1936. júniusában, a texasi London városka melletti hegységben túrázik Mr. és Mrs. Max Hahn. Az egyik párkányon azonban furcsa csillogásra lesznek figyelmesek, egy kalapácsot pillantanak meg a mészkőrétegbe beágyazódva. Felfedezésükről tulajdonképpen senki se tudott, és csak 1946-ban szedte ki a család fia, George Hahn, a mészkőágyból a kalapácsot. Ezután, 1986-ig kissé homályos, hogy mi történt a kalapáccsal, de valószínűleg a Hahn család tulajdonában maradt. 1986-ban ugyanis megvásárolta Carl E. Baugh, a nyugati kreacionista mozgalom egyik legtekintélyesebb vezéregyénisége. Baugh már végzett kutatásokat a Paluxy-folyó völgyében is, ahol állítólag a dinoszauruszok együtt éltek az emberekkel, erről már írtam korábban is. A londoni kalapács tulajdonképpen ezután került reflektorfénybe, Baugh egyfajta reklámkampányt csinált a kalapács köré. A kalapácsot több „tudományos intézet” is megvizsgálta, mint például az ausztrál Teremtés Tudomány Alapítvány. Az intézetek, és Baugh is határozottan kijelentette, a kalapács több mint 500 millió éves (egyes helyeken 140-180 millió éves korról írnak). Azaz, sehogy se illeszkedik bele a jelenlegi, tudományosan elfogadott történelemképünkbe, éppen ezért üldözik és tiltják ezt a leletet, legalábbis állítása szerint.

A mészkőrétegbe ágyazódott kalapácson barnás oxidréteg is megfigyelhető, a fanyél pedig teljesen ép, ami elképesztő. A kalapácsot elektronmikroszkóppal is megvizsgálták az Ohio-i fémmegmunkáló intézet, Batelle Laboratóriumában, és ekkor döbbentek le leginkább. A kalapács fejének anyagösszetételét megvizsgálva a következő eredményeket kapták: 96.6% vas, 2.6% klór, 0.74% kén. Azaz majdnem teljesen vas a kalapács feje, ez pedig kifinomult kohászati technológiára utal, ami pedig fejlett civilizációra. Tovább erősítette ezt a megállapítást, mikor ultrahangos vizsgálatot végeztek a kalapácson, és kiderült, hogy nem tartalmaz idegen anyagokat, tehát a vasat lágyították, és acélosították.

Carl Baugh számára ennyi elég is volt, és mint véres kardot magával vitte mindenhova a rejtélyes ereklyét, annak bizonyítékául, hogy az emberiség sokkal régebbi, mint azt ma tudjuk, és hogy a modernkori archeológia és tudomány hazudik az embereknek a saját történelmükről.

Azonban ez túl szép, hogy igaz legyen, és a kalapács önmagában is több helyen cáfolja Baugh elméletét. Először is a legnagyobb gond az egésszel, hogy George Hahn nem készített felvételeket a lelet kiásásáról, nem volt megfelelően dokumentálva a kiemelés, így az eredetéről nincs biztos információ. A megtalálásának pontos helye is ismeretlen, Hahn ugyanis ezt nem osztotta meg Carl Baugh-al, mindössze annyit lehet tudni, hogy a texasi, London melletti patak mentén találták. Ráadásul hol vízesésről beszélnek, hol pedig patak partról, ami így eléggé hiteltelenné teszi az egészet.
Az eltérő kormeghatározások is eléggé érdekesek, ugyanis mint fentebb írtam: egyes helyeken 140-180 millió évesnek, máshol 400-500 millió évesnek írják. Mi több, speciális sziklarétegről, az ún. ordovician-kori (ezt a kreacionisták alkották meg, a Bibliai nagy özönvíz idején keletkezett mészkőrétegekre használják) sziklarétegről beszélnek.
A kalapácsot John Cole is megvizsgálta, még 1985-ben és több gyanús dolgot is észrevett a kalapácson. A kalapács feje, téglatest alakú, éppen olyan, mint az Amerika-szerte talált, a telepesek által hátrahagyott kalapácsok, azaz olyan 1800-as évekbeli lehet a lelet. Megállapítása szerint, ez is ilyen, tipikus 19. századi bányász kalapács, aminek eltört a nyele, felhasználója pedig egyszerűen csak eldobta.
Jójó, de mi lehet a magyarázat annak, hogy a szikla körülöleli a kalapácsot? A magyarázat borzasztóan egyszerű. A kalapácsot mészkőrétegben találták meg, a mészkövet pedig a csapadékvíz, vagy folyóvíz könnyen oldja, a vízben lévő szén-dioxid miatt. A kreacionisták azt állítják, hogy az lehetetlen, hogy 100 év alatt körbenövi a mészkőréteg a kalapácsot, ez azonban nem igaz. Egy mészkőbarlangban például a cseppkövek, és párkányok növekedése évente 0,2-0,5mm évente, tehát 100 év alatt 2-5 cm-nyi mészkőréteg is lerakódhat, ami bőven elég ahhoz, hogy beágyazza a sziklarétegbe a kalapácsot. A képeket elnézegetve pedig valóban olyan 3-4 cm a körbeölelő mészkőréteg vastagsága, így már nem olyan meglepő a beágyazódás.
További buktató, és érdekesség, hogy a kalapácsot körbevevő réteg tüzetesebb megvizsgálása után kiderült, hogy valójában nem egy rétegen belül helyezkedik el, hanem két réteg határán. Így nem is meglepő, hogy kicsit mélyebbre került a kalapács: a két réteg határánál a szikla könnyebben reped (olyan, mint a réteges beton), így ott mélyebbre tud hatolni a sziklába. A két sziklaréteg kora pedig 100-140 millió év körüli, de ez csak az elsődleges kormeghatározás, és ez a legnagyobb hibája a kalapácsnak, és tulajdonosának. Miután John Cole megvizsgálta a kalapácsot, és szembesítette Baugh-t az észrevételeivel, Baugh nem adta ki vizsgálatra a kalapácsot, nem nézhette meg senki, csak aki egyetértett vele és nézeteivel (így aztán lehet objektív véleményekre számítani), továbbá a mészkőréteg kora még semmire se bizonyíték. Bár az archeológusok is szokták használni a kőzet korát a kormeghatározásra, az azonban eléggé pontatlan, és eléggé tág korszakot ölel át, itt tízmillió évekről is lehet szó akár. Ezért szokták elvégezni a C-14-es enyhén radioaktív szénizotópos vizsgálatot, másnéven a radiokarbonos kormeghatározást. Ezt azonban nem a környező sziklával végzik el, hanem magán az anyagon, abból egy kis darabot levéve. Baugh azonban sose egyezett bele abba, hogy a kalapácsból mintát vegyenek, és elvégezzék rajta a szükséges vizsgálatokat.
Cole azt is megjegyzi, hogy Baugh és követői eléggé elvakultak, ugyanis a magas vastartalomból, és a zárvány nélküliségből egyből arra következtettek, hogy egy özönvíz előtti fejlett civilizációról lehet szó, nem pedig egy modernkori kalapácsról.

Összegezve tehát: a kalapács eléggé kamu, akárcsak a legtöbb tiltott régészeti lelet. Baugh nem akarja kiadni tüzetesebb vizsgálatra a kalapácsot, mert fél, hogy kiderül az igazság, hogy amiről ő és követői azt hiszik, hogy 500 millió éves özönvíz előtti kalapács, az nem más, mint egy 19. századi, eldobott bányász kalapács.

Aki pedig jó angolból, és még érdekel a téma, az itt olvashat a kalapácsról.