Általában az alábbi sorokkal kezdődnek azok a cikkek, amikben azzal riogatnak, hogy a túl sok tartósítószer miatt a holttestek már nem bomlanak le a temetőkben.

Az utóbbi időben németországi bonctani szakértők érdekes, és egyben ijesztő felfedezést tettek: nem is igazán arról, mi történik a halottakkal a temetőben, hanem arról, mi nem történik.

Nemrég Düsseldorfban tartottak egy konferenciát, ahol dr. Werner Stolz német bonctani szakértő ijesztő eredményeket tárt a nyilvánosság elé. Stolz arra jutott, hogy az elmúlt 20-30 évben az eltemetett halottak nem bomlanak le többé.

A cikkek címe borzasztóan hatásvadász, szinte mindenki ész nélkül osztja tovább, valószínűleg a többség el sem olvassa teljesen. A cikkekben három elméletet állítanak fel arra, hogy a holttestek miért nem bomlanak le újabban:

• a környezetszennyezés miatt drasztikusan lecsökkent a lebontásért felelős baktériumok és létformák száma a talajban
• túl sok öregedésgátló és egyéb kozmetikai terméket használunk
• túl sok tartósítószer halmozódik fel a testben

A három elmélet közül csak az utolsót emelik ki a cikkek, ami ráadásul a legvalószínűtlenebb.

A cikkekben leírt probléma, miszerint a holttestek nem bomlanak el azonban valódi, nem hülyeség. A problémával már 2003-ban a Telegraph és több német lap is foglalkozott. Németországban gyakori a sírhelyek újrafelhasználása, és a sírkertekben dolgozó sírásók számára feltűnt, hogy az utóbbi években a holttestek túlságosan jó állapotban maradtak meg. Azok nem alakultak át humusszá, ahogy annak normál esetben történnie kellene. A probléma annyira szürreális volt, hogy valóban tudósoknak kellett megvizsgálniuk a hullákat. 

A magyarul terjedő cikkek ennek a 2003-as Telegraph cikknek a fordítása, ugyanis már az eredetiben is megjelent a kozmetikai-, és tartósítószerekre visszavezetett elmélet. Azonban ezek olyan "határozott" kijelentések mellett, mint hogy "egyesek szerint" vagy "mások abban hisznek". Ez nem teszi túlságosan erőssé a fenti elméleteket. A cikkben megszólaló Rainer Horn professzort a Christian-Albrechts Egyetemről vetette fel az azt elméletet, hogy talán a lebontást végző baktériumok száma csökkent a talajban.

A Die Zeit, szintén 2003-as cikkében újabb elmélet jelenik meg a jelenségre: a bomlás szempontjából kedvezőtlen állapotot idézhet elő:

• az agyagos talaj
• a holttestekre adott műszálas ruha
• a nehéz tölgyfa-, és ólomkoporsók
• a sírhelyre ültetett virágok rendszeres öntözése

2008-ban a Spiegel is felkapta a témát, és az újságíró felkereste Rainer Horn professzort, aki módosított korábbi elméletén, és már inkább az

• alacsony hőmérséklettel párosuló
• magas nedvességtartalmat
• és oxigénhiányt

jelölte meg a jelenség elsődleges kiváltó okának. Valószínűleg ezek miatt nem alakulnak át humusszá a holttestek, hanem csak egy szürkésfehér, pasztaszerű anyaggá, ami idővel megkeményedik és így ellenáll a bomlásnak.

A tartósítószeres elméletet tehát később senki sem erősítette meg. Nem is lehetne, hiszen ezek az anyagok az anyagcsere-folyamatok alatt részben lebomlanak, részben átalakulnak, így tartósító hatásukat már nem tudják kifejteni.

A cikkekben szereplő dr. Werner Stolz vélhetően nem létező, kitalált személy, hiszen nevére rákeresve csak ezeket a cikkeket adja ki a kereső, más forrásból nem lehet utánajárni kilétének.