A héten kerül mozikba Scarlett Johansson főszereplésével a Lucy című akciófilm, aminek története egy eléggé elterjedt tévhitre épül. A sztori szerint Lucyt megbízzák azzal, hogy egy újfajta drogot csempésszen át a határon, ám a drog bekerül a szervezetébe, és ahelyett, hogy ott helyben megmurdálna, szuperképességekre tesz szert, mégpedig úgy, hogy agykapacitását teljes mértékben ki tudja használni.
Ahogy az a trailerben is hallható Morgan Freeman szájából, az emberek agyuk csupán 10%-át használják. Vajon miféle szuperképességekre tehetnénk szert, ha ezt megsokszoroznánk?
Ám a film alapfelvetése egy tévhit, amivel korábban már foglalkoztam, most csak röviden összefoglalom az ott összeírt pontokat:
1) Ha agyunknak valóban csak 10%-át használnánk, akkor a fejsérüléseknek nem lenne olyan nagy veszélye, és nem lennének súlyos következményei, hiszen valószínűleg a sérülés az agy használaton kívüli 90%-át érné.
2) Az evolúció-elmélete és a természetes kiválasztódás jelensége is cáfolja a 10%-os mítoszt. Ha az agyunknak valóban 90%-a használaton kívüli lenne, magyarul nem látnánk semmi hasznát, akkor a természetes kiválasztódás alapján a kisebb aggyal, de jobb kihasználtsággal működő embereket részesítené előnyben.
3) A modern képalkotási technikákkal, mint az MRI (mágneses magrezonanciás vizsgálat) vagy a PET (pozitronemissziós tomográfia), a kutatók egyetlen „alvó” agyterületet sem fedeztek fel.
4) Nincs funkció nélküli agyterület.
5) Az ún. egysejtes-analízis is kiderítette volna, ha agyunk 90%-a használaton kívüli. Lényege, hogy egy elektródát erősítenek az agyra és azzal megfigyelnek egyetlen agysejtet. Ha agyunk 90%-a használaton kívüli lenne, igencsak nagy valószínűséggel működésen kívüli agysejtet találtak volna a kutatók, de erre még nem volt példa.
6) A különböző anyagcsere vizsgálatok is kimutatták volna, ha agyunk nagy része működésképtelen.
7) Ha agyunk 90%-a valóban inaktív lenne, akkor az a boncolások során is feltűnt volna, hiszen az különböző elváltozásokhoz és egyéb neurális betegségekhez vezetett volna.
Baj-e, ha egy film tévhitre épít? Nem feltétlenül, hiszen gondoljunk csak a különböző szuperhősös képregény filmekre, ahol egy radioaktív akármitől szupererős akármi lesz a főszereplő, miközben a valóságban nem biztos, hogy ez történne (lásd lenti kép), mégis élvezhetőek, szórakoztatóak tudnak lenni.
Akkor minek foglalkozok vele? Mert ez a hihetőbb mítoszok kategóriájába tartozik, és az emberek hajlamosak mindent elhinni, ami egy filmben, könyvben szerepel. Elég csak a visszaemlékezni Dan Brown, A Da Vinci-kód című thriller-kaland regénye körüli felhajtásra: tömegek járták végig a regény helyszíneit, a kód megfejtésének reményében.
Erre csak rátesz még egy lapáttal, hogy olyasvalaki mondja ezt az arcunkba, aki tudományos ismeretterjesztő sorozatban is szerepel. Így sokan, akik már hallottak a tévhitről, de nem olvasták a cáfolatát, azok megerősítést kaphatnak, hogy "lámsza, már hollywood is nyomja, akkor tuti igaz".
Én úgy gondolom, hogy ezeket helyén kell tudni kezelni, és nem baj, ha az ember tisztában van azzal, hogy mi a tévhit és mi nem az. Ettől függetlenül még lehet élvezni egy alkotást, ahogy anno tettem Dan Brown regényeivel és ennek a filmnek is adok egy esélyt.
Olvasnivalók, források:
