknél, hoaxoknál jó nyom szokott lenni a konkrétumok hiánya. Itt bár van időpont és helyszín is, nevek nem szerepelnek a történetben. Nagy kár, így nem lehet megkérdezni a pszichiátereket és betegeket. A másik furcsaság, ami a cikk olvasása közben felmerült az maga a "vizsgálat" mikéntje. Persze nem tudjuk, hiszen nem derül ki egyértelműen a történetből, hogyan vizsgálták a pácienseket. Bennem felmerült a gyanú, hogy a sokasodó esetek többsége mögött pszichológiai jelenségek húzódnak. Elképzelhető, hogy a pszichiáterek már eleve úgy tették fel a kérdést a páciensnek, hogy "Álmodott-e ezzel a férfival?", nem pedig a sokkal burkoltabb, "Ismeri-e ezt a férfit?" kérdést. Az előző kérdés már kicsit sulykolja a választ, és valamiféle elvárást támaszt a páciens irányába. A másik amire még gondoltam, hogy ha esetleg ennek híre ment 2006-ban, akkor egyesek a hír hallatán már ezzel a férfivel, vagy hozzáhasonló alakkal álmodtak, mivel részesei akartak lenni az élménynek, akár tudat alatt is.

Itt abba is hagyom a felesleges pszichológiai eszmefuttatást, mivel teljesen lényegtelen, a sztori ugyanis nem igazi, kitaláció. Egy rövidke keresgélés után a This Man-t megtaláltam a KnowYourMeme mém-adatbázisban, ahol lerántják a leplet a történetről. A fent olvasott sztori Bryan Bertino, amerikai filmrendező This Man című thriller projektének története. Bertino kapcsolatba lépett Sam Raimi amerikai producerrel és annak Ghost House Pictures nevű stúdiójával. Sam Raimi nem kispályás, elég csak elolvasni a róla szóló Wikipédia szócikket. A film 2010 óta készül, bár biztosan nem folyamatosan, és megjelenési dátuma sem ismert egyelőre.

Az álomjáró férfi honlapja is 2010 óta él ebben a formájában, bár a Web Archive mutat 2003-tól is egy weboldalt ezen a domain-en, nem valószínű, hogy ugyanaz lenne a kettő, főleg, hogy van egy elég nagy üres rész a régi és új weboldal között. Ebből arra lehet következtetni, hogy régen a domain más tulajdonában lehetett, majd nem hosszabbíttatta meg, később pedig Bryan Bertino, Andrea Natella, olasz marketingessel karöltve megvették a domaint a készülő projekthez. Gyakorlatilag a Blair Witch Project mintájára próbáltak egy kis vírusmarketinget csinálni, valamint ezzel kicsit előkészíteni a terepet a film hangulatának.

A feminára visszatérve, nagyon aranyos, ahogy a thisman.org-ra hivatkozva leírja a férfiról szóló "elméleteket". Nos, akkor fel lehet írni egy újabbat, mégpedig a marketingfogást.

Április elején, de nem április elsején, száguldott végig az a kép, és történet, ami John Hyatt egyetemi professzor nevéhez fűződik. Az 53 éves férfi, két éve Lancashire megyében, Rossendale völgyben fotózta a tájat, amikor apró szárnyas lényeket pillantott meg, és ezekről készítette megdöbbentő képét, mely állítása szerint bizonyíték a tündérek létezésére. Állítása szerint nem manipulálta a képet utólag Photoshop-pal, vagy más egyéb eszközzel. Nos, ha hiszitek, ha nem, ezt az utolsó állítását még el is hiszem neki.

A történet azonban túl szép, hogy igaz legyen. Az egyetemi professzori státusz kicsit megtévesztő lehet, John Hyatt nem a tudományok, hanem a művészet professzora, és jelenleg a MIRIAD (Manchester Institute for Research and Innovation in Art and Design) igazgatója, így művészként igazán érthet a fotózáshoz, ezt semmiképp sem hagyhatjuk figyelmen kívül.

Az is érdekes, hogy két évig várt a fotó nyilvánosságra hozatalával, egészen addig, amíg az egy kiállításon meg nem jelentették. A kiállítás a Whitaker Museum-ban látható, ami pedig Rossandele-ben található. Jah és majd' elfelejtettem: az ő képe is látható a kiállításon.
Véleményem szerint az egész pusztán marketingfogás a kiállítás számára, és Hyatt mindenhol nagyszerűen adja elő a szerepét, és betanult szövegét a történetről.

Ja, és mi látható a képen? Nos, egyesek fogadni mernének rá, hogy szitakötők vagy kérészek láthatóak rajta, de ezek szúnyogok. Az alábbi kép flickr-ről származik, ami eléggé hasonlít Hyatt fotójához. [Metabunk]

Az 51 éves Steve Feltham 23 éve kutatja fáradhatatlanul a Loch Ness-i tó szörnyét, vagy másnéven Nessie-t, még munkáját is otthagyta azért, hogy minden idejét és energiáját a misztikus lény megtalálására fordíthassa.

1991 óta minden nap magával viszi a kameráját és figyeli a tó vizét, hátha megpillanthatja újra Nessie-t. Állítása szerint ugyanis 1993-ben egyszer már megpillantotta, de akkor épp otthon hagyta a kameráját - írja a DailyStar. Minő balszerencse.

Őt egyébként két éve már megviccelték egy ál-Nessie-vel, akkor nagyon dühös volt George Edwards-ra.

A neten terjedő cikk szerint 2014 közepétől dohányárut csak 21 éves kor felett lehetne kiadni, és szigorodnának az alkoholfogyasztás szabályai. Nem lehetne alkoholt fogyasztani a szórakozóhelyeken, közterületeken és bárokban.

Ezeket a cikkeket tízezrek osztják meg a közösségi oldalakon (elsősorban Facebook-on), miközben a hír kacsa. A hír alapja, hogy tavaly novemberben, New York államban, valóban olyan törvényt hoztak, amely szerint 21 évnél fiatalabbaknak nem adható ki dohányáru.

A hír első pár sorára rákeresve, rögtön az első találat a Hírszabadság blog volt, amiről korábban már indultak ki különböző álhírek, lévén az oldal egy álhír portál, amit az oldalsó sávban le is írnak feketén-fehéren.

A Hírszabadság weboldal fiktív híreket kreál az olvasók számára szórakoztatás céljából, így az itt olvasható történetek csak az agy szüleményei, nincsen valóságalapjuk. Aki a weboldalunkon olvasgat, tartalmat oszt meg, automatikusan elfogadja, hogy ez az oldal szórakoztatás céljából jött létre, nem pedig rémhír terjesztésként. A cikkekben szereplő személyek, nevek, csak a képzelet szüleménye, bármilyen hasonlóság a a valósággal csak a véletlen műve.

A blogot valamiért csak meghívott felhasználók olvashatják, de a cikk tárolt változata itt elérhető. Azt már meg sem említem, hogy Jundor Árpád, vagy népvédelmi tanács nem létezik.

A Híradó.hu beleszaladt egy alig pár perces Google-kereséssel kinyomozható álhírbe, és ezt tényként le is közölték az oldalukon.

A hír szerint, az American Psychiatric Association (APA) szakemberei szerint, mentális zavarban szenvednek azok, akik túl sok selfie-t készítenek magukról, és kényszeres vágyat éreznek arra, hogy ezeket rendszeresen meg is osszák a különböző közösségi oldalakon (Facebook, Instagramm, Twitter, stb.). A betegségnek még szép latin hangzású nevet is adtak: selfietis.

Csakhogy, a hír forrása a The Adobo Chronicles nevű álhíreket szállító weboldal, és ez az About menüpont alatti bemutatkozás, első mondatából teljesen egyértelművé is vállik:

THE ADOBO CHRONICLES  is your source of up-to-date, unbelievable news. Everything you read on this site is based on fact, except for the lies.

Forrás

Már megjelent annak az angol nyelvű cikknek a magyar fordítása, mely szerint egy budapesti hídépítkezésnél, régészek megtalálták Attila hun király sírját.

Budapest | építőmunkások egy épülő új híd alapozási munkálatai közben a Dunán, előkerült egy látványos 6. századi sír. Feltételezhető, hogy  a sírkamra egy nagy hun vezér, a legvalószínűbb, hogy Attila királyt rejtette idáig

"Ez teljesen hihetetlen!" Magyarázza Albrecht Rümschtein, egy történész az Eötvös Loránd Tudományegyetem Budapest is tagja a csapatnak, szakemberek vizsgálják a sírt. Találtunk, sok ló csontvázat, valamint különböző fegyvereket és egyéb tárgyakat, minden összefüggésbe hozható a hunokkal. A tárgyak közé tartozik egy nagy kard, amely meteorit vasból készült, ami bizonyára Attila legendás kardja lehet.

Valójában ez határozottan úgy tűnik, hogy a nyughely a mindenható Attila király sírja, de további elemzést kell végezni, hogy megerősítse azt. "

A felfedezett temetkezési hely számos pontosítást hozhat eredetét és személyazonosságát illetően amelyek évszázadok óta vitatottak voltak.

A cikk forrása a World News Daily Report weboldal egy nem túl megbízható hírforrás, ahogy arra az Urbanlegends.about.com szerzője is felhívja a figyelmünket. A hír már csak azért is lehetne gyanús, mivel jelenleg nem épül egyetlen híd sem Budapesten. Albrecht Rümschtein nevére rákeresve csak ezt a cikket (angolul, magyarul) dobta ki a Google, semmi mást. 

A cikkhez mellékelt kép egy Ming-dinasztia korából származó, jáde öves múmiáról készült 2012-es felvétel, az egyik lehetséges forrásoldal a sok közül.

A küldföldi világhálót hihetetlen hír járta be a Newshound oldal cikke alapján. A Google Earth felvétele alapján egy kis szigeten megtalálták a hét éve eltűnt Gemma Sheridan-t, aki két barátjával még 2007-ben tűnt el a Csendes-óceánon, amikor azt tervezték, hogy Liverpool-ból, a Panama-csatornán átkelve, Hawaii egyik szigetére utaznak. Az út első felét problémamentesen átvészelték, de a Panama-csatorna után bajba kerültek.

A hír ismét kacsának bizonyult, ahogy a nagyobb legendavadász oldalak (pl: Snopes, Hoax-Slayer) felhívják rá a figyelmünket.

A Newshound szintén egy álhír portál, így előszeretettel osztanak meg kitalált történeteket és cikkeket. A cikk alapja egy 2013-as Daily Mail cikk volt, amiben egy Ed Stafford nevű férfi meséli el, hogyan élt túl 60 napig egy lakatlan szigeten.

A hírhez mellékelt SOS feliratú kép azonban valós, csak épp nem a homokos parton készült, ahogy azt az álhír állítja, hanem 2010 júniusában, a kirgizisztáni Osban, ahol akkoriban a kirgizek és az üzbégek között véres etnikai háború dúlt. Az eredeti fotó itt megtalálható, ebből vágták ki és nagyították fel az SOS feliratot.