Gondoltam illendő lenne megosztani a nagyérdeművel, hogyan lehet kiszúrni a manipulált fotókat, mivel nap, mint nap beléjük futhatunk. Az alábbiakban az általam is leggyakrabban használt módszereket ismertetem. Fontos megjegyezni és mindig észben tartani, hogy jelenleg nincs 100%-ig megbízható módszer a kiszűrésükre, és nem lehet csak egyetlen módszerrel megmondani egy képről, hogy hamis vagy sem, viszont az alábbi módszerekkel, a többségüket nagy biztonsággal kiszűrhetjük.
Józan paraszti ész
Néha az is elegendő, ha pusztán csak feltesszük magunkban a kérdést, hogy mennyire valószínű mindaz, amit látunk. Mennyire esélyes például az, hogy a Curiosity dupla naplementét fényképez, vagy éppen fekete oroszlánt, kék tigrist, esetleg repülőcsészealjakat látunk a képen?
Ecsethibák
Még mindig nem kell a technikához fordulni, hiszen van nekünk egy éles szemünk is, amivel a gyengébb hamisítványokat könnyedén kiszűrhetjük. Amit én elsősorban keresni szoktam azok az ecsethibák. Egy hamis fotó elkészítésénél ugyanis, amikor két vagy több képet egymásra illesztünk, a határokat valahogy el kell rejteni. Ezt a legegyszerűbben úgy tehetjük meg, ha kicsit összemossuk, halványítjuk az éleket. Így az avatatlan szem számára majdnem egybefüggő képet alkothatunk, ám az éles szemek egy kis nagyítással könnyen kiszűrhetik még a legaprólékosabb ecsetvonásokat is. Az alábbi, óriás koponyát ábrázoló fotót a neten találtam, és piros téglalapokkal jelöltem azokat a helyeket, ahol szabad szemmel, vagy némi nagyítást követően élek elmosását láthatjuk.
Intuíció
Van úgy, hogy ha egy képet csak nézünk sokáig, nem nagyítunk rá, semmit nem csinálunk vele, akkor előbb vagy utóbb gyanús lesz. Néha szoktam olyat írni, hogy a képen látható tárgy kiugrik a háttérből; ezzel azt akarom kifejezni, hogy rendellenes a megvilágítás, az élek, nem illik bele a környezetbe. Nem igazán lehet megfogalmazni, hogy pontosan mi a gond, de ilyenkor érzi magában az ember, hogy valami nem kóser a képpel. Szavakba nem lehet önteni, ez a ráérzés technikája, és mint olyan, valakinél kialakul a kétkedés, valakinél nem, de tanulható.
Fények, árnyékok
Érdemes megnézni a fényeket (megvilágítás), árnyékokat, visszatükröződéseket is, amik szintén nagyon árulkodóak lehetnek. A legtöbb silány, de még sok közepes minőségű kép is itt bukik el. Az alábbi képen például jól látható, hogy a kacsáknak nincs árnyéka, illetve a rendőrök felülről, míg a kacsák kicsit rézsútosan kapják a fényt, ebből pedig arra lehet következtetni, hogy a kép manipulált.
Fényeknél a nagyon sas szeműeknek, az alaposabb, jobb minőségű hamisítványoknál érdemes lehet megvizsgálni a fények színösszetételét, és ugyanez igaz az árnyékokra is, valamint a visszatükröződésekre. Az árnyékok sem csak sötétek, bizony azok is kaphatnak különböző árnyalatokat, és ha gyanús a színösszetétel, akkor érdemes kicsit körmére nézni a képnek. Én még nem futottam bele olyan képbe, amit ezzel lehetett vagy kellett volna lebuktatni, általában más szempontok miatt derül ki róluk, hogy hamisítványok. Az alábbiakban pedig két egyértelműen nagy baki látható, szándékosan választottam ezeket, mivel én még nem találkoztam eddig olyan képpel ahol a fény visszaverődése vagy éppen az árnyék lett volna árulkodó. Videón viszont gyakran látok ilyen hibákat, de az majd egy másik bejegyzés lesz.
A klónok támadása
Nagyon nehéz, főleg nagyméretű képeknél észrevenni a klónozást, vagyis a gyakran ismétlődő, teljesen azonos képrészleteket. Az alábbi képen (kattintásra nagyítható) az azonos színű körökkel jelölt területek lettek kimásolva, ezzel kicsit nagyítva a tömegen, illetve vélhetőleg kitakartak nem kívánatos személyeket ezzel a módszerrel. Aki a „Find Waldo” játékban jó volt, az ebben szinte profi lesz.
ELA
Ha a szabadszem nem elég, vagy nem bízunk magunkban, jöhet a technika. Ha van egy gyanús képünk érdemes igénybe vennünk például a fotoforensics.com weboldalt, ami error level analysis-t hajt végre a képen. Az error level analysis vagy magyarosan hibaszint elemzés, egy képelemzői algoritmus, mely a JPEG képformátum egyik tulajdonságát használja ki. A JPEG ugyanis veszteséges tömörítési eljárást használ, ezért van az, hogy például ugyanaz a kép BMP kiterjesztésben jóval nagyobb, mint JPG-ben, hiszen veszteségesen tömörít, miközben néha alig-alig látható különbség a képek között. Viszont a JPG képeket minél többször mentjük el, annál több színt, pixelt egyszóval információt vesztünk el a képből, és a minőség is drasztikusan romlik. Átlagosan 100 konvertálás után már olyan mértékű az amortizáció, hogy a kép teljesen felismerhetetlenné válik. Ha egy képet módosítanak, akkor az újonnan felvitt réteg minden esetben jobb minőségű lesz, vagyis nagyobb hibaszinttel fog rendelkezni, mint a kép többi része. A fent linkelt weblapon ezt úgy tudjuk ellenőrizni, hogy ha feltöltünk vagy belinkelünk egy képet, akkor ahol fényesebb a kép, ott manipulálták a fotót. Az eljárásnak egyetlen óriási hátránya van: ha egy képet többször lementenek, majd feltöltenek az Internetre, akkor előbb vagy utóbb eltűnnek a hibaszintek közötti különbségek és teljesen homogén képnek fog látszódni előttünk.
EXIF adatok
Ilyenkor jól jöhetnek a meta vagy EXIF adatok, melyeket akár a fenti honlapon is megtekinthetünk, a metadata menüpontot kiválasztva. Itt aztán nagyon részletes információkat kaphatunk a képről. Például azt, hogy mikor készült, milyen fényképezőgéppel, milyen záridővel, beállítással, volt-e vaku vagy sem, stb. Ami még talán érdekes lehet, hogy amikor Photoshop-pal, vagy más képszerkesztővel manipulálnak egy képet, akkor az mindig beleír még pár információt a meta adatok közé. Például, hogy hányszor mentették el a képet és legutóbb, mikor lett módosítva, néhány változat még azt is beleírja, hogy milyen műveletet hajtottak végre az adott képen.
Ezeknek az EXIF vagy meta adatok egyik hátránya, hogy nagyon sok információt jelentenek és gyakorlottnak kell lenni ahhoz, hogy kihámozzuk a lényeget és ne mondjuk egy képre rögtön, hogy photoshoppolt, csak mert egyszer meg lett nyitva a Photoshop-ban, majd elmentve egy másik formátumba, esetleg csak át lett méretezve. A weboldalakon kívül vannak EXIF adatok megtekintésére szolgáló programok is, akinek esetleg az lenne ínyére, például a JPEGSnoop.
Az EXIF adatok alapján történő ítélkezésnél azonban sosem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy könnyű hamisítani őket. A neten sok EXIF adatszerkesztő program található, amelyekkel könnyedén módosíthatóak, vagy akár törölhetőek az információk. Néha viszont éppen az átírt meta adatok buktatnak le képeket. Fórumokon láttam már olyan képelemzést, ami egyszerűen megállapította, hogy az a kép, akkor és ott el sem készülhetett volna, hiszen nem olyanok voltak az időjárási körülmények, na paff neki.
Kép visszakövetése
Csak nemrég találtam erre a nagyon jó kis weboldalra és módszerre. A lényege, hogy valamilyen módon visszaköveti a képet, hogy hol található még fel az Interneten. Hasonló módon a Google kép alapján történő keresése is nagyon hasznos lehet, igaz ott nem tudunk képet feltölteni. Az alábbi ufó hullás fotóval teszteltem, mivel sehol se találtam meg az eredetijét.
Az eredmény erre a weboldalra juttatott, ahol némi Google Fordító igénybevétele után, kiderült, hogy ez az X-akták című sorozatról szól, és oldalt látható is a kép. Myth busted.
Keresés
Ha esetleg nem szeretnénk a pixelhibákkal és EXIF adatokkal bajlódni, még mindig megtehetjük, hogy utánakeressünk Google-n. Tapasztalataim azt mutatják, hogy erősen ajánlott külföldi oldalakon nézegetni, mivel mire hozzánk elér, addigra külföldön már több száz helyen megcáfolják, és lehet, hogy olyat is észrevesznek, amit mi nem.
Remélem valamelyest segíthettem eligazodni a hamisított képek világában és egyre kevesebben fognak bedőlni nekik, persze mindig lesznek olyan fotók, amik kifognak rajtunk.
Olvasnivaló:
