Számtalan helyen olvasni az Interneten, hogy a fogkrémben szereplő fluor méreg, és így a fluoridot tartalmazó fogkrémek ártalmasak a szervezetre, és egyáltalán nem oldják meg a fogszuvasodás problémáját éppen ellenkezőleg, ez az okozója, hiszen a fluorid ártalmas fogakra és a szervezetre.

Az Interneten nagyon sok másolt bejegyzés olvasható ezzel kapcsolatban, elég csak beütni „fluorid a fogkrémben” kereső szavakat és máris dőlnek a jobbnál jobb oldalak. Ezeken elképesztő állításokkal találjuk szemben magunkat, a naivak el is hiszik, a kétkedők viszont utánajárnak az állításoknak, hiszen mondani sok mindent lehet, viszont bizonyítani annál nehezebb.

Fluor és fluorid
Először is tisztázzuk, hogy mi a fluor és mi a fluorid? Mi a különbség közöttük? Milyen hatásuk van stb.?

A fluor a halogének csoportjába tartozó, igen reaktív gáz, ezért a természetben nem található meg tiszta állapotában. Ha színtiszta fluort szabadba engedünk a levegőben lévő vízpárával lép reakcióba, rögtön lebontja a vízmolekulákat, elvonja a hidrogént, és hidrogén-fluorid keletkezik. Leginkább azonban kristályos állapotban, különböző alkálifémekhez kapcsolódva található meg (kalcium-fluorid, nátrium-fluorid). Tehát eleve azt állítani, hogy a fogkrémekben fluor van badarság. A fluor egy gáz, tárolni sem lehet holmi műanyagpalackban, nemhogy fogkrémben.

Az összes olvasott weboldal szépen belekever az alumíniumgyártástól kezdve az atombomba előállításig minden létező dolgot, csak azért, hogy a fluoridos fogkrémek kártékonyságáról meggyőzze a naiv olvasót. Holott nem is ugyanazt az anyagot használják, az alumínium-gyártásnál kalcium-fluoridot, míg az urándúsításhoz urán-hexafluoridot. Aki nem lógott sokat kémia óráról az tudja, hogy gyakran egyetlen atom megváltoztatása mennyire befolyásolja az egyes anyagok viselkedését, valamint tulajdonságait. Legjobb példa erre a szén-dioxid és szén-monoxid.

Nagyon meglepő lesz egyeseknek, de a fluoridra szüksége van a szervezetnek még akkor is, ha úgy tűnik, hogy majdnem minden előfordulása méreg, vagy káros hatású az élőszervezetre. Például a nátrium-fluoridot valóban használják patkánymérgekbe, ez tény. Viszont abban a patkányok számára halálos dózisú nátrium-fluorid van, egy tubus fogkrémbe azonban az ember számára nem halálos mennyiség kerül. Az ivóvízbe is engednek egy kis fluoridot, mert kis mennyiségben a kisebb baktériumokat megöli (nekik az a halálos dózis), ugyanezért klórozzák a vizet, igaz ismét csak kis mennyiségben. A strand vize sokkal több fluort és klórt tartalmaz, mint az ivóvíz, mégsem hallani egyetlen esetről sem, hogy egy nagyobb nyelet víz után az illető meghalt volna a klórtól vagy a fluortól. Sokkal többször hallani, hogy vízbe fulladt az illető. Akkor most a víz is halálos méreg, mert emberek halálát okozza? (Dihidrogén monoxid tiltakozás, igen ez a H2O vagyis a sima víz) A klórra is (akárcsak a fluorra) szüksége van a szervezetnek, bizonyos élettani folyamatokhoz, sőt utánanéztem arzénre is nagyon kis mennyiségben. Pedig az arzén is nagyobb mennyiségben komoly idegméreg, mégis kell a szervezetnek és az ivóvízben is van. Akkor ezek után már vizet se fognak inni az ebben hívők, vagy mi? Ebben az esetben is igaz az a nagyon bölcs megállapítás, hogy kismértékben orvosság, nagymértékben méreg.

A fluorid halálos adagja egyébként 32-64mg/kg, azaz 5-10g egy átlagos embernél. Egy tubus fogkrém 130-140mg fluoridot tartalmazhat a jelenlegi szabályozások alapján. A fogkrémben található fluorid csak akkor jelentene különösebb veszélyt, ha több tubussal megennénk belőle. Fogmosás közben ugyanis nem nyeljük le, nagy részét kiköpjük, a száj nyálkahártyáján keresztül pedig nem tud annyi felszívódni, hiszen nincs annyi ideig a szájban. Mellesleg a nyakamat rámerném tenni, hogy csak nagyon kevesen vannak, akik tényleg betartják a 3-5 perc fogmosást.
A fogmosással és az ivással bevitt fluoridnak egy része beépül a fogzománcba, a csontokba, tehát a szervezetünk felhasználja azt, nem pedig felhalmozódik benne. Az összeesküvés-elmélet arra a logikai bakira építkezik, hogy az így bevitt fluorid a szervezetben mindenképpen felhalmozódik, pedig ez nem teljesen igaz. A felhalmozódás nem egyenlő a beépüléssel, ugyanis a beépülés során az anyag szerves része lesz a szervezetnek, mint például a kalcium, ami a csontokba épül be. A kalciumra se azt mondjuk, hogy felhalmozódik a szervezetben, hanem beépül. A felhalmozódást leginkább arra használják, ha valami nem épül be a szervezetbe, és feleslegesen van jelen. Tehát a beépülés egészséges, a felhalmozódás egészségtelen. Azért tartottam ezt fontosnak tisztázni, mert azt tapasztaltam, hogy nem mindenki van tisztában a különbségekkel. Természetesen nem állítom, hogy nem halmozódhat fel a szervezetben a fluor, hiszen bármilyen anyag kórosan felhalmozódhat, viszont a későbbiekben látjuk majd, hogy miért nem kell emiatt aggódni, és miért van ez felfújva.

Cukorfogyasztásunk
Több helyen olvasni az alábbi adatot: „Míg a magyar lakosság 100 évvel ezelőtt 2 kg cukrot fogyasztott fejenként és évente, addig a háború előtt 10 kg-ot, ma pedig 50 kg-ot nassolunk el. Így, legalábbis cukorfogyasztásban, világelsők lettünk.”
Nos, némi kutakodás után hamar ráakadtam az alábbi diagramra, amely a 2000 és 2009 közötti cukorfogyasztást mutatja Magyarországon. Jól látható, hogy a 10 éves átlag ~17kg, így tehát az évi 50kg cukorfogyasztás borzasztó túlzás.
Fluorid-mérgezés egy török faluban?

A német Stern magazinban 1978-ban megjelent egy szomorú riport a törökországi Kizilcaoern nevű faluról.
,,A gyerekeknek, a fiatal lányoknak, de még a falu egyetlen lovának is barnák a fogai - írta a Stern. - Harminc éves férfiak görnyedt háttal fájdalmasan vonszolják magukat, botjaikra támaszkodva. A nők holtan szülik meg gyermekeiket négy hónapos terhesség után. A 40 évesek vénembereknek látszanak... Férfiak és nők egyaránt szenvednek itt a korai öregedéstől. Harminc és 40 éves koruk között az arcbőrük elráncosodik, az izomzatuk lényegesen elgyengül és járási nehézségeik lesznek."

A falu fogorvosa volt az első, aki mérgezésre gyanakodott. Miután értesítette erről az Egyetemi Klinikát Eskisehirben, az általuk elrendelt nyomozás kiderítette, hogy a falu minden egyes lakosa csontbetegségben szenved: megvastagodott bokáktól, merev ízületektől, megnövekedett csontanyag termeléstől.

A Stern így folytatja: ,,Dr. Yusuf C. Ozkan és kollégái az eskisehiri egyetem orvosi tanszékén azt gyanítják, hogy mindezt a szenvedést a magas fluortartalom okozza... A szomszédos falvakban, melyek más forrásokból kapják az ivóvizet, az általános egészségi szint normális. Az orvosok azt mondják, hogy a víz fluor tartalma 5.4 ppm."

Bár az ominózus Stern magazint nem sikerült megtalálnom, ám ráleltem az eredeti tanulmányra, mely ezzel foglalkozik. Nos, a név nem stimmel, hiszen Dr. Yusuf C. Ozkan helyett Nazmi Oruc írta a tanulmányt, és talán nem véletlen, hogy nem leltem rá az 1978-as Stern magazinra. A Nazmi Oruc által írt „Occurrence and problems of high fluoride waters in Turkey” című tanulmány 2008-as. Vélhetőleg ezt fordították ki a fluorid-összeesküvés hívei, és tették kicsit korábbira. A tanulmány áttekintése egyébként megtalálható a PubMed-en, tehát ez garancia a hitelességre. Felmerül akkor a kérdés, hogy tényleg igaz lenne, amit írnak? Nos, csak részben. Törökországban (és más helyeken a világban, például Irak, Irán, India, stb.) extrém magas a talajvíz fluorid szintje. Ez elsősorban a vulkanikus eredetű kőzeteknek tudható be, amelyekből az esővíz magával mossa a fluoridokat. A tanulmányban valóban olvasható, hogy a 30 éves emberek különböző ízületi betegségekkel küzdenek, fogaik sárgás-barnásak, csíkosak, a nők gyakran elvetélnek, de ezt nem a vezetékes ivóvízben jelen lévő fluorid okozza, hanem a természetes vizek fluorid szintje. Az említett Kizilcaoern településen kívül vizsgálták még a víz minőségét többek közt, Dogubeyazit és Caldiran területeken is, ahol nem ritkán 12,5 ppm fluorid szintet mértek, ez pedig a WHO ajánlásánál pontosan 12,5-szer nagyobb mennyiség. A fúrt kutak többségében 0,7-2ppm értékeket mértek, ami enyhe fluorid mérgezés tüneteit okozta. A tanulmányban megállapítják, hogy ezeken a területeken a víz ihatatlan és szorgalmazzák a vezetékes ivóvíz-hálózat mihamarabbi fejlesztését. Itt egyszerűen úgy ferdít a történet, hogy nem írja le egyértelműen milyen ivóvízről van szó, ebben az esetben tehát nem vezetékes ivóvízről, valamint nagyon sejtelmesen úgy állítja be az esetet, mintha szándékos ivóvíz mérgezés történt volna.

Ha már itt járunk, egy 2004-es origo.hu-s cikk alapján minket, magyarokat aztán végképp nem fenyeget az a veszély, hogy a fluoriddal megmérgeznének, ugyanis a vezetékes ivóvízhálózat fluoridszintje jóval elmarad a WHO ajánlásánál, az arzénszintje azonban jóval magasabb a megengedettnél.

Fluoridos víz és a rák kapcsolata
A másik nagyon gyakran hangoztatott érv a fluorid ellen, hogy rákot okoz. Állítólag az első városban ahol bevezették a fluoridos ivóvizet (Grand Rapids, 1945) 40%-al nőtt a rákos megbetegedések száma.
1990-ben lángolt fel a vita először a fluoridos víz körül, amikor a National Toxicology Program keretén belül, a National Institute of Environmental Health Sciences orvosai egy része tanulmányukban azt írták le, hogy a patkányoknak két éven keresztül, folyamatosan adagolt fluoridozott víz csontvelő rákot váltott ki náluk. 1991-ben 50 résztvevő bevonásával vizsgálták a fluoridozott víz hatását emberre, hiszen lehet, hogy ami az állatokra veszélyes az emberre nem. Az 1991-es tanulmány megerősíti azt az állítást, miszerint az emberre nem jelent veszélyt az enyhén fluoridozott víz. Feltehetőleg az előző vizsgálatokat végző tudóscsoport elkövette azt a hibát, hogy nem csökkentette arányosan a vízbe került fluorid mennyiségét, így ugyanaz az érték, ami emberre nem veszélyes, a patkányokra már igen.
1993-ban statisztikai módszerekkel is igazolták, hogy a halálesetek és a fluoridos ivóvíz között nincs kapcsolat, akárcsak egy 2000-es tanulmány, amely csontvelőrákos betegek és egészséges emberek csontjaiba beépült fluorid mennyiségét hasonlította össze. A csontvelő rákos betegek csontjában is ugyanannyi fluorid volt, mint az egészséges emberek csontjaiban.

Ha már itt járunk: sokszor olvasom azt fórumokon, blogokon, hogy aki nem szeretne fluoriddal mérgeződni, az igyon ásványvizet. Nos, nekik lehet, van egy rossz hírem: az ásványvizek is tartalmaznak kisebb-nagyobb mennyiségben fluoridot. 2010-ben a Tudatosvásárlók.hu készített átfogó tesztet a hazai ásványvizekről. Jól látható a táblázatban, hogy sok ásványvizes flakon címkéjén fel se tüntették, hogy fluoridot tartalmaz, pedig van benne igaz kis mennyiségben, de van. Szintén 2010-ben az Index.hu is készített egy átfogó tesztet összehasonlítva az ásványvizeket a csapvíz mintákkal. Kérdem én akkor a kedves fluoridtól félőket, ezentúl nem fognak inni semmit?

További furcsaságok a történetekben
„A kezdetekről így ír az amerikai dr. Harvey I. Petraborg:” Dr. Harvey Petraborg nevére nem ad ki ezeken az oldalakon kívül semmi találatot, ami ismét elgondolkodtató.

A kezdetekre egyébként kétféle variációt is találtam, az egyik szerint az alumínium-gyártásból keletkező nagymennyiségű fluort akarták valahogy hasznosítani az 1950-es években, míg egy másik változat szerint már egészen 1939-ig, a náci Németországig nyúlnak vissza a szálak. Arról nem is beszélve, hogy a magyarországi és a külföldi oldalakon sokszor eltérő személy-,helyszín- és cégneveket, évszámokat találni.

Sok oldalon hivatkoznak egy bizonyos dr. Karl-Heinz Wagner professzorra, aki a Giessen-i Egyetem Táplálkozás Tudományi Intézete igazgatója, de utána keresve nem találtam tőle semmilyen írott anyagot, amiben a fluoridról írt volna, mi több csak a magyar nyelvű oldalakon találtam meg a nevét a fluoriddal kapcsolatosan.