Bizonyára mindannyiunknak volt már olyan pillanata, amikor egy régi mozifilm újranézése, vagy egy régen olvasott könyv újbóli kézbevétele közben azt tapasztaljuk, hogy amit látunk vagy hallunk az szöges ellentétben áll azzal, amire emlékeztünk. A jelenetek nem olyan sorrendben vannak, nem azt mondják a szereplők, helyszínekre rosszul emlékszünk, stb.
Ennek az egyéni hibás emlékezetnek, egy nagyobb embercsoportra kivetített változata a Mandela-hatásnak nevezett jelenség. Ennek lényege, hogy többen is ugyanúgy emlékeznek rosszul dolgokra.
Ennek első példája, ahonnan a neve is származik, Nelson Mandelához köthető. Rengeteg ember emlékezett tisztán arra, hogy miután Mandela kiszabadult a börtönből, meghalt, és egyesek emlékezni véltek a temetésére is. A valóság azonban az, hogy 1962-ben került börtönbe, majd 1990-ben engedték ki, ezután 1994 és 1999 között Dél-Afrika elnöke lett, és végül 2013-ban halt meg, ám nagyjából eddig a pillanatig sokan éltek abban a hitben, hogy Nelson Mandelát jóval korábban eltemették már.
Az elnevezés először 2010-ben merült fel, és azután került be a köztudatba, hogy egy szellemvadász, Fiona Broome felfedezte: nincs egyedül azzal a tévhittel, hogy Mandela már meghalt. Ahelyett, hogy valamilyen tudományos megközelítést alkalmazott volna, - mondjuk mit várunk egy szellemvadásztól? - weboldalán finoman fogalmazva sem épp logikus magyarázatot talált ki a jelenségre: szerinte ezek alternatív emlékek, amik a párhuzamos univerzumokból szivárognak át, és egyesek képesek ezeket az alternatív emlékeket eltárolni, majd előhívni. Mások hibára gyanakodnak a Mátrixban, vagy úgy gondolják, hogy annak jelei lehetnek, hogy szimulált világban élünk.
A valódi magyarázat azonban ennél azért jóval egyszerűbb, bár véleményem szerint korántsem szürkébb vagy unalmasabb. Azonban mielőtt erre sort kerítenénk álljon itt néhány példa, amikre szerintem mindannyian rosszul emlékeztünk.
A Star Wars egyik ismert jelenetében, amikor Luke Skywalker és Darth Vader harcolnak, majd kiderül, hogy Darth Vader, Luke apja, valójában nem azt mondja Darth Vader, hogy “Luke, I am your father.”, hanem “No, I am your father.”
Szintén Star Wars-hoz kapcsolódik, C-3PO jobb lába, térd alatt nem arany, hanem ezüst színű, ám mégis sokan emlékszünk rá úgy, mint a talpig arany protokolldroidra.
A Hófehérke és hét törpe című Disney rajzfilm, angol verziójában a királynő nem azt azt mondja, hogy “Mirror, mirror on the wall”, hanem “Magic mirror on the wall”. Ráadásul ez azért különösen érdekes, mert a magyar verzióra is sokan hasonlóan hibásan emlékeznek. Ha megnézitek ezt a videót, itt is a “Varázs tükör mondd meg nékem…” mondat hangzik el, és mégis mindenki úgy emlékszem, hogy azt mondja a tükör előtt állva a királynő, hogy “Tükröm, tükröm mondd meg nékem…”.
Sokan emlékeznek arra, hogy a Casablanca című filmen elhangzik a “Play it again, Sam” (Játszd újra, Sam) mondat, ám valójában ez két szereplő mondatának összemosásából keletkezett. A helyzetet aztán tovább bonyolította, mikor 1972-ben ugyanezzel a címmel jelent meg egy film.
Külföldi példa még, hogy sok fórumon késhegyre menő viták folynak arról, hogy az egyik népszerű mogyoróvaj márka neve Jif vagy Jiffy. Valójában Jif, és soha nem volt megváltoztatva.
Szintén ide sorolható, az Index által is megírt történet, miszerint rengetegen, köztük én is, emlékeznek úgy, hogy Orson Welles rádiójátéka után tömegpánik alakult ki, emberek sérültek meg, mert elhitték, hogy a földönkívüliek megtámadták a Földet. Ezzel szemben nem tört ki pánik, azt csak később kezdték el terjeszteni valamiért az újságok.
Hazai példa lehet, amit a podcastben is említettem az Erika porszívó esete: sokan emlékezni vélnek arra, hogy volt egy pikáns szlogenű, hamar betiltott porszívó reklám. Fórumokon leírják, hogy ki hogyan emlékszik a reklámra, elég nagy eltérések vannak a leírtak között. Sőt, ahogy a bejegyzésben említettem, sokan Mónika porszívóra emlékeznek. Akkor csak annyit tudtam kideríteni, hogy valószínűleg nem volt ilyen reklám.
Agyunkat nem feltétlenül kell úgy elképzelni és kezelni, mint egy számítógépet. Ugyanis a számítógépeknél minden adat az, amit letároltunk benne, és olyan sorrendben követik egymást a merevlemezen, ahogy azt rögzítettük (kivéve, ha nem másolódnak át). Ha az adat megsérül, töredezetté vállik, akkor már nem lesz elérhető, nem lehet olvasni.
Agyunk ezzel szemben nem őriz meg minden információt tökéletesen. A ránk zúduló temérdek információ közül rengeteget kiszűr, vagy az idők folyamán felülíródnak, töredezetté, homályossá vállnak. Ám míg a gépnél a töredezett, hibás adat elérhetetlen lesz, agyunkban más folyamatok játszódnak le. Alapvetően utáljuk a bizonytalanságot, az információhiányt, a fehér foltokat, ezért agyunk sokszor kiegészíti az információ-töredékeket korábban eltárolt emlékekkel, vagy próbál valami kapcsolatot kiépíteni a fragmentumok között.
Most persze gondolhatnánk, hogy jójó, ez egyénenként megmagyarázza a jelenséget, de miért van az, hogy akár többszázezer ember hisz ugyanabban a hamis emlékben? Nos ennek két oka van: az első, amint az látható sok esetben, hogy popkulturális eseményekkel kapcsolatban emlékszünk rosszul, tehát ugyanaz az információ sok emberhez jutott el. A második, hogy ebből a szempontból agyunk nem dolgozik drasztikusan eltérően; hasonló mintákból építkezve, hasonlóan hamis emlékeket építhetünk fel.
Illetve ne feledjük el, hogy ezek a hamis emlékek a médián keresztül is elterjedhetnek, mint tévhit az emberek körében. Hiszen nagyon sokan nem nézünk mindennek utána, és egyszerűen csak elfogadjuk az új információt. Ilyen eset például az Orson Welles rádiójátéka, sokan (köztük én is) nem néztünk utána igazából a történetnek, nem feltétlenül hallgattuk végig a teljes rádióadást, hanem másod/harmad/sokad kézből származó információkra hagyatkozva, egyszerűen csak elhittük.
A címben feltett kérdésre, miszerint létezik-e a rejtélyes Mandela-hatás azt lehet mondani, hogy a kognitív pszichológia és társadalomtudományok által jól megmagyarázható, végigvezethető jelenségről van szó, így nem, egyáltalán nem rejtélyes, és egyáltalán nem ismeretlen a szakemberek előtt sem. Mivel jól megmagyarázható, ezért teljesen felesleges belekeverni a párhuzamos univerzumokat, a mátrixot vagy a szimulált világegyetemet. Ha Fiona Broome kognitív pszichológiával foglalkozott volna egy alternatív univerzumban szellemkergetés helyett, akkor ez a kifejezés nem is létezne.
Forrás
