Egy cikk szerint, amit rengetegen megosztottak 2014. január 4-én egy különleges bolygóegyüttállásnak köszönhetően egy pillanatra súlytalanná válunk majd.

2014. január 4-én 9 óra 47 perckor különleges együttállása lesz a Plutónak, a Jupiternek és a Földnek. Ennek köszönhetően a Földön pár másodpercre mindenki könnyebb lesz, és ha ezalatt a levegőbe ugrunk, furcsa lebegő állapotba kerülhetünk.

2014. január 4-én azonban nem lesz ilyen bolygóegyüttállás. A felhívás csupán egy 1976-os áprilisi tréfa remake-je. Patrick Moore brit csillagász az akkor aktuális Jupiter-hatás néven elhíresült világvége tömeghisztériát parodizálta ki ezzel.

A Jupiter-hatás
1974-ben két csillagász megjelentette a Jupiter-effektus című könyvüket, ami egy 1982. március 10-én bekövetkező bolygóegyüttállást jósolt meg. Ezzel önmagában nem lett volna probléma, ám a könyvben borzalmas világvégét jósoltak, hiszen szerintük a bolygók mágneses rezgései és a gravitációk összeadódnak majd ezen a napon, emiatt pedig egyszerűen széthullik majd a Föld. Nos, van egy olyan érzésem, hogy nem volt igazuk. További világvége jóslatok itt.

Forrás

Robert L. Park, az amerikai Maryland Egyetem fizika tanszékének professzora úgy véli, ha egy állítás az alábbi pontok közül többnek is megfelel, akkor valószínűleg áltudománnyal van dolgunk. Természetesen előfordulhat, hogy egy tényleg jelentős felfedezés ezen ismérvek némelyikével rendelkezik, de ennek kicsi az esélye, és halmozott találat esetén Park szerint biztosra vehetjük áltudományos voltát.

1. A felfedező a felfedezést direkt a médiának dobja be, nem szaklapoknak
Ezzel kikerül a "peer review", magyarul a kollegiális lektorálás folyamatát, és szaklapok helyett elsősorban a bulvármédiának vagy a parajelenségekkel foglalkozó underground magazinoknak dobja be eredményeit. A peer review röviden egyébként azt a folyamatot jelenti, amikor egy másik (vagy több) szakmabeli tudós értékeli a kollégájuk kutatási eredményét. Ha ők is helyesnek gondolják a következtetéseket és nem találnak hibát a kísérletekben, valamint a levezetésben, akkor leközlésre ajánlják a cikket.

2. A felfedező azt állítja, hogy komoly gazdasági erők próbálják megakadályozni a munkáját
Szinte az összes ingyen energia gépezet és örökmozgó feltalálója kit okol, na kit? Hát persze, hogy az olajlobbit. Az alternatív medicinát kifejlesztők kit hibáztatnak? A gyógyszerlobbit, és így tovább.

3. Az effektus a kimutathatóság határán van
Ez talán kicsit magyarázatra szorul, de eléggé könnyen érthetővé válhat. Például ha vizsgálni akarjuk egy alternatív medicina hatékonyságát, akkor azt kell megvizsgálnunk, hogy vajon jobban teljesít-e a puszta véletlennél. Vagyis ha azt találnánk, hogy azok közül, akik az alternatív medicinát kapják szignifikánsan többen gyógyulnának meg, a csak placebót kapó kontrollcsoport tagjaihoz képest, akkor ott bizonyítást nyerne, hogy az a gyógyszer hatásos. Ám sajnos a legtöbb alternatív gyógymódnál alig mutatható ki a véletlentől való eltérés.

4. A bizonyítékok anekdotákon alapulnak
Akár a fenti példát is lehetne említeni, hiszen a legtöbbször anekdotákból tudjuk meg, hogy néhány embernél bevált a kezelés, de nem tudjuk a teljes mintát. Tegyük fel, hogy a tökfőzelék 100%-ban eltünteti a rákot, ehhez naponta öt tányér tökfőzeléket kellene megennünk, állítja egy alternatív orvoslással foglalkozó ember. Kis idő elteltével szállingózni kezdenek a pozitív eredmények, amiket aztán közöl honlapján. Például: "egy év alatt 200 beteget gyógyítottam ki a rákból ezzel a kezeléssel". Nagyon szép teljesítmény, csakhogy nem mindegy, hogy ez a 200 gyógyulás 200 esetből áll elő, vagy 1000, 10 000, 100 000 esetből.
Emberi természetünknél fogva jobban szeretünk hinni az anekdotákban, mint a tényeknek, ez gondolkodásunk egyik csapdája is.

5. A felfedező azt állítja, hogy hinni kell benne, mert ez évszázados tudás
Ezt talán nem is kell magyarázni: minden "felfedező" valami nagyon ősire hivatkozik, amikor előadja elméletét. Gyakran hallani olyan kijelentéseket, hogy ennek a tudásnak már az ősi egyiptomiak/mezopotámiaiak/kínaiak/indiaiak is birtokában voltak.

6. A felfedező elszigetelten dolgozott
A magányos, nagy feltalálók kora lejárt. Ma már nem lehet ámulatba ejteni a tudományos közönséget két darab rúdmágnessel vagy egy prizmával. Manapság a tudósok főleg csapatban dolgoznak és az sem ritka, hogy több kutatócsoport dolgozik együtt.

7. A felfedezés eddig nem ismert természeti törvények létét feltételezi
Szinte mindig hallani, hogy "Ez a felfedezés most megrengeti a tudományt! Újraírhatjuk a tankönyveinket! stb. Aztán a fizikát meghazudtoló szerkezetekről mindig kiderül, hogy semmilyen fizikai törvényt nem szegnek meg, sőt nagyon is aszerint működnek.

+1: A nemzeti érzelmekre hatás
Én még kiegészíteném egy, véleményem szerint erősen európai vonással, a listát, ez a nemzeti érzelmekre hatás. Nagyon gyakran hallani itthon is, hogy azért kell hinni neki, mert magyar, és ha te is magyar vagy, akkor hiszel neki. Ez azonban sajnos nem így működik. Vagy, amikor olyat állítanak, hogy "Magyarországot 500 éve nem látott növekedési pályára állítja a szerkezet."

Tavaly januárban kezdett el terjedni a fenti kép, amely elsőre eléggé meggyőzőnek, valósnak tűnik.

A kép eleinte nem kapott túl nagy figyelmet, mindössze pár mémgyártó biggyesztett rá néhány viccesnek szánt szöveget.

November 18-án azonban a Surrey Roads Police megosztotta twitter-csatornáján a képet, a következő szöveggel:

Remember as days get colder animals are attracted to the warmth of cars so check wheel arches or other hiding places

A felhívás szövegét egyébként időről-időre megosztják a közösségi oldalakon, leginkább kóbor macskákkal, de nincs túl sok bizonyíték egyelőre arra, hogy a macskák télen tömegesen bújnának az első kerekjárati ívbe melegedni.

Mindenesetre a rendőrség poénosra vette a figurát, ez pedig megtetszett az Internetezőknek. A kép és a szöveg kéz a kézben kezdett el rohamosan terjedni.

A kép pedig bár elsőre és talán másodjára is valósnak tűnik, valójában fotómanipulációról beszélünk. Miután kinevettük magunkat a képen és/vagy felocsúdtunk az első megdöbbenésünkből, érdemes levennünk a tekintetünket a tehénről: a BMW első lengéscsillapítói ugyanis egyáltalán nem nyomódtak össze az óriási tehén súlya alatt.

Ha ez nem lenne elég, és szeretnénk mindenképpen bizonyságot nyernünk a kép hamis mivoltáról, akkor érdemes utánakeresni a Google-n, és máris megtaláljuk desktop.kazansoft.ru weboldalon a tehén eredeti képét.

Tegnap óta nem voltam Internet közelében, és ma arra jövök haza, hogy Kairóban 112 éve nem látott havazásnak lehettek szemtanúi az ott élők. Azt azért tegyük hozzá, hogy gyakran szokott havazni Egyiptomban, itt a meglepetést inkább a hó mennyisége okozhatta, és igen, könnyen elképzelhető, hogy 112 éve nem esett ennyi hó, de az igazat megvallva, ennek nem jártam annyira utána.

Az alábbi három képnek azonban igen. Nem értem, és gondolom majd sokan nem fogják érteni, hogy miért jó egyeseknek hamis képeket gyártani ilyen eseményeknél.

Az első képen a gízai piramisok láthatóak teljesen elhavazva.
A kép azonban egy Photoshop munka csupán, amit ebből az eredetiből állítottak elő.

A második szintén egy manipulált fotó.
A fenti képet ebből állították elő.

A harmadikon pedig a hófödte szfinx látható.
Ám a kép a Tobu World Square parkban készült, Japánban, ahol a világ nevezetességeit gyűjtötték össze, erősen lekicsinyítve. Itt olvashattok róla bővebben és láthattok róla még több képet.

Amióta (főként paranoid) összeesküvés-elméletekkel is foglalkozok a blogon, egyre gyakrabban érintem a pszichológia témakörét is, és egyre inkább az a meggyőződésem, hogy a legtöbb (nem mindegyik) összeesküvés-elméletnek, parajelenségnek biológiai és pszichés magyarázata van. Emberi természetünkből kifolyólag vagyunk fogékonyak ugyanis a megmagyarázhatatlanra, a rejtélyesre, és szeretünk hinni a nálunk sokkal nagyobb dolgokban. Szkeptikusnak és kritikusnak lenni tehát, bizonyos értelemben természetes-ellenes.

Az evolúciós fejlődés során kialakult bennünk az a képesség, hogy egymással látszólag távoli dolgok között hozzunk létre kapcsolatot (asszociáljunk), ezt apoféniának nevezik a pszichológiában. Fejlődésünk során egy másik képességre is szert tettünk, mégpedig arra, hogy minimális mennyiségű rendelkezésre álló adatból következtessünk dolgokra, vagy épp ellenkezőleg: a káoszban megtaláljuk a rendet, kiszűrjük a felesleges információkat és meglássuk a lényeget. Ezt a jelenséget, nevezzük pareidoliának. A pareidolia az apofénia egyik altípusa.

Az apofénia az ősembernél nagyon hasznos volt, és sok esetben ma is az, de amikor ez túlműködik ilyen-olyan okból kifolyólag, akkor beszélhetünk összeesküvés-elméletekről, parajelenségekről, kóros esetben hallucinációkról vagy skizofréniáról. Hogy ez régen miként vált az ősember hasznára?

Képzeljük el, hogy egyik ősünk egy magas aljnövényzetű területen kóborol élelem után kutatva, egyszer csak a szeme sarkából észreveszi, hogy kicsit távolabb tőle valami meglebegtette a füvet. Két dologra gondolhat ilyenkor: vagy egy (akár veszélyes) vadállat az, vagy csak a szél lengette meg a füvet és képzelete játszik vele. Abban az esetben, ha a vadállatra gondol és tényleg az volt, ami meglengette a füvet, akkor nem érte váratlanul, ha az hirtelen megjelenik előtte, esetleg megpróbálja megtámadni őt.
Ha a vadállatra gondol, de csak a szél volt, akkor nevet egyet magában, hogy milyen buta volt, elfelejti és folytatja tovább életét.
Viszont ha arra gondol, hogy csak a szél volt és mégis egy vadállat lapult meg a fűben, akkor bizony pórul járt. Ha pedig tényleg a szél volt, akkor pedig óriási szerencséje volt éppen, de a következő alkalommal biztosan tiszteletét teszi a természetes szelekció oltárán.
Jól látszik, hogy egymástól független dolgokat (fű mozgása => lehetséges veszélyforrás) kapcsolt össze főszereplőnk, és a legrosszabb eshetőségre készülve sikeresen túlélhetett egy esetleges támadást, vagy könnyebben elejthette a fűből hirtelen eléje ugró zsákmányt.

Az is jól látható, hogy ugyaninnen ered agyunk egyik nagy hibája: a szelektív memória. Amikor arra gondolt az ősember, hogy a fűben egy veszélyes vadállat lapult, és tényleg az volt, akkor arra jobban fog emlékezni, mint arra, amikor csak a szél lengette meg a füvet, esetleg ő képzelődött. Statisztikailag lehet (szinte biztos), hogy többször jön be az, hogy csak a szél lengette a füvet, de emberünk azon az állásponton lesz, hogy többször jött be az, hogy egy vadállat lapult a fűben. Ezért mindig arra fog gondolni, amikor a fű meglebben, hogy ott egy vadállat van, nem pedig arra, hogy csak a szél lengeti a fűszálakat.
A szelektív memóriára manapság számtalan humbug dolog építkezik. Csakhogy pár példát megemlítsek.
A horoszkópok látszólag 12 csoportba osztják az embereket, de a leírások és a „jóslatok” lényegében bárkire ráhúzhatóak lennének, és ezt már nem egy kísérlet be is bizonyította. A horoszkópok erősen építkeznek az ember szelektív memóriájára és egocentrikusságára. Előbbi tulajdonságunkat ott használják ki, hogy bármit írhatnak, ha nem jön be a horoszkóp, az olvasó nem foglakozik vele, nem veszi zokon, de amikor bejön, arra nagyon emlékezni fog.
Természetünknél fogva egocentrikusak vagyunk. Szeretjük azt hinni, hogy egyediek vagyunk, pedig nem. Ezért a horoszkópok szavait mindig magunkénak érezzük, vagy úgy csavarjuk, hogy az igaz legyen ránk.
Személyes példa: Gimnázium előtt az egész leendő elsős évfolyam elment egy táborba nyáron, ahol megismerkedhettünk egymással és a felsőbb évesekkel. Akkor olvastam a horoszkópomat, amiben az állt, hogy nagyon sokat fog utazni, zöld területen és tóparton fogja tölteni a következő hetet. Csettintettem egyet, hogy „Na, ez már valami!”. Hiszen valóban ez történt: először Szurdokpüspökiben, majd Zánkán táboroztunk az osztállyal. Akkor még persze nem voltam szkeptikus, nagyon nem. Utólag visszagondolva a leírtakra eléggé általános volt, hiszen rajtam kívül legalább egy egész évfolyamnyi elsős diákra, plusz kísérőtanárokra, plusz diák önkormányzati tagokra is igaz volt ez az állítás, és nyáron még ki tudja, hogy hány emberre volt igaz. De akkor tényleg azt hittem, hogy ez csak rám igaz. Hiába, fiatalság bolondság.

Ugyancsak a szelektív memóriánkat használják ki azok, akik azt állítják, hogy az ima/a citrom/a cékla/a traktor kigyógyította őket a rákból vagy más súlyos betegségből. Ilyenkor megfeledkezünk azokról, akik nem imádkoztak/nem ettek citromot/nem ittak céklalevet/nem vezettek traktort mégis meggyógyultak és figyelmen kívül hagyjuk azokat is, akik imádkoztak/ettek citromot/ittak céklalevet/vezettek traktort, de nem javult az állapotuk és meghaltak. A tudományban az egész adatbázist nyilvántartják nem csak a pozitív eredményeket.
Az apofénia okozza a legtöbb paranoid összeesküvés-elmélet keletkezését és terjedését, mivel az apofénia egy öngerjesztő folyamat. Minél többször ismerjük fel, vagyis látjuk meg azt a mintát, amit keresünk, annál gyakrabban fogjuk megtalálni. Nagyon egyszerű példa: a szabadkőműves szimbólumokat kutató konteósok már mindenben a Mindent látó szemet vélik felfedezni, sokszor már egy szimpla háromszögtől is kiveri őket a hideg veríték. De ez nem csak náluk érvényes. Amióta jobban foglalkozok ezekkel az összeesküvés-elméletekkel én is gyakrabban figyelek fel ezekre, és általában dokumentálom is a látottakat, de meg se fordul a fejemben, hogy összekapcsoljam ezeket, mondjuk a Háttérhatalom ármánykodásaival.

És majdnem elfelejtettem: szintén az apoféniára építkezik a horrorfilmek egyik klisé-jelenete, az "Áh csak egy macska!". Tudjátok, amikor a szereplő zörejt hall, kimegy megnézni, sejtelmes zene szól, az izgalom fokozódik és akkor hirtelen előugrik egy macska, majd ahogy megnyugszik a szereplő, azonnal támad az igazi gyilkos.

A pareidolia is nagyon hasznos evolúciós termék. A minimális adatokból történő mintázat felismerése például régen azért jöhetett jól, hogy távolról is meg tudja különböztetni az ősember az embert egy állattól, esetleg a saját törzséből származót egy másik törzstagtól.
Erre nagyon jó példa a pálcikaember. Ha jobban belegondolunk, szinte hihetetlen, hogy egy kör, és öt darab vonal megfelelően elhelyezett mintájában egy embert vélünk felfedezni. Lényegtelen a magassága, a végtagok hossza, a fej formája, annak nagysága, a vonalak vastagsága, ha azok a megfelelő formává állnak össze, felismerjük, hogy az egy emberke.
Vagy a másik példa: a szmájlik, emoticonok. Egy kettőspontból és egy nyitózárójelből máris kész a mosolygást kifejező „arcocska”. És ugyanezen okokból kifolyólag működhetnek a piktogramok, szimbólumok, hiszen képesek vagyunk többletjelentést tulajdonítani egyes, minimális dolgoknak.

Ennek ellenkezőjére, vagyis amikor a káoszban valami értelmes mintát vélünk felfedezni, jó példa, amikor a felhőkben vagy egy mintás fakéregben látunk kutyákat, sárkányokat, madarakat, macskákat, amikor egy odaégett pirítóson Szűz Mária képét véljük felfedezni, és a mindenki által ismert csillagképek.

Ezek hasznos dolgok, és teljesen normális agyi működésre utalnak. De láthatjuk, hogy olykor túlműködnek, és visszájukra fordulnak. Úgy gondolom viszont, hogy aki tud ezekről a dolgokról, az már egy lépéssel előrébb jár, és kicsit kritikusabb saját gondolataival és tapasztalásaival szemben is.

A napokban többször is találkoztam azzal a cikkekkel, amelyek Dylan Winter Youtube-ra feltöltött, nagyon olcsó fűtési módszerét bemutató videójáról szólnak. A fűtés mindössze 8 pennybe, azaz 30Ft-ba kerül naponta, és állítólag eléggé hatásos.A fűtőtest összeállításához néhány különböző méretű agyagból készült virágcserép kell (még mielőtt valaki műanyaggal próbálkozna), egy rakás teamécses és sütőforma. Összeszerelni nem bonyolult, elég ha a videót követjük. A működése pedig szintén pofonegyszerű: a mécsesek felmelegítik a virágcserepeket, azok pedig a kályhához hasonlóan fokozatosan adják át a hőt a szobának, ezzel felmelegítik azt. A videó még tavaly jelent meg, itthon mégis valamiért most lett felkapott.

A Pennsylvania erdeit járó 57 éves John Stoneman által készített nagylábú fotókon nem is egy, hanem rögtön két példány is látható a legendás hétméteres élőlényből. Stoneman elmondása szerint épp a Kinzua Bridge Nemzeti Parkon vezetett át autójával, amikor meglátta a fák között mozogni a két nagylábút. Rögtön lelassított, előkapta a fényképezőgépét és lencsevégre kapta a két hatalmas teremtményt.

"I'm a skeptic myself. I'm not a believer, but this was not a bear and you can see fur on it ... It's wider at the shoulders and tapers down whereas a bear is bigger in the middle and stands differently with its paws out -- this was standing like a man, like a Bigfoot." - HNGN

Pár napja aztán egy névtelenségét kérő informátor szintén arra járt, és az alábbi fotót küldte el az Examiner.com weboldal szerkesztőjének, így bizonyítva, hogy nem nagylábút látott Stoneman, hanem pusztán egy korhadt farönköt. Ez pontosan ugyanott készült, csak nem az úttestről, ahogyan Stoneman készítette a fotókat, hanem egészen közelről. Kész csoda, hogy a fotóst nem tépték szét az óriási emberszabásúak.
Azt nem tudni, hogy Stoneman szándékosan tette közzé úgy a képet, mint nagylábú fotó, és közben tudta, hogy az csak egy farönk, vagy tényleg nem tudta, hogy mi az, csak érdekesnek találta a képet. Előbbi feltevést erősíti, hogy történetében azt állítja, mozogni látta a nagylábút. Bár ez akár még optikai csalódás is lehetett; a fáktól úgy tűnhetett az autóból, mintha mozogna a farönk.

Huffington Post

A napokban futottam bele egy újabb, rákgyógyító csoda italba, aminek még a neve is az, hogy Csoda Ital (angolul Miracle Drink vagy Miracle Juice), és természetesen legyőzi az összes létező rákot, és rengeteg pozitív hatása van, de valamiért csak nem akar elterjedni ez a fránya csodaszer.

Elolvasva a cikket, amibe belebotlottam az első gondolat, ami megfogalmazódott bennem, hogy a leírtak mind nagyon szépek és jók, de ez hogyan működik? Mely hatóanyaga esetleg hatóanyagai ölik meg a rákos sejteket, és hogyan? Azért érdekes, mert pl. az őszibarackmagnál részletesen leírnak mindent. Itt azonban semmit, ez a semmi mégis elegendő ahhoz, hogy több tízezren osszák tovább az erről szóló cikkeket. A működésének mikéntjét tehát valamiért már nem kötötték az olvasó orrára, így megint nekem, a szkeptikusnak kellett utánajárnom, hogy akkor mi a helyzet az alma+cékla+sárgarépa kombinációjából előálló, rákgyilkos csodaturmixszal.

Prazsák Zsolt lelkes olvasóm ajánlotta figyelmembe ezt a cikket, honnan máshonnan, mint egyik "kedvenc" oldalamról a hir.ma-ról, amit persze kopipészteztek a Fényörvény című szintén csodálatos, megbízható, korrekt, és 100%-ig összeesküvésmentes weboldalról. A dolog pikantériája pedig az, hogy a hír.ma "újságíróinak" (annyira újságírók, mint én, vagy mint az olvasóim nagy része) volt annyi esze, hogy nyilvánvalóan logikai bakit kijavítottak a bejegyzésben. Ugyanis egyszerűen kitörölték az első mondatból a Kreml-et. "Az Európai Katonai Elemzők nyilatkozata szerint a Kremlben, az Amerikai Fegyveres Erők pánikba estek(...)". Jogosan jöhet a támadás szkeptikus oldalról, hogy az amerikai fegyveres erők (vajon melyek?) nehezen eshetnének pánikba a Kreml-ben.

Persze hamar kiderült, hogy ezt jól elleiterjakabkodták a Fényörvénynél, hiszen az eredeti angol nyelvű cikkből nem ez olvasható ki, de ez az apróság majdhogynem lényegtelen is. Abba sem lehet belekötni, hogy van-e egyáltalán Nigériai Légierő, ahogy azt páran viccesen megkérdőjelezték. Természetesen van, nem is kevés, emögött még a magyar légierő is elbújhat.

Abba már beleköthetnék, hogy vannak-e chemtrailező gépek, de ezt majd egy hosszabb, átfogó bejegyzés keretén belül fogom megtenni. Inkább visszakanyarodnék az angol nyelvű forráshoz ami nem más, mint a WhatDoesItMean.com.

Az már rögtön szembetűnő, hogy mennyire idejétmúlt webdesign-nal operál az oldal, kb. mintha 1995-ből maradt volna ránk. Szerintem egy weboldal bármennyire is legyen tartalmas, informatív, ha rossz a design, akkor nehezen lehet komolyan venni. Legalábbis nehezen veszi komolyan az, aki egy Mekis sült krumplinál több értelemmel rendelkezik. A WhatDoesItMean.com-on egy Sorcha Faal nevű szerző írja a különböző összeesküvés-elmélet szagú tudósításait, különböző mainstream médiákra, "megbízható" orosz/amerikai hírforrásokra hivatkozva. A RationalWiki külön szó cikkben foglalkozik Sorcha Faal meglehetősen kétes munkásságával, így azt érdemes elolvasni. A weboldalról nagyon sok összeesküvés-elmélet indult már útjának, a kőkemény konteósok nem is veszik komolyan az oldal "híreit", de mindig lesznek újak, akik bedőlnek. A magyar nyelvű oldalakon pedig már meg sem említik az eredeti angol nyelvű forrást.

A chemtrail.hu-n ennél sokkal részletesebb leírást is találhattok a hírről.

A posztkép az India Today oldaláról való, indiai vadászgépeket ábrázol. Azért tettem ki, és azért is örülök, hogy ezt megtaláltam, mert itt is látható valamiféle "chemtrail" a vadászgépek mögött, ha konteós aggyal fejjel gondolkodok. Ez persze nem chemtrail, hanem sima füst, ami a légi parádék egyik bevett kelléke.

A múlt héten több ismerőstől és olvasótól is megkaptam az alábbi Facebook-posztot. Időhiány miatt azonban nem tudtam jobban utánajárni, amit ezúton pótolok.

Jamie Oliver nyert a McDonald’s ellen!!!!!
Bebizonyította, hogy a McDonald's hamburger "emberi fogyasztásra alkalmatlan"!
A marhahús használhatatlan részeit ( inak, zsiradék, porcok, stb ) ammónium-hidroxidban áztatják, amely feloldja az ehetetlen részeket, és egységes péppé változtatja azokat.
Jamie Oliver szerint: az így keletkezett „ rózsaszín iszap”, amelyből a hamburger húst készítik, emberi fogyasztásra alkalmatlan, de még a kutyákat sem szabadna etetni vele, mert az ammónium károsan hat a szervezetre.
A világhírű chef, aki amúgy nagy hamburger rajongó, régóta küzd a „fast food” ipar ellen, dokumentumfilmet is forgatott erről, és több interjúban, televíziós műsorban is szót emelt már a legnagyobb gyorsétterem-láncok eljárásai miatt.
A McDonald's franchise végül bejelentette, hogy megváltoztatja a receptet.

A hír egyébként már augusztusban bejárta, főleg az angol nyelvű térséget, a hazai webre úgy látszik, hogy mostanra érkezett meg. Az augusztusi cikk mellesleg a Daily Mail 2009-es cikkét vette alapul, ami nagyjából hasonló dolgokról szól, mint az új változat, viszont az új verzió nagyon sok mindent elhallgat, illetve torzít. Például, hogy a gyorséttermek csak Észak-Amerikában használták az ammónium-hidroxidot a húsgyártás során, de 2012 óta folyamatosan szüntették meg a szalmiákszeszként (E527) is ismert anyag használatát. Többek között a Burger King és a Taco Bell példáját követte a McDonalds ezzel a lépéssel és nagyon úgy tűnik, hogy semmi köze nem volt Jamie Oliver-nek az eljárás (és nem a recept) megváltoztatásához.

Az ammónium-hidroxid egyébként csúnya neve ellenére nem egy félelmetes vegyi anyag (a kemofóbiáról szóló bejegyzést érdemes elolvasni ezen a linken). Az élelmiszeriparban régóta engedélyezett adalékanyag, savanyúságot szabályozó anyagként van bejegyezve és teljesen ártalmat. Megtalálható lényegében mindenféle élelmiszerben a kakaós csigától kezdve a sajtokig elég sok helyen alkalmazzák, de még ivóvíz kezelés során is  előnyben részesítik, lúgos kémhatása miatt.