Nemrég jelent meg egy tanulmány Michael J. Wood és Karen M. Douglas jóvoltából, “What about building 7?” címmel, amit több weboldalon már úgy értelmeztek, hogy az összeesküvés-elmélet hívők racionálisabbak. Cikkeik nem mentesek a szkeptikusokat becsmérlő, saját magukat pedig “istenítő” megjegyzésektől. Érthető, hogy megpróbálnak belekapaszkodni valamibe, hogy némi igazolást nyerjenek maguknak. De vajon valóban arról van szó, hogy az összeesküvés-elmélet hívők racionálisabbak, mint azok, akik nem hisznek ezekben?
Nos, a tanulmányt átfutva, és a Micheal J. Wood által hozzáfűzött kommentárból kiderül, hogy a dolgozatban egyáltalán nem azt állapították meg, mint ami a cikkekben szerepel. A tanulmányban tett megállapítások a korábbi kutatásokban már felvetett hipotéziseket támasztották alá, és szolgált néhány érdekes új információval a hívők és nem-hívők közötti vitával kapcsolatban, de semmiképp se azt hozták ki, hogy egyik vagy másik csoport racionálisabb.
"As the first author of this study, I'd like to address a misleading headline that's been making the rounds lately: the idea that this study says that people who believe 9/11 conspiracy theories are better-adjusted than those who do not. This grossly misinterprets our results: this study says nothing about mental health, and its results do not justify any conclusions about one group of people being more or less "sane" than another." - Micheal J. Wood hozzászólásának részlete
A tanulmány szerzői, 2011 júliusa és december 31-e között, néhány híroldal (ABC News, CNN, Independent, Daily Mail), összesen 2174 hozzászólását elemezték. Az egyik megállapítás a sok közül, ahogy az abstractban is olvasható:
In accordance with our hypotheses, we found that conspiracist commenters were more likely to argue against the opposing interpretation and less likely to argue in favor of their own interpretation, while the opposite was true of conventionalist commenters.
Tehát az összeesküvés-elmélet hívők sokkal inkább a másik fél állításaival vitatkoztak, és kevésbé foglalkoztak azzal, hogy saját állításaikat alátámasszák, míg a nem-hívők épp ellenkezőleg viselkedtek.
Az összeesküvés-elmélet hívői inkább adtak hangot a bizalmatlanságuknak, és ami talán a legfontosabb, inkább egyetértettek más összeesküvés-elméletekkel, mint nem. Ez teljes mértékben alátámasztja azt a korábban tett megállapítást, mely szerint ha valaki hisz egy összeesküvés-elméletben, elég nagy valószínűséggel fog hinni másikban is, vagyis inkább hitrendszerről, szemlélet módról van szó.
Minden, mindennel összefügg
A tanulmány szerzői azt is megállapították, hogy az összeesküvés-elmélet hívők nagyon ritkán használják az összeesküvés-elmélet jelzőt a saját állításaikra. Ez valószínűleg annak tudható be, hogy manapság inkább pejoratív, lekicsinylő, becsmérlő jelzőként használjuk az összeesküvés-elmélet kifejezést. A hívők inkább alternatív magyarázatként, vagy a mainstream állításokkal szembehelyezkedő elméletként hivatkoznak állításaikra.
Az abstractban egyetlen mondat van, ami valóban elgondolkodtató, mégpedig, hogy a nem-hívők sokszor ellenséges hangon próbáltak érvelni, ám a dolgozatba beleolvasva (Discussion részt ajánlom elsősorban), kiderül, hogy a hívők viszont minél inkább hittek egy összeesküvés-elméletben annál vehemensebben védték azt. Így viszont mindjárt más a leányzó felfekvése, ahhoz képest, amit pl. a Naturahírek írt. Vagyis inkább arról van szó, hogy amikor a hívők foggal-körömmel ragaszkodnak, egy teljesen tarthatatlan állításhoz, akkor a nem-hívők is felhúzzák magukat ezen és agresszívabban próbálják áttörni a konokság betonfalait. Egy biztos, ez nem a legjobb módszer. Itt szeretném megjegyezni, hogy a Szkeptikus Társaság, Krekó Péterrel karöltve éppen azon vannak, hogy kidolgozzanak egy olyan vitaformulát, ami sikeresen alkalmazható az összeesküvés-elmélet hívőkkel szemben.
A tanulmány másik nagyon érdekes megállapítása, hogy a hívők állításaikat inkább próbálták más összeesküvés-elméletekkel alátámasztani (például J.F. Kennedy meggyilkolása), míg a szkeptikus hozzászólók inkább megpróbálták nevetségessé tenni az állításokat, és olyan elméletekkel példálóztak, mint a nagylábú, vagy hogy Elvis életben van.
A tanulmányban az is olvasható, hogy az “igazságkutatók” vagyis az összeesküvés-elmélet hívők abból az alapfeltevésből indulnak ki, hogy a hivatalos magyarázat egyszerűen nem lehet igaz, ezért mindig különutas magyarázatot keresnek az eseményekre. Általában az alábbi logika figyelhető meg a hozzászólásaikban: a hivatalos magyarázat lehetetlen, TEHÁT 9/11 egy összeesküvés eredménye. Ez azonban hibás következtetésekhez vezethet, és figyelmenkívül hagyja az elérhető, kézenfekvő bizonyítékokat. Az összeesküvés-elmélet hívők sokszor a közvetlen, egyszerű magyarázokat preferelják, és hangzatos szlogeneket találnak ki. Például “9/11 belső munka volt”, szemben a szkeptikusok olyan állításával, mely szerint a 7-es épület a tűz és a szerkezeti sérülések miatt omlott össze. Fontos megjegyezni, hogy a szerzők nem ítélték meg az állítások valóságtartalmát, csak azok szerkezetét és minőségét figyelték.
Nem szeretném azonban az egész dolgozatot magyarra fordítani, van benne még pár érdekesség, a lényeget talán ismét a szerző kommentje foglalja össze a legjobban:
In general, I would urge anyone who found this paper via the "sanity" article to please think critically about headlines in the future. It is tempting to believe without question self-serving headlines that validate your prejudices and beliefs, but that's precisely when critical thinking is most important.
Saját olvasmányaim alapján pedig azt tudom mondani, hogy a kismértékű bizonytalanság, az egészséges szkepszis valóban kell ahhoz, hogy az embert ne csaphassák be könnyen, és ne üljön fel mindenféle hangzatos szlogennek, ám az összeesküvés-elmélet hívők egy nagyobb csoportja már talán túlzásba is esik, és inkább elhisznek mindent, ami nem a mainstream médiából származik, így ugyanannyira lesznek megvezethetőek, mint azok, akiket bírálnak.
