Már megjelent annak az angol nyelvű cikknek a magyar fordítása, mely szerint egy budapesti hídépítkezésnél, régészek megtalálták Attila hun király sírját.

Budapest | építőmunkások egy épülő új híd alapozási munkálatai közben a Dunán, előkerült egy látványos 6. századi sír. Feltételezhető, hogy  a sírkamra egy nagy hun vezér, a legvalószínűbb, hogy Attila királyt rejtette idáig

"Ez teljesen hihetetlen!" Magyarázza Albrecht Rümschtein, egy történész az Eötvös Loránd Tudományegyetem Budapest is tagja a csapatnak, szakemberek vizsgálják a sírt. Találtunk, sok ló csontvázat, valamint különböző fegyvereket és egyéb tárgyakat, minden összefüggésbe hozható a hunokkal. A tárgyak közé tartozik egy nagy kard, amely meteorit vasból készült, ami bizonyára Attila legendás kardja lehet.

Valójában ez határozottan úgy tűnik, hogy a nyughely a mindenható Attila király sírja, de további elemzést kell végezni, hogy megerősítse azt. "

A felfedezett temetkezési hely számos pontosítást hozhat eredetét és személyazonosságát illetően amelyek évszázadok óta vitatottak voltak.

A cikk forrása a World News Daily Report weboldal egy nem túl megbízható hírforrás, ahogy arra az Urbanlegends.about.com szerzője is felhívja a figyelmünket. A hír már csak azért is lehetne gyanús, mivel jelenleg nem épül egyetlen híd sem Budapesten. Albrecht Rümschtein nevére rákeresve csak ezt a cikket (angolul, magyarul) dobta ki a Google, semmi mást. 

A cikkhez mellékelt kép egy Ming-dinasztia korából származó, jáde öves múmiáról készült 2012-es felvétel, az egyik lehetséges forrásoldal a sok közül.

A küldföldi világhálót hihetetlen hír járta be a Newshound oldal cikke alapján. A Google Earth felvétele alapján egy kis szigeten megtalálták a hét éve eltűnt Gemma Sheridan-t, aki két barátjával még 2007-ben tűnt el a Csendes-óceánon, amikor azt tervezték, hogy Liverpool-ból, a Panama-csatornán átkelve, Hawaii egyik szigetére utaznak. Az út első felét problémamentesen átvészelték, de a Panama-csatorna után bajba kerültek.

A hír ismét kacsának bizonyult, ahogy a nagyobb legendavadász oldalak (pl: Snopes, Hoax-Slayer) felhívják rá a figyelmünket.

A Newshound szintén egy álhír portál, így előszeretettel osztanak meg kitalált történeteket és cikkeket. A cikk alapja egy 2013-as Daily Mail cikk volt, amiben egy Ed Stafford nevű férfi meséli el, hogyan élt túl 60 napig egy lakatlan szigeten.

A hírhez mellékelt SOS feliratú kép azonban valós, csak épp nem a homokos parton készült, ahogy azt az álhír állítja, hanem 2010 júniusában, a kirgizisztáni Osban, ahol akkoriban a kirgizek és az üzbégek között véres etnikai háború dúlt. Az eredeti fotó itt megtalálható, ebből vágták ki és nagyították fel az SOS feliratot.

Az 1940-es években az oroszok ki akarták próbálni, mi történik akkor, hogyha az emberek nem alszanak sokáig. Egy kamrába helyezték a hadifoglyokat és egy olyan gázt engedtek be, ami ébren tartotta őket. Az eseményeket kamerákkal rögzítették. A kamrát telerakták könyvekkel, betettek 5 priccset is, ágynemű és matrac nélkül.
Az első öt napban semmi érdekes nem történt, a foglyoknak azt hazudták, hogyha 30 napon keresztül nem alszanak, akkor szabadon engedik őket.

Így kezdődik az a horrorisztikus, brutális kísérletről szóló történet, amit ezen az oldalon találtam. Bár valóban történtek nagyon kegyetlen emberkísérletek ekkoriban szinte az egész világon, és a hidegháború alatt is, ez a történet azonban csak egy kitaláció.

Nem vagyok arról meggyőződve, hogy valóban ez játszódott volna le egy ilyen jellegű kísérletnél. Az alvás megvonás rekordját az amerikai Randy Gardner tartja, aki 17 évesen, 1964-ben 11 napon keresztül maradt ébren. Érdekes módon ő nem kezdett el üvöltözni, de a 4. nap után ő is hallucinációkra panaszkodott.

A történetben leírtak is sok helyen furcsák, és kérdéseket vetnek fel, például hogyan lehet az, hogy a nem létfontosságú szervek hiányoztak (egyáltalán melyek ezek?), de nem véreztek el az alanyok? Milyen stimuláns gázt alkalmaztak, ugyanis akárhogy keresgéltem nem találtam olyan gázt, ami ébren tartana. Tehát már ezek miatt a furcsaságok miatt is érdemes kételkedni benne, de ha jobban utánakeresünk, akkor találunk mást is.

A történet, műfaját tekintve angolul creepypasta, magyarul leginkább rövid, rémtörténetnek felel meg. A creepypasta-nak külföldön óriási hagyománya és kultúrája van, amit a direkt a creepypasta-k összegyűjtését célzó rengeteg weboldal is bizonyít.

Az orosz alvást megtagadó kísérletről szóló történet az egyik, ha nem a legnagyobb, külföldi creepypasta gyűjteményből a Creepypasta Wiki oldaláról származik, szerzője ismeretlen, így csak elborzadni érdemes rajta, komolyan venni nem.

Folytatva a megkezdett sort, a következő könyv, amit ajánlok az Simon Singh és Edzard Ernst szerzőpáros Trükk vagy terápia? című kötete.

A könyv nem titkolt szándéka, hogy a tudományos módszertant szem előtt tartva, megvizsgáljon négy, napjainkban elterjedt alternatív gyógymódot: az akupunktúrát, a csontkovácsolást, a homeopátiát és a fitoterápiát. Ezeken felül a függelékben további gyógymódokról írnak röviden.

A könyv első része az orvostudomány jelenlegi módszertanainak kialakulásáról és felfedezőikről szól. Nagyon érdekes és olvasmányos rész. Megismerhetjük a modern orvostudomány kialakulásához vezető kalandos és sokszor rögös utat, a modern és az ún. hősies orvoslás között feszülő ellentéteket. A könyv ezen fejezetei azért nagyon fontosak, hogy a későbbiekben megértsük, mit és miért nyilatkoznak ki a szerzők és miért azt az álláspontot képviselik amit.

A további fejezetekben leírják a szerzők az egyes gyógymódok kialakulásának történetét, elméleti hátterét, és azt is, hogyan váltak ennyire ismertté, majd rátérnek a gyógymódok eredményességét próbára tevő vizsgálatok összegyűjtésére és elemzésére. A szerzők nem vetnek el minden gyógymódot, mivel azt ők is elismerik egy-két helyen, hogy talán pár tünetre alkalmazhatók ezek a kezelések. Viszont nagyon olyan sokszor olyan betegségekre is ajánlják ezeket a kezeléseket, amelyekre teljesen hatástalanok, és tudományos vizsgálatok nem támasztják alá az állításokat. Felhívják a figyelmet az egyes gyógymódok veszélyeire is, ami különösen a csontkovácsolást taglaló fejezetben nagyon megrázó.

Kitérnek és szilárdan állást foglalnak amellett is, hogy ezeknek, az elsősorban a placebo hatást kiaknázó és maximalizáló kezeléseknek van-e helyük a hivatásos orvoslásban. Végül pedig gyakorlatilag mindenkit (hírességektől kezdve az egyetemeken és orvosokon át, a kormányig) ostoroznak azért, hogy ezek a veszélyes kezelések jelenleg mindenféle gond nélkül alkalmazhatók és igénybevehetők.

A könyv egyetlen szépséghibája, hogy borzasztóan tömény, és rideg. Néha olyan érzésem volt, mintha egy kisdoktorit olvasnék, vagy egy komolyabb hangvételű szakdolgozatot. Nagyon kimért és rideg a könyv nyelvezete, a szerzők nagyon kevés helyen törik meg ezt, éppen ezért én speciel nagyon lassan tudtam vele haladni. Persze ez egy felől érthető, hiszen komolyan vették a munkájukat, a könyv összeállítását és komolyan veszik az ilyen gyógymódok veszélyeit is.

A könyv nagyon érdekes és tanulságos volt számomra. Most már nem csak tudom, hogy mi a tudományos módszertan, hanem ismerem annak kialakulását és a valódi lényegét. Az egyes kezelési módokról eddig is megvolt a véleményem, amiben a könyv csak megerősített, és bizonyítékokat is szolgáltatott hozzá.

Március 15-e közeledtével szinte mindig fellángol a vita arról, hogy vajon helyesen hordjuk-e a kokárdát avagy sem, illetve létezik-e egyáltalán olyan, hogy egy jelképet helyesen vagy helytelenül viselünk.

A kokárda körül kirobbant, sokszor vérre menő, és szerintem teljesen értelmetlen vitát, Katona Tamás történész robbantotta ki, aki így érvelt.

„… Ugye a kokárda úgy készül, hogy egy nemzeti színű szalagot meghajlítunk. Hogyha azt akarjuk, hogy kétoldalt piros-fehér-zöld jöjjön ki belőle, bizony itt a zöld kerül kívülre és a piros belülre. A kokárda mindig belülről kifelé olvasandó. De már 1848-ban a kokárdák többsége fordított volt. Kívül volt a piros, mert úgy csinosabb.”

Csakhogy a helyzet nem ennyire egyszerű. Már 1848-ban sem volt egységes a kokárdaviselet, ami valljuk be, nem túl meglepő, hiszen a forradalom hevében kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, mint hogy betartsák a heraldikai szabályokat.

A heraldika (címertan) szabályai szerint, a vízszintes sávozású lobogó esetén a felső, függőlegesnél a bal oldali első szín kerül belülre és így haladunk fokozatosan kifelé. Tehát a heraldika alapján valóban a kívül zöld, belül piros kokárda lenne a helyes, DE tovább bonyolítja a kokárda színsorrendje körüli helyzetet, a kokárda fajtája. Ha ugyanis ún. "pántlikás" kokárdáról van szó, akkor helyes a kívül piros, belül zöld sorrend a heraldika szerint is. Márpedig sok esetben ilyen kokárdáról beszélünk.

Ahogy ilyenkor lenni szokott, a kivételek erősítik a szabályt, és ezúttal sincs másképpen. Nemcsak a magyar kokárda nem felel meg a heraldika szabályainak, hanem az észt légierő kokárdája se. Itt is a zászló felső sávja van kívül, és az alsó belül. Tehát ez is téves lenne?

Úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben nem lehet és nem is érdemes állást foglalni, mivel már eleve a kérdés értelmetlen. A kokárda színsorrendje nem meghatározott, így azok, akik a heraldikai pontosságot tartják szem előtt, és túl mainstream-nek gondolják a hagyományos kokárdát, azok hordhatják fordítva, akiknek pedig a hagyományőrzés a fontos, maradhatnak a hagyományosnál. A lényeg úgyis az, hogy tisztelegjünk a március 15-i forradalmárok előtt.

Források:
Nyest.hu
Urbanlegends.hu

Néhány napja egy homeopátiáról szóló cikkről jutottam el valahogy egy homeopátiás növényvédelemről szóló cikkre, onnan pedig egy magyar cég honlapjára. Nagyon megdöbbentem, amit láttam, ugyanis a MOMENT CONSULTING K2 Kft. 24,5 millió Ft-ot nyert arra, hogy homeopátiás növényvédőszert fejlesszen ki. Abba nem igazán kívánok belemenni, hogy egy olyan cégnek, amely ekkora összeget nyert pályázaton, miért egy igénytelen, alap Wordpress weboldala van, mindenesetre már ez is kérdéseket vetett fel bennem.
Először értetlenkedtem egy sort, majd felháborodtam: a homeopátia már ennyire jó biznisz lenne, hogy a kertészeknek is el akarják adni a cukorgolyókat és hatástalan szereket?

Újabban beszereztem pár szkeptikus témájú könyvet, már ha lehet ilyen kifejezéssel élnem. Úgy gondolom, hogy ezekről a könyvekről talán érdemes lenne pár mondatot írni, könyvajánló formájában, hátha lesz olyan, akinek érdeklődését esetleg felkelti valamelyik könyv.

Az első könyv, amit kiolvastam a bejegyzésekben sokszor hivatkozott Richard Wiseman: Paranormalitás című könyve volt. Wiseman amerikai pszichológus, aki hobbiból kutatja, és leleplezi a különböző paranormális jelenségeket, és feltárja az azok mögött meghúzódó tudományos és pszichológiai magyarázatot.

A könyv 8 nagyobb fejezetből áll, amelyek mindegyike egy-egy „paranormális” jelenségről szól. Megismerkedhetünk a testen kívüli élménnyel, a hideg olvasás technikájával, amit a jósok használnak, elmerülünk az álomtudományban, szellemvadászatra invitál minket, a kanálhajlítás csínját-bínját is feltárja, valamint a szekták sajátos világába is bevezet minket.

A könyv nagyon kellemes és könnyed hangvételű, sokszor humoros, de nem komolytalan. Eléggé olvasmányos és gyorsan lehet vele haladni. A fejezetekben kisebb tesztek is vannak, amiket elvégezhetünk, persze a kiértékelést is megosztja velünk Wiseman, valamint a fejezetek végén egy kis összefoglalóban leírja, hogy miként alkalmazhatunk bizonyos technikákat, ha nagyon szeretnénk. Természetesen a könyvnek nem az célja, hogy profi hideg olvasót, így milliomos jósokat neveljen belőlünk, éppen csak annyit árul el, amennyi szükséges, és persze ahhoz rengeteget kell gyakorolnunk.

A könyv számomra óriási kedvenc lett, és ismét a pszichológia irányába terelte valamelyest az érdeklődésemet, és a benne leírtakat a későbbiekben mindenképp hasznosítani fogom bejegyzések formájában. A könyvet mindenkinek ajánlom, függetlenül attól, hogy hisz-e a természetfelettiben, vagy sem.

Egy napokban felbukkant cikk egy reddit felhasználó meghökkentő történetét részletezi.

Egy srác exbarátnője cuccai között talált egy terhességi tesztet, és gondolta poénból kipróbálja. A legnagyobb megdöbbenésére tesztje pozitív lett, és mivel nehezen hitte el, hogy egy poronty növekedik a hasában, más választ keresett. Az egyik kommentelőtől azt a javaslatot kapta, hogy menjen el rákszűrésre. Óriási szerencséjére megfogadta a tanácsot, mert hamarosan kiderült, hogy hererákja van – olvasható egy neten terjedő cikkben, amely szerint a dolog magyarázata abban keresendő, hogy a terhességi gyorstesztek a szervezetben lévő HCG hormon szintjét mérik. “A heredaganatok nagy része is HCG hormont állít elő a férfiak szervezetében, így ha egy terhességi teszt egy férfinál pozitív eredményt mutat, a lehető leggyorsabban érdemes orvoshoz fordulni”

A Hoax-Slayer és a Snopes.com is foglalkozott a történettel, és megállapítható, hogy a hererákok csak egy nagyon kis hányada termel annyi HCG hormont, amennyit a terhességi teszt ki tud mutatni. A pozitív terhességi teszteredménynek férfiaknál egyébként más okai is lehetségesek, a hererákon kívül. Így tehát elmondható, hogy a terhességi tesztek nem helyettesíthetik a bevált hererák szűrési módszereket, bármennyire is úgy tűnik. 

Egy ideje megy Facebook-on egy Fuel Shark Saver nevű termék hirdetése, gondoltam megnézem magamnak a weboldalt. Ezúttal kicsit rendhagyó módon programozói szemmel is megfogom vizsgálni a termék weboldalát. Hogy ez miért fontos? Nos, ha trükkök vannak az oldalon, akkor az jele lehet az átverésnek. Hiszen, ha az üzletember szándékai tisztességesek lennének, akkor nem használna az emberek megtévesztésére különböző módszereket.

A rendőrség a razzia során 11 embert, köztük az étterem tulajdonosát letartóztatta. Az étterem átkutatásakor pedig AK-47-es gépfegyvereket és hozzávaló töltényeket foglaltak le. Az egyik hűtőszekrényben ráadásul két darab frissen levágott emberfejet találtak celofánba tekerve.

Így kezdődik az a horrorisztikus történet, melyet ezen az oldalon találtam, és melyhez még becsomagolt ember fejeket ábrázoló fotót is mellékeltek. A sztori annyira hihetetlen, hogy nem tudtam megállni, hogy ne kezdjek el kutatni utána.

A magyar nyelvű cikket végigolvasva klasszikus hoax képe kezdett kibontakozni előttem, mivel nem sok konkrétum derült ki, például homályba vész a helyszín és szereplők nevei, valamint maga az egész történet eléggé abszurd. Ebben az esetben azonban az információveszteség miatt tűnhet hoaxnak a történet. Angol nyelven a The Sun News Online tudósított róla először még tavaly, vagyis 2013 augusztus 2-án. Magyar és angol nyelvű oldalak most újból felkapták a horrorisztikus történetet úgy téve, mintha az nem is olyan régen történt volna, pedig az eset, már legalább féléves.

Az angol cikkben lényegesen több a konkrétum, például megtudjuk, hogy a szörnyű eset az Old Market Road 8 szám alatt történt. Továbbkutatva erre a cikkre bukkantam, ahol már kiderült, hogy a hotel neve Upper Class Hotel volt, és Obi kormányzó azonnali hatállyal lebontatta az épületet. Ez nagyon elbizonytalanított, mivel gyanús volt számomra, hogy ilyen gyorsan elbontanák az épületet, lényegében megsemmisítve a bizonyítékokat. Google azonban a barátom és találtam pár képet a bontásról.

Így tehát bebizonyosodott számomra, hogy bármennyire is hihetetlennek tűnik a történet, az eset valóban megtörtént, igaz nem mostanság. Ami még félrevezető lehet a magyar nyelvű cikkben az a mellékelt fotó. Ezen nem valódi emberfejek láthatók, hanem egy thaiföldi cukrászda bizarr süteményei.Az ehető testrészek Kittiwat Unarrom művész alkotásai.

Bár úgy gondoltam, hogy egy nagyon jó kis hoax alapanyag lesz a cikkből tévedtem, és csak kisebb ferdítésekre bukkantam, de úgy gondolom, hogy néha ilyenről is írni kell, megmutatva, hogy még mindig jobb kételkedni a szenzációs és hihetetlen sztorikban, mint kanyar nélkül elhinni mindent, ami szembejön velünk az információs szupersztrádán.