Nem is olyan rég, valamilyen indíttatásból elkezdtem jobban belemélyedni az UFO témába, persze csak szkeptikusan. Itt jegyezném meg, hogy akinek van egy kis esze (nem úgy, mint nekem) nem kezd bele ilyenbe, a szálak nagyon kuszák és szerteágazóak, egyetlen témából sok másik következik, a szkeptikus bizonyítékok feltárása pedig nem kevés munkát és időt igényel, ráadásul csak angolul vagy németül állnak rendelkezésre anyagok. Ilyen szempontból a magyar Internetes felhozatal igencsak lehangoló. Ezzel való foglalatoskodásom során jutottam el az alábbi képhez is, amely kattintással nagyítható.
Ez a kép állítólag az első UFO-fotó, mely 1871-ben készült a Mount Washington hegynél, rajta felhők és egy hosszúkás, szivar alakú tárgy látható. A sztereo-képet pár éve egy UFO-rajongó nem kevesebb, mint 385 dollárért (mai árfolyamon 85ezer Ft-ért) vásárolta meg, pedig ha tudná, hogy valójában mi is van rajta, nem fizetett volna ennyit érte.

A képen első pillantásra valóban felhők és szivar alakú tárgy láthatóak, de jobban megnézve nem is felhő és nem is UFO van a képen. A kép valójában egy jégformációt ábrázol, és a szivar alakú tárgy egy colostok (vagy más néven egy mérővessző), amit a kép készítője a méretarány érzékeltetése miatt tehetett oda. A nagyméretű képen gyönyörűen kivehető, a neten azonban sok UFO oldalon csak a kisméretű, pixeles változata található meg, vagy csak a kép egy része. Vajon miért, nem is értem…

Ezt bizonyítja a sztereóképek listája is. Az ominózus kép a 17-es, és az itt látható listán aláhúzva olvasható, hogy „Frost Architecture”. Tehát a képen nem UFO látható.

Egyszerűen már nem tudom szó nélkül hagyni ezt a (fogalmazzunk úgy) jelenséget. Ismerőseim naponta osztanak meg különböző nyereményjátékokról képeket. Mindnél közös vonás: lájkold, osszd meg a képet/oldalt/bejegyzést és tiéd lehet ez a csúcs mobil/konzol/stb.


Természetesen nem állítom, és nem állíthatom, hogy mindegyik nyereményjáték kamu, de vannak intőjelek, amiket ha észreveszünk, joggal gyanakodhatunk. A bejegyzésben szándékosan nem említettem meg konkrét oldalakat, ugyanis senkit nem akarok vádolni.

Támogatók hiánya
Talán a legfontosabb szempont, ha nincsenek támogatók megnevezve, akkor az nagy valószínűséggel kamu. Senki ne higgye el, hogy valaki zsebből kifizet egy iPhone-t, majd azt nagylelkűen, pusztán emberbaráti szeretettől vezérelve odaadja másnak egy lájkért/megosztásért cserébe. Tipikus mondatok, amikkel eddig találkoztam: "A szüleim nem beszéltek össze Karácsonykor, ezért két valamit kaptam, az egyiket elajándékozom.", "Az egyik kollégám túl sok cuccot rendelt, ezért kisorsolok néhányat".

Weboldal teljes hiánya
Ha nincs weboldal, csak egy Facebook-os vagy Google Plusz-os oldal, akkor is joggal gyanakodhatunk. Senki ne akarja nekem megmagyarázni, hogy iPhone-ra, vagy más drága nyereményre van pénz, de egy domain és egy tárhely lefoglalására már nincs. Ezek költsége, a nyereményhez képest elenyészőek. Ugyancsak idetartozik, ha van weboldal, DE az ingyenes tárhelyen van, például ATW.hu-n, Hupont.hu-n,stb. , mert találkoztam már ilyennel is, vagy a weboldal színvonala nem üt meg egy bizonyos mércét. Azaz süt róla az amatörizmus.

Netről szedett fotó
Sokszor előfordul, hogy neten fellelhető fotót raknak ki csaliként. Az ügyesebbek külföldi árveréses oldalakról, vagy webshopokból szednek ki fotót, és azzal csalogatják be a gyanútlan látogatót. Az sem teljesen készpénz, ha valaki mondjuk az oldal nevével/elérhetőségével stb. fotózza le az iPhone-t, hiszen az könnyen lehet a sajátja is.

Titkos nyertesek
Gyakran előfordul, hogy nem hozzák nyilvánosságra a nyertes, vagy nyertesek nevét, amit a nyeremény értékével magyaráznak (már ha egyáltalán magyaráznak valamit is), mondván, mivel itt mindenki a saját nevével játszik, ezért könnyen rablás áldozatává válhatna az illető. Ezzel azonban az a gond, hogy a komolyabb nyereményjátékoknál kivétel nélkül közzéteszik a nyertesek nevét valahol. Megjegyezném: a lottó és hasonló szerencsejátékoktól most tekintsünk el, más kategória a kettő!
A rosszabb eset (és sajnos ilyet is találtam), hogy kiírják, ekkor meg ekkor sorsolás, a honlapon közzétesszük a nyertesek nevét és sehol semmi. Jobb esetben a honlap nem frissül, rosszabb esetben már be se jön.
Sajnos olyannal is lehet találkozni, hogy a „nyertes” egy kamu regisztráció volt (ezt abból következtettem ki, hogy mindössze pár nappal a nyereményjáték előtt regisztrált Facebook-ra, enyhén esélytelen szerintem, hogy ilyen nyer), vagy éppen az egyik admin ismerőse, aki persze ujjongva dörgölte a többiek orra alá, hogy ő nyert.

Hallgatag, köddé váló adminok
Az is gyanús lehet, hogy az adminnak/adminoknak feltett kérdésünkre nem érkezik válasz. Jó persze, senki ne várja el, hogy három másodpercen belül válaszolnak, az adminok is emberek, de mondjuk 1-2 hetes csúszást már nehéz azzal magyarázni, hogy az admin épp szabadságon volt, vagy valami történt. Főleg ha a többi hasonló korábbi bejegyzésre sem érkezett válasz. Különösen gyanús lehet, ha a kínos észrevételeinket megosztva azonnal törlik a hozzászólásunkat, esetleg minket is kitiltanak az oldalról.

Szabályzat hiánya
Nos ez talán annyira nem fontos, hiszen anno, mikor én szerveztem nyereményjátékot ugye a két könyvért, (amit ráadásul nem is lájkolásért adtam oda) én sem írtam szabályzatot, de ott ugye a két könyv anyagi értéke meg sem közelítette egy okostelefonét. Általában a komolyabb nyereményjátékoknál, ahol nagy értékű nyereményért lehet játszani, mindig van egy hosszabb-rövidebb részvételi szabályzat. Erre számtalan minta van az Interneten, lényegében csak át kellene olvasniuk és átírni, hogy az megfeleljen az adott oldal nyereményjátékának.

Miért éri meg nekik?
Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért éri meg nekik szervezni. Nos rengeteg személyes információhoz hozzájutnak ilyenkor. A legértékesebb adat az e-mail cím. Ha valaki jól csinálja, akkor az e-mail címekből álló adatbázisát reklámcégeknek továbbadhatja, akik meg is veszik, hiszen a kampányhoz szükséges a reklámlevél küldése is.
Másrészt a lájkoknak valóban van üzleti értéke, ami pénzben nehezen kifejezhető. Hiszen egy többezres rajongótáborral rendelkező Facebook oldalra, ha az illető bármit kitesz, azt többezren látják meg, és akkor a megosztásokon, lájkokon és hozzászólásokon keresztül elért felhasználókról nem is beszéltem. Ebből óriási pénzeket lehet kaszálni, hiszen az oldal egyfajta közösségi reklámhordozó felületként funkcionál, és ha mások szeretnének megosztani valamit, akkor azért nem kevés pénzt kell kipengetni.

Ismétlem önmagam: nem mondom, hogy minden ilyen nyereményjáték kamu, de fő az óvatosság, és a körültekintés. Ha a fent leírtak közül több is illik egy nyereményjátékra, akkor azon nem érdemes részt venni. Hogy mit tehetünk? Nos, a szájkaratétől, és attól, hogy beírjuk az üzenőfalra, hogy kamu nem lesz jobb a helyzet. Ismerőseinknek érdemes elmondani aggályainkat, és nem részt venni a nyereményjátékon. Valamint ha van negatív tapasztalatunk azt blogon, vagy weboldalunkon leírhatjuk, ahogy azt most én is tettem.

Régóta kering a neten, az az érdekesség, mely szerint, Mel Blanc, Tapsi Hapsi és még mennyi karakter szinkronhangja valójában allergiás volt a sárgarépára. Ez ugye azért vicces és paradox, mert Tapsi Hapsi mindig egy sárgarépát rágcsált.
A valóság az, hogy Mel Blanc bár nem szerette a nyers sárgarépát, de nem volt rá allergiás.

A sárgarépa viszont elengedhetetlen kelléke volt a szinkronizálásnak, hiszen amikor Tapsi Hapsi répát rágcsált Mel Blanc is kénytelen volt elrágcsálni egy keveset a nem annyira szeretett zöldségféléből, hogy hitelesebb legyen a hang.

Egy interjúban azt is elmondta, hogy egy kis csésze volt a mikrofon mellé készítve, amibe kiköphette a sárgarépa darabokat, ilyenkor mindig megállították a felvételt, hogy ennek a hangja ne kerüljön a szalagra. Próbálkoztak másféle zöldséggel, gyümölccsel, de nem hozta azt az eredményt, mint a sárgarépa, így Mel Blanc kénytelen volt elviselni ezt a kis kellemetlenséget. Szerintem egyikünk se bánja.

Forrás

Gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki találkozott már ezzel a tévhittel. Több orvos (blogokon, fórumokon, hivatalos honlapokon) is egyértelműen állítja: a szív még egy ezredmásodpercre sem hagy ki a tüsszentéskor, ez pusztán érzéki illúzió. A megnövekedett majd a hirtelen visszaeső nyomás miatt tűnhet úgy, hogy némi ritmuszavar alakul ki a szívben, de ezt semmilyen műszeres mérés nem támasztotta alá. A vér áramlására bár kismértékben hatással van a tüsszentés, de a szív elektromos működését, vagyis az összehúzódásokat nem befolyásolja.
Egy kis extra: a tévhit keresgélése során bukkantam erre az egészen hajmeresztő és valljuk be, vicces, ám mégis ijesztő másik tévhitre. Egyes nők ugyanis azt gondolják, hogy a szex utáni tüsszögéssel elkerülhető a nem kívánatos terhesség. Nos, ha ezt valaki tényleg elhiszi, akkor ott bizony komoly problémák vannak a szexuális felvilágosítással.

Gábor Glindorph Raffai ajánlotta figyelmembe ezt az érdekességet. Egyes honlapok azt állítják, hogy a Karib-tenger mélyén, a Bermuda-háromszög néven elhíresült területen, a tengerfenék mélyén üvegszerű, áttetsző piramisokat találtak tudósok. Ez rengeteg anomáliát megmagyarázhat, szerintük. A piramisok szerintük, Atlantisz eltűnt civilizációjának hagyatéka lehet. Vannak videók is erről és képek is, így hát gondoltam megnézem a bizonyítékokat, és utánajárok az üvegpiramisok rejtélyének.
A képen már látható, hogy egyrészt borzasztóan rossz minőségű, másrészt, hogy Photoshop munka. Logikusan gondolkodva: azt írják, hogy nagyobb, mint a Kheopsz-piramis, azaz több mint 146,7 méter, és a boszniai „piramisok” méretéhez hasonlítják, azaz kb. 220 méter. Nos nem sikerült utánajárnom, hogy a Bermuda-háromszögben, a tenger alatt mennyi a látótávolság, a Sargasso-tengerről olvastam, hogy 61 méter, ez van legközelebb hozzá. Tehát ha feltesszük, hogy ennyi, akkor a kép el sem készülhetett volna, mert 61 méterről aligha lenne befogható egy 220 méteres objektum. Arról ugye nem is beszélve, hogy csoda lenne, ha ennyi időt mindenféle rongálódás nélkül kibírna, de hát ugye itt valóban csodapiramisokról van szó, tehát egyesek szerint ez elképzelhető.

A videókban sincs semmi konkrétabb, a különböző photoshoppolt képen kívül, a fenti videó végén látható kép, amin búvárok vannak, az valójában egy másik, vitatott "piramis", a Japán partjainál található, Yonaguni-piramis, ami szerintem is, inkább csak természeti képződmény nem pedig lépcsős piramis. Bővebben itt olvashattok róla.

Ha mindez nem lenne elég, kb 10 percnyi keresgélés után kiderült, hogy az 1991, májusi Weekly World News közölt le egy cikket. A Weekly World News pedig, mint tudjuk, a legnagyobb külföldi álhíreket közlő újság, illetve újabban csak álhírportál, mert nyomtatása megszűnt.
Innen pedig már könnyen kikövetkeztethető, hogy ezt az álhírt vették át egyesek, alakították át, kicsit módosították, színesítették, hozzátettek vagy éppen elvettek a sztoriból, de mindegyiknek ez az alapja. Szerintem innentől kezdve nincs miről beszélnünk.

Régóta tartja magát a közhiedelem, hogy a lemmingek, bizonyos időszakonként tömeges öngyilkosságot követnek el. Van-e alapja, vagy az egész csak kitaláció?

Egy néphiedelemmel állunk szemben, ennek eredete pedig az a jelenség lehet, amit már a modern természetkutatók is megfigyeltek. A lemmingek bizonyos időközönként (3-4 évente) egy adott területen robbanásszerűen elszaporodnak. Ez a népességrobbanás összefügghet a gazdag táplálékforrással, és a kevés természetes ragadozóval. Ám ahogy lelegelik a füvet és felélik az összes élelemforrást, a lemmingek kénytelenek útra kelni, hogy újabb táplálékforrást találjanak. Ilyenkor előfordul, hogy lepotyognak a sziklákról és összezúzzák magukat, vagy a tengeren/folyón próbálnak átkelni sikertelenül, de ez nem tudatos öngyilkosság. Miután megtörtént a népességrobbanás, és a költözés, a lemmingek száma az adott területen hirtelen visszaesik, ehhez persze hozzájárul a ragadozók megnövekedett száma is. Valószínűleg ezt a népességhullámzást, valamint a vándorlás során a magukat a tengerbe vető jószágok látványát értelmezhették úgy, hogy öngyilkosok lesznek a lemmingek, mikor túl sokan lesznek.

A legendára egy lapáttal még rátett, az 1958-as, Oscar-díj nyertes, Disney természetfilm, a White Wilderness (fenti kép), ami felhasználta ezt a mítoszt. A filmet Kanadában, Alberta államban forgatták, viszont a lemmingek itt nem őshonosak, ettől északabbra élnek, a tundra vidékén. Ezért a filmesek ahelyett, hogy északabbra mentek volna, inkább vásároltak egy pár tucat lemminget, amiket különböző szögekből vettek fel, hogy több ezernek tűnjenek. A lemmingeket ráadásul egy havas terepasztalra tették, amin a lemmingek elkezdtek futni. A terepasztalon volt egy patakot és egy sziklát is imitáló rész, és itt vágták meg úgy a filmet, hogy a tömeges öngyilkosság illúzióját keltsék.

A CNN számolt be róla, hogy átverés volt az "Erdei Fiú" (Forest Boy) története. Tavaly Berlinben tűnt fel egy magát Ray-nak nevező, most 20 éves fiatalember, aki azt állította, hogy öt évig az erdőben élt apjával, aki meghalt és eltemette őt, ezután került a nagyvárosba. A hatóságok azonban nem találtak semmilyen holttestet, mivel a fiú nem tudta megmutatni, hol temette el apját. A fiú azzal védekezett, hogy folyton költözködtek, sátorban vagy barlangban aludtak, és már nem emlékszik pontosan az utolsó tartózkodási helyükre.

A rendőrségi fotók kikerülésével mostohaanyja azonosította a férfit, akit valójában Robin-nak hívnak, és tavaly szeptemberig Hollandiában élt, jelenlegi tartózkodási helye egyelőre ismeretlen. A DPA német hírügynökség szerint néhány nappal berlini feltűnése előtt még a hollandiai Hengelóban látták. A fiút a hatóságok többrendbeli csalás és visszaélés miatt keresik jelenleg.

Amíg Berlinben tartózkodott, a magát 17 évesnek kiadó fiút, egy ifjúsági otthonban helyezték el. Ed Koch, egy ifjúsági szervezet szóvivője csalódottságának adott hangot az átverés miatt. "7 hónapig kapott tőlünk élelmet és ellátást, mindezt más rászorulók is kaphatták volna." - nyilatkozta.

Facebook-on kering az alábbi kép, amelyet a Snopes.com is közzétett egyik írásában, egyelőre idehaza még nem találkoztam a megjelenésével, de ugye sose lehet tudni. A kép szerint egy eldobott rágógumi okozta az egyik madár halálát. Valójában azonban ez egy 2009-es kép, amely egy fecskepárról készült, a pár egyik tagját egy autó elütötte, míg a másik nem volt hajlandó elhagyni őt.
A Snopes.com összegyűjtötte pár szakember véleményét ezzel kapcsolatban, most csak a lényeget írnám le. Troy Strump, a ZooAmerica állatkert munkatársa azt válaszolta, hogy elképzelhetőnek tartják, hogy egyes madarak esetleg a kelleténél nagyobb rágógumit próbálnak megenni, ami megakad a torkukon, elzárja a légutakat és így megfulladnak, de ez lényegében bármilyen élelemmel előfordulhat, bármelyik madárnál. Önmagában a rágó nem veszélyes a madár életére, tehát nem azért hal meg, mert mondjuk mérgező anyagot tartalmazna az eldobott rágó.

A Tobias-tó melletti, Tobias Vadaspark egyik munkatársa pedig nem tartja túl valószínűnek, hogy a madár megenné a rágógumit. Egyszer-kétszer talán megcsipegeti, de rájön, hogy túlságosan mesterséges az íze, és többet nem próbálja megenni. Elmondása szerint, ő még nem találkozott olyan esettel, hogy egy madár éppen a rágógumi miatt pusztult volna el.

A Snopes a „Mixture” jelzővel illette a történetet, tehát elképzelhető ugyan, de igen valószínűtlen. Persze ez nem jelenti azt, hogy ezek után a galambokat a kenyérhéj helyett eldobált rágógumival kell etetni.

Frissítve (2012.07.22.): Már a magyar nyelvű változat is elérhető, amely az alábbi szöveggel terjed:

Az utcán kiköpött, eldobott rágógumit a madarak élelemnek nézik, megeszik, majd mivel nem képesek megemészteni és kiköpni, elpusztulnak, mivel sem táplálkozni, sem inni nem tudnak többé. Vigyázzunk rájuk!

Egyik ismerősöm hívta fel a figyelmemet, egy korábbi Index.hu-s cikkre. Az ausztráliai Cairns városában, Ant Hadleigh fotós döbbenetes képeket készített egy ismerőse kertjében. A fotókon az látható, hogy egy jól megtermett pók éppen egy nálánál sokkal nagyobb kígyóból lakmározik. Hadleigh elmondta, hogy végignézte a teljes hadakozást, és ha fogadnia kellett volna, a kígyóra tett volna némi összeget, de végül a pók győzött. A hadakozás során a kígyó többször is megpróbált visszatámadni, de csak jobban belegabalyodott a hálóba. A pók egymásután többször is megharapta a kígyót, a harapásnyomok feketék voltak, amelyek mentén még a kígyó belső részei is előtűntek.

A sztori már-már túlhihetetlen, a csatolt képek pedig túlságosan is homályosak ahhoz, hogy egyből átverésre gondoljunk. Természetesen lefutottam a tisztelet köröket: utánanéztem a forrásnak, hogy véletlenül nem álhír portálról van-e szó; esetünkben nem. A képek valódiak, ráadásul még videó is készült az esetről, ezt már nem nagyon lehet magyarázni CGI-val, vagy mással.

A nyomozás során kiderült, hogy 2008-ban már borzolta a kedélyeket egy hasonló kép, amelyen az látható, hogy egy nagyobb testű madár akadt bele egy óriási pók hálójába. A madár láthatóan halott volt, és a pók jóízűen majszolt belőle.
A két képen valóban létező pókfaj egy-egy példánya látható, ez az arany selyem hálószövő pók, vagy arany hálószövő pók, angolul Golden Orb (Silk) Weaver/Golden Orb Spider. Ezek valóban elég nagyméretű pókok, 8-10cm-es példányuk is ismert, de elképzelhető, hogy nagyobbak is akadnak a természetben. Nem szokásuk viszont kígyót, vagy éppen madarat enni. Táplálékuk főleg rovarokból áll. Ez a pók faj az emberre nem veszélyes, mérges pókok közé sorolható. Csípése nem fájdalmas, csak felületesen sérti a bőrt, mérge pedig a seb körül bőrpírt, hólyagosodást okozhat. Ismert olyan eset, hogy allergiás roham (anafilaxiás sokk) miatt halt bele valaki a pók csípésébe, de ez nem jellemző, nagyon ritka. Méreggel kevert emésztőnedve így csak valóban a rovarokra veszélyes. Éppen ezért hihetetlen a sztori azon része, mikor Hadleigh azt állítja, hogy a kígyó belső szervei is előbuggyantak, hiszen ez a pók nem tud akkorát csípni, nincs akkora csáprágója, amivel erre a mutatványra képes lenne. Bár sem csáprágója, sem mérge nem erős ahhoz, hogy bogaraknál nagyobb zsákmányban kárt tegyen, a hálója sokkal erősebb, más pókfajéhoz képest. Ezért fordulhat elő az, hogy kígyók, madarak, nem ritkán gyíkok, egerek, patkányok ragadnak bele a hálóba. Ennek persze a pók nem nagyon örül, hiszen csáprágójával nem tud mit kezdeni a hatalmas zsákmánnyal, és még a hálója is tönkrement. Természetesen az ösztön rögtön azt diktálja a póknak, hogy oda kell menni a zsákmányhoz, meg kell őt csípni és folyatni az emésztőnedvet, de az biztos, hogy nem tudta megenni, és így hoppon maradt, és ezeket a pillanatokat kapták le a fotósok.

Összegezve tehát, a sztori erősen kiszínezetten, és felfújtan került a médiába, és a pókoktól való természetes viszolygásunkra épít. Halkan megjegyzem azért, nem nagyon örülnék, ha egy ilyennel összefutnék.

A mellékelt képpel már terjed a különböző közösségi oldalakon az alábbi szöveg:

A világ legnagyobb teknősét találták meg az Amazonas őserdejében. A képen az látható, amint éppen egy teherautóhoz szíjazva szállítják.
A kép természetesen nem igazi, de nem kell egyből Photoshopra vagy 1000Worth.com-ra gyanakodni. A kép egy 2006-os japán film forgatásán készült, melynek címe "Gamera The Brave". Az alábbi kép annál a jelentnél készült, amikor a megsebesült Gamera-t, egy katonai teherautón a legközelebbi kutatóintézetbe szállítják.