Többen is küldtétek ezt a cikket, amiben azt írják le, hogy a különböző műanyag palackok alján lévő számok, mely műanyag típusokat jelölik, és azoknak milyen borzalmas egészségügyi hatásaik vannak. Először én is arra gondoltam, hogy ezt már egyszer eljátszották a fogkrémes tubusok és tejes dobozok alján lévő színekkel/számokkal, ám ezúttal kicsit más a helyzet.
A cikket két részre lehet osztani, egy igaz részre és egy nem teljesen megalapozott részre. Ahogy arra az Urbanlegends.hu is felhívja a figyelmünket a HoaxSlayer 2009-es cikke nyomán, a számkód ismertetése tényszerű, valóban azt jelenti amit. Kis kiegészítés: a számokat többféle formában találjuk meg a termékeken. Van ahol az alábbi képen is látható formában a szimbólum belsejében van a szám, máskor azon kívül, esetleg betűvel kiírják a műanyag típusát (pl. PET), vagy egyszerűen csak rányomják a PET palack aljára a szám-, vagy betűkódot.
Ez az ismeret még akár hasznos is lehetne, ám a műanyag típusokhoz tartozó magyarázatok nehezen állják meg a helyüket, így ezek az információk nem elegendők még egy tudatos vásárló számára se. A jelenlegi ismereteink alapján például nem lehet eldönteni, hogy a PET palackok egyértelműen veszélyesek lennének, ahogy azt a cikk állítja.
A HoaxSlayer-en olvasható még az újrahasznált műanyagok állítólagos rákkeltő hatásairól szóló rémisztgetések cáfolata, valamint a műanyag dobozok melegítésével és hűtésével járó egészségügyi kockázatokra felszólító körlevél, utóbbival a Snopes.com-on is foglalkozott.
A Ködpiszkáló blog szintén foglalkozott egy bejegyzés keretén belül, többek között, a műanyag palackokból kioldódó anyagok (elsősorban az antimon) veszélyeivel. A szerző egy, az Eötvös Loránd Tudományegyetem által 10 hazai ásványvízen elvégzett kutatást idéz, amely során megállapították, hogy bizonyos környezeti tényezők (hőmérséklet, fény, savasság) fokozhatják az antimon kioldódását, de annak koncentrációja a biztonsági határértéket sem éri el.
Itt ki kell térni a biszfenol-A vagy BPA körüli vizsgálatokra, mert itt a helyzet nem teljesen egyértelmű egyelőre. A forráscikk annyit mindenképpen téved, hogy a 7-es számmal nem a BPA-t jelölik, hanem minden más műanyagot (epoxigyantától kezdve a polikarbonátig). BPA-t viszont a PVC (3-as) is tartalmaz. Az origo 2011-ben foglalkozott a BPA körüli vizsgálatokkal, aminek lényegét már tulajdonképpen a bevezetőben összefoglalták.
Túrázáskor ne töltsünk forró italt műanyag kulacsba, ne mikrózzunk polikarbonátból, azaz "kemény műanyagból" készült tárolóedényt, és ne melegítsünk ételt konzervdobozokban, mert egy egészségre ártalmas anyag, a biszfenol-A oldódhat ki belőlük. Jó hír viszont, hogy az ásványvizes PET-palackok nem tartalmazzák a káros vegyületet.
A kockázatos.hu weboldalon, ahol a különböző kockázatos vegyületekről olvashatunk minden részletre kiterjedő szócikkeket, szintén felhívják a BPA egészségügyi kockázataira a figyelmet, ám "A kitettség és az egészségügyi kockázat mértéke milyen tényleges veszélyforrást jelent a lakosság számára" című fejezetből ezt a mondatot mindenképp érdemes kiemelni:
A jelenleg becsült expozíció [kitettség] (3 hónapos csecsemő esetén 0,2 μg/testtömeg kg/nap, 6-12 hónapos csecsemő esetén 13 μg/testttömeg kg/nap, fiatal gyermekek esetén 5,3 μg/testttömeg kg/nap, felnőttek esetén 1,5 μg/testtömeg kg/nap) mellett a lakosság bevitele az elviselhető, tolerálható érték alatt marad.
A BPA-t valóban betiltották Kanadában, míg az Európai Unió egyelőre a cumisüvegek gyártásánál tiltotta meg a BPA tartalmú műanyagok használatát. Egyelőre azonban az EFSA (Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal) nem látja indokoltnak a 0,05mg/kg TDI (tolerálható napi bevitel) értéket lejjebb vinni, mivel a kutatások nem igazolják egyértelműen a BPA káros hatásait ebben a koncentrációban. Azok tehát, akik nem akarják megvárni, amíg a tudományos világ konszenzusra jut a BPA körüli herce-hurcában, és szeretnék elkerülni a BPA kitettséget, annyit tehetnek, hogy megfogadják az origo cikkének tanácsait.
