Régóta kering a neten, az az érdekesség, mely szerint, Mel Blanc, Tapsi Hapsi és még mennyi karakter szinkronhangja valójában allergiás volt a sárgarépára. Ez ugye azért vicces és paradox, mert Tapsi Hapsi mindig egy sárgarépát rágcsált.
A valóság az, hogy Mel Blanc bár nem szerette a nyers sárgarépát, de nem volt rá allergiás.

A sárgarépa viszont elengedhetetlen kelléke volt a szinkronizálásnak, hiszen amikor Tapsi Hapsi répát rágcsált Mel Blanc is kénytelen volt elrágcsálni egy keveset a nem annyira szeretett zöldségféléből, hogy hitelesebb legyen a hang.

Egy interjúban azt is elmondta, hogy egy kis csésze volt a mikrofon mellé készítve, amibe kiköphette a sárgarépa darabokat, ilyenkor mindig megállították a felvételt, hogy ennek a hangja ne kerüljön a szalagra. Próbálkoztak másféle zöldséggel, gyümölccsel, de nem hozta azt az eredményt, mint a sárgarépa, így Mel Blanc kénytelen volt elviselni ezt a kis kellemetlenséget. Szerintem egyikünk se bánja.

Forrás

Gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki találkozott már ezzel a tévhittel. Több orvos (blogokon, fórumokon, hivatalos honlapokon) is egyértelműen állítja: a szív még egy ezredmásodpercre sem hagy ki a tüsszentéskor, ez pusztán érzéki illúzió. A megnövekedett majd a hirtelen visszaeső nyomás miatt tűnhet úgy, hogy némi ritmuszavar alakul ki a szívben, de ezt semmilyen műszeres mérés nem támasztotta alá. A vér áramlására bár kismértékben hatással van a tüsszentés, de a szív elektromos működését, vagyis az összehúzódásokat nem befolyásolja.
Egy kis extra: a tévhit keresgélése során bukkantam erre az egészen hajmeresztő és valljuk be, vicces, ám mégis ijesztő másik tévhitre. Egyes nők ugyanis azt gondolják, hogy a szex utáni tüsszögéssel elkerülhető a nem kívánatos terhesség. Nos, ha ezt valaki tényleg elhiszi, akkor ott bizony komoly problémák vannak a szexuális felvilágosítással.

Gábor Glindorph Raffai ajánlotta figyelmembe ezt az érdekességet. Egyes honlapok azt állítják, hogy a Karib-tenger mélyén, a Bermuda-háromszög néven elhíresült területen, a tengerfenék mélyén üvegszerű, áttetsző piramisokat találtak tudósok. Ez rengeteg anomáliát megmagyarázhat, szerintük. A piramisok szerintük, Atlantisz eltűnt civilizációjának hagyatéka lehet. Vannak videók is erről és képek is, így hát gondoltam megnézem a bizonyítékokat, és utánajárok az üvegpiramisok rejtélyének.
A képen már látható, hogy egyrészt borzasztóan rossz minőségű, másrészt, hogy Photoshop munka. Logikusan gondolkodva: azt írják, hogy nagyobb, mint a Kheopsz-piramis, azaz több mint 146,7 méter, és a boszniai „piramisok” méretéhez hasonlítják, azaz kb. 220 méter. Nos nem sikerült utánajárnom, hogy a Bermuda-háromszögben, a tenger alatt mennyi a látótávolság, a Sargasso-tengerről olvastam, hogy 61 méter, ez van legközelebb hozzá. Tehát ha feltesszük, hogy ennyi, akkor a kép el sem készülhetett volna, mert 61 méterről aligha lenne befogható egy 220 méteres objektum. Arról ugye nem is beszélve, hogy csoda lenne, ha ennyi időt mindenféle rongálódás nélkül kibírna, de hát ugye itt valóban csodapiramisokról van szó, tehát egyesek szerint ez elképzelhető.

A videókban sincs semmi konkrétabb, a különböző photoshoppolt képen kívül, a fenti videó végén látható kép, amin búvárok vannak, az valójában egy másik, vitatott "piramis", a Japán partjainál található, Yonaguni-piramis, ami szerintem is, inkább csak természeti képződmény nem pedig lépcsős piramis. Bővebben itt olvashattok róla.

Ha mindez nem lenne elég, kb 10 percnyi keresgélés után kiderült, hogy az 1991, májusi Weekly World News közölt le egy cikket. A Weekly World News pedig, mint tudjuk, a legnagyobb külföldi álhíreket közlő újság, illetve újabban csak álhírportál, mert nyomtatása megszűnt.
Innen pedig már könnyen kikövetkeztethető, hogy ezt az álhírt vették át egyesek, alakították át, kicsit módosították, színesítették, hozzátettek vagy éppen elvettek a sztoriból, de mindegyiknek ez az alapja. Szerintem innentől kezdve nincs miről beszélnünk.

Régóta tartja magát a közhiedelem, hogy a lemmingek, bizonyos időszakonként tömeges öngyilkosságot követnek el. Van-e alapja, vagy az egész csak kitaláció?

Egy néphiedelemmel állunk szemben, ennek eredete pedig az a jelenség lehet, amit már a modern természetkutatók is megfigyeltek. A lemmingek bizonyos időközönként (3-4 évente) egy adott területen robbanásszerűen elszaporodnak. Ez a népességrobbanás összefügghet a gazdag táplálékforrással, és a kevés természetes ragadozóval. Ám ahogy lelegelik a füvet és felélik az összes élelemforrást, a lemmingek kénytelenek útra kelni, hogy újabb táplálékforrást találjanak. Ilyenkor előfordul, hogy lepotyognak a sziklákról és összezúzzák magukat, vagy a tengeren/folyón próbálnak átkelni sikertelenül, de ez nem tudatos öngyilkosság. Miután megtörtént a népességrobbanás, és a költözés, a lemmingek száma az adott területen hirtelen visszaesik, ehhez persze hozzájárul a ragadozók megnövekedett száma is. Valószínűleg ezt a népességhullámzást, valamint a vándorlás során a magukat a tengerbe vető jószágok látványát értelmezhették úgy, hogy öngyilkosok lesznek a lemmingek, mikor túl sokan lesznek.

A legendára egy lapáttal még rátett, az 1958-as, Oscar-díj nyertes, Disney természetfilm, a White Wilderness (fenti kép), ami felhasználta ezt a mítoszt. A filmet Kanadában, Alberta államban forgatták, viszont a lemmingek itt nem őshonosak, ettől északabbra élnek, a tundra vidékén. Ezért a filmesek ahelyett, hogy északabbra mentek volna, inkább vásároltak egy pár tucat lemminget, amiket különböző szögekből vettek fel, hogy több ezernek tűnjenek. A lemmingeket ráadásul egy havas terepasztalra tették, amin a lemmingek elkezdtek futni. A terepasztalon volt egy patakot és egy sziklát is imitáló rész, és itt vágták meg úgy a filmet, hogy a tömeges öngyilkosság illúzióját keltsék.

A CNN számolt be róla, hogy átverés volt az "Erdei Fiú" (Forest Boy) története. Tavaly Berlinben tűnt fel egy magát Ray-nak nevező, most 20 éves fiatalember, aki azt állította, hogy öt évig az erdőben élt apjával, aki meghalt és eltemette őt, ezután került a nagyvárosba. A hatóságok azonban nem találtak semmilyen holttestet, mivel a fiú nem tudta megmutatni, hol temette el apját. A fiú azzal védekezett, hogy folyton költözködtek, sátorban vagy barlangban aludtak, és már nem emlékszik pontosan az utolsó tartózkodási helyükre.

A rendőrségi fotók kikerülésével mostohaanyja azonosította a férfit, akit valójában Robin-nak hívnak, és tavaly szeptemberig Hollandiában élt, jelenlegi tartózkodási helye egyelőre ismeretlen. A DPA német hírügynökség szerint néhány nappal berlini feltűnése előtt még a hollandiai Hengelóban látták. A fiút a hatóságok többrendbeli csalás és visszaélés miatt keresik jelenleg.

Amíg Berlinben tartózkodott, a magát 17 évesnek kiadó fiút, egy ifjúsági otthonban helyezték el. Ed Koch, egy ifjúsági szervezet szóvivője csalódottságának adott hangot az átverés miatt. "7 hónapig kapott tőlünk élelmet és ellátást, mindezt más rászorulók is kaphatták volna." - nyilatkozta.

Facebook-on kering az alábbi kép, amelyet a Snopes.com is közzétett egyik írásában, egyelőre idehaza még nem találkoztam a megjelenésével, de ugye sose lehet tudni. A kép szerint egy eldobott rágógumi okozta az egyik madár halálát. Valójában azonban ez egy 2009-es kép, amely egy fecskepárról készült, a pár egyik tagját egy autó elütötte, míg a másik nem volt hajlandó elhagyni őt.
A Snopes.com összegyűjtötte pár szakember véleményét ezzel kapcsolatban, most csak a lényeget írnám le. Troy Strump, a ZooAmerica állatkert munkatársa azt válaszolta, hogy elképzelhetőnek tartják, hogy egyes madarak esetleg a kelleténél nagyobb rágógumit próbálnak megenni, ami megakad a torkukon, elzárja a légutakat és így megfulladnak, de ez lényegében bármilyen élelemmel előfordulhat, bármelyik madárnál. Önmagában a rágó nem veszélyes a madár életére, tehát nem azért hal meg, mert mondjuk mérgező anyagot tartalmazna az eldobott rágó.

A Tobias-tó melletti, Tobias Vadaspark egyik munkatársa pedig nem tartja túl valószínűnek, hogy a madár megenné a rágógumit. Egyszer-kétszer talán megcsipegeti, de rájön, hogy túlságosan mesterséges az íze, és többet nem próbálja megenni. Elmondása szerint, ő még nem találkozott olyan esettel, hogy egy madár éppen a rágógumi miatt pusztult volna el.

A Snopes a „Mixture” jelzővel illette a történetet, tehát elképzelhető ugyan, de igen valószínűtlen. Persze ez nem jelenti azt, hogy ezek után a galambokat a kenyérhéj helyett eldobált rágógumival kell etetni.

Frissítve (2012.07.22.): Már a magyar nyelvű változat is elérhető, amely az alábbi szöveggel terjed:

Az utcán kiköpött, eldobott rágógumit a madarak élelemnek nézik, megeszik, majd mivel nem képesek megemészteni és kiköpni, elpusztulnak, mivel sem táplálkozni, sem inni nem tudnak többé. Vigyázzunk rájuk!

Egyik ismerősöm hívta fel a figyelmemet, egy korábbi Index.hu-s cikkre. Az ausztráliai Cairns városában, Ant Hadleigh fotós döbbenetes képeket készített egy ismerőse kertjében. A fotókon az látható, hogy egy jól megtermett pók éppen egy nálánál sokkal nagyobb kígyóból lakmározik. Hadleigh elmondta, hogy végignézte a teljes hadakozást, és ha fogadnia kellett volna, a kígyóra tett volna némi összeget, de végül a pók győzött. A hadakozás során a kígyó többször is megpróbált visszatámadni, de csak jobban belegabalyodott a hálóba. A pók egymásután többször is megharapta a kígyót, a harapásnyomok feketék voltak, amelyek mentén még a kígyó belső részei is előtűntek.

A sztori már-már túlhihetetlen, a csatolt képek pedig túlságosan is homályosak ahhoz, hogy egyből átverésre gondoljunk. Természetesen lefutottam a tisztelet köröket: utánanéztem a forrásnak, hogy véletlenül nem álhír portálról van-e szó; esetünkben nem. A képek valódiak, ráadásul még videó is készült az esetről, ezt már nem nagyon lehet magyarázni CGI-val, vagy mással.

A nyomozás során kiderült, hogy 2008-ban már borzolta a kedélyeket egy hasonló kép, amelyen az látható, hogy egy nagyobb testű madár akadt bele egy óriási pók hálójába. A madár láthatóan halott volt, és a pók jóízűen majszolt belőle.
A két képen valóban létező pókfaj egy-egy példánya látható, ez az arany selyem hálószövő pók, vagy arany hálószövő pók, angolul Golden Orb (Silk) Weaver/Golden Orb Spider. Ezek valóban elég nagyméretű pókok, 8-10cm-es példányuk is ismert, de elképzelhető, hogy nagyobbak is akadnak a természetben. Nem szokásuk viszont kígyót, vagy éppen madarat enni. Táplálékuk főleg rovarokból áll. Ez a pók faj az emberre nem veszélyes, mérges pókok közé sorolható. Csípése nem fájdalmas, csak felületesen sérti a bőrt, mérge pedig a seb körül bőrpírt, hólyagosodást okozhat. Ismert olyan eset, hogy allergiás roham (anafilaxiás sokk) miatt halt bele valaki a pók csípésébe, de ez nem jellemző, nagyon ritka. Méreggel kevert emésztőnedve így csak valóban a rovarokra veszélyes. Éppen ezért hihetetlen a sztori azon része, mikor Hadleigh azt állítja, hogy a kígyó belső szervei is előbuggyantak, hiszen ez a pók nem tud akkorát csípni, nincs akkora csáprágója, amivel erre a mutatványra képes lenne. Bár sem csáprágója, sem mérge nem erős ahhoz, hogy bogaraknál nagyobb zsákmányban kárt tegyen, a hálója sokkal erősebb, más pókfajéhoz képest. Ezért fordulhat elő az, hogy kígyók, madarak, nem ritkán gyíkok, egerek, patkányok ragadnak bele a hálóba. Ennek persze a pók nem nagyon örül, hiszen csáprágójával nem tud mit kezdeni a hatalmas zsákmánnyal, és még a hálója is tönkrement. Természetesen az ösztön rögtön azt diktálja a póknak, hogy oda kell menni a zsákmányhoz, meg kell őt csípni és folyatni az emésztőnedvet, de az biztos, hogy nem tudta megenni, és így hoppon maradt, és ezeket a pillanatokat kapták le a fotósok.

Összegezve tehát, a sztori erősen kiszínezetten, és felfújtan került a médiába, és a pókoktól való természetes viszolygásunkra épít. Halkan megjegyzem azért, nem nagyon örülnék, ha egy ilyennel összefutnék.

A mellékelt képpel már terjed a különböző közösségi oldalakon az alábbi szöveg:

A világ legnagyobb teknősét találták meg az Amazonas őserdejében. A képen az látható, amint éppen egy teherautóhoz szíjazva szállítják.
A kép természetesen nem igazi, de nem kell egyből Photoshopra vagy 1000Worth.com-ra gyanakodni. A kép egy 2006-os japán film forgatásán készült, melynek címe "Gamera The Brave". Az alábbi kép annál a jelentnél készült, amikor a megsebesült Gamera-t, egy katonai teherautón a legközelebbi kutatóintézetbe szállítják.

Aki nem tudná, és nem igazhitű Jedi lovag, annak elárulom, hogy ma van a Nemzetközi Star Wars-nap. Azért tartják május negyedikén ezt a napot, mert az „Erő legyen veled!” klasszikussá vált mondat angol megfelelőjéből, a „May the force be with you!” mondatból, egy kis szójátékot követően kihozható a „May the fourth be with you!”, ami kb. úgy fordítható, hogy „Május negyedike legyen veled!”.

Annak ellenére ezen a napon tartják a nemzetközi SW-napot, hogy az első részt (Star Wars Episode IV: New Hope), 1977. május 25-én mutatták be a mozikban. Pontosan nem lehet tudni, hogy a Star Wars rajongók mióta is ünneplik ezt a napot, de hivatalosan tavaly óta.

Ehhez a naphoz köthető egy sokak által ismert történet. 2005-ben, a Star Wars Episode III bemutatója kapcsán a német TV N24 élő adásban interjúvolta meg George Lucas-t. Az élőközvetítés alatt szinkrontolmács tevékenykedett. Az interjú végén a riporter megkérdezte, hogy mit üzen George Lucas a rajongóinak, aki a „May the force be with you!” mondatot említette meg. A szinkron tolmács azonban nem úgy fordította le, hogy az „Erő legyen veled!”, hanem „Május negyedike legyen veled!”.

Ennek a hihetetlen, már-már urban legendre emlékeztető sztorinak jártam kicsit utána, és hamar kiderült, hogy nem legenda, ez valóban megtörtént, ahogy arra az alábbi videó a bizonyíték. A videó a 2005. május 18-i, Stefan Raab műsorából való, amely a német TV Total-on fut. A videó vége környékén hallható ki az „am vierten Mai” kifejezés a tolmácstól.

Ez is azon ritka esetek egyike, amikor egy városi legendának tűnő sztoriról kiderül, hogy megtörtént eset.

Ma a Facebook oldalon kaptam az alábbi bejegyzést, Henczel Zsolttól, amiben egy újabb rák ellenes csodagyógyszerről terjedő körüzenetre hívta fel a figyelmemet. A korábbiról itt olvashattok.

A rák ellenszere

Kedves Barátaim! Az alábbi szöveg egy brazíliai ismerősöm révén került a birtokomba. Íme:

A Santo Domingoban megjelenő Listin diario a minap arról számolt be, hogy egy brazíliai ferences testvér, bizonyos Fray Romano felfedezte a rák ellenszerét. Egyébként az érdemes férfiú a beléni (Brazília)
szeminárium professzora. Amint fény derült szenzációs felfedezésére a sajtó legott megrohamozta a szemináriumot, ahol Romano testvér készségesen elmondta, hogy felfedezésében nincs semmi rendkívüli.
Egyszerűen visszatért az ősi, a természetben fellelhető növényekre épülő gyógymódokhoz. Azokhoz, melyeket a legnagyobb gyógyító, maga a teremtő Isten bocsátott mindnyájunk rendelkezésére. Receptjéért,
tanácsaiért természetesen nem kér pénzt, ahogyan Jézus sem tette.

A gyógyító szer jótékony hatása már az első héten megmutatkozik, s mivel már eddig is nagyon sok ember egészségét visszaadta, receptjét Romano testvér felrakta a világhálóra is, hogy mindenki számára
hozzáférhető legyen.

Íme a recept:

Hozzávalók:

- fél vagy egy kilogramm virágméz

- két nagy, vagy három kisebb levél aloe vera

- három evőkanál konyak, whisky, vagy pálinka

Elkészítés:

Törüljük le a port és törjük le a töviseket az aloe vera levelekről (de nehogy meghámozzuk), majd késsel daraboljuk egészen apróra, aztán a mézet, az apróra vágott levéldarabokat és az italt öntsük egy
mixerbe és addig mixeljük, amíg krémszerű, olajos sűrítménnyé válik.
Ezt töltsük egy üvegbe és tegyük a hűtőbe, de akár szobahőmérsékleten is tárolhatjuk.

A barát szerint naponta háromszor egy-egy evőkanálnyit igyunk meg belőle, legalább negyedórával a főétkezések előtt. Egy kúra tíz napig tart. Utána célszerű orvoshoz fordulni, hogy megbizonyosodjunk arról,
valóban csökkent-e a tumor. A teljes gyógyuláshoz általában négy, egyenként tíznapos kúrára van szükség.

A készítmény egyetlen mellékhatásaként piros foltok jelenhetnek meg a bőrön, de ezek teljesen veszélytelenek.

Bár Romano testvér kifejezetten a rák ellen dolgozta ki, a készítmény nemrég egy huszonkilenc éves, sclerosis multiplexben szenvedő apácát is meggyógyított.

Mivel a segítség mindenkinek egyformán jól jön, rákbeteg embertársainknak különösképp, kérlek, ezúttal tedd félre lustaságod, előítéleteid, és titkos másolatként, küldd tovább ezt a levelet, hogy mások is hozzájussanak.

Akkor lássuk! Egyrészt "esélyes", hogy a magyar megosztó, egy brazil ismerősétől kapta levélben az üzenetet, mert mintha mi olyan jó kapcsolatot ápolnánk a brazilokkal, hogy minden magyarnak van legalább tíz brazil ismerős, nem? Továbbolvasva feltűnő lehet Fray Romano sokoldalúsága: ferences testvér és eközben még szemináriumi professzor is?! Azta, ez az ember aztán tud valamit! A kolostorból, biztos nagyon sok kutatást, doktori disszertációt és publikációt tud kiadni.

Aztán nézzük az összetevőket: méz, aloe vera, valamilyen alkoholos ital. Ez inkább hasonlít egy köhögés/torokfájás/megfázás elleni készítményre, mintsem rák ellenes csodagyógyszerre. Persze azt gyorsan hozzá is kell tenni: a méznek, valóban van némi rák ellenes hatása. 2004-ben a Zágrábi Egyetem kutatói végeztek egerekkel kísérleteket. Mézzel, méhpempővel, és propolisszal kísérleteztek. Aki esetleg nem tudná, mi az a jól hangzó méhpempő: ez a méhlárvák számára felöklendezett táplálék. Igen ezt kenik a csajok a hajukra a méhpempős samponokkal. A propolisz pedig egy szurokszerű gyantás anyag, amelyet a dolgozó méhek a kaptár védelme érdekében gyűjtik, ez a méhek fertőtlenítő szere.
A kísérlet során először az egerek egy csoportjának mézet adtak, majd ezután beinjekciózták őket a rákos sejtekkel. Náluk sokkal kisebb százalékban alakult ki a betegség, és az áttét, mint a kontrollcsoportnál. Azonban a rákos sejtek beinjekciózása után adagolt mézzel már nem segítettek a helyzeten, sőt inkább rontottak. Több áttét alakult ki és gyorsabban. Viszont közvetlenül a rákos sejtekbe fecskendezett méhpempővel és propolisz+méz keverékkel valóban elérhető volt a daganatos sejtek zsugorodása, az áttétek számának csökkentése, illetve az újabb áttétek kialakulása. Viszont a vizsgálatot végző orvoscsoport vezetője, Dr. Nada Orsolic elismerte: az eredmények nem egyértelműek, és a hatásmechanizmus sem ismert, így további kutatások szükségesek ennek kiderítése érdekében.
Következésképpen: szájon át történő, otthon elvégezhető méz-kúra a rák megelőzésére elvileg jó, viszont kezelésére nem.

A kísérletet embereken nem tudták elvégezni, ami valljuk be érthető. Hiszen képzeljük el a szituációt: meghirdetnek egy emberkísérletet, majd közlik, hogy csak mézet kell enni, majd daganatot okozó injekciót kapunk. Kevesen vagyunk, akik bizonyos pénzösszegért ezt bevállalnák, ráadásul nem is biztos, hogy működik, és akkor persze rákban fogunk meghalni, akár idő előtt. Holott lehet, hogy a kísérlet nélkül eléltünk volna 80-90 éves korig. A rákban szenvedő betegek, illetve hozzátartozóik sem veszik jó néven, ha kísérleti nyulakként kezelik őket. Ráadásul képzeljük el azt a szituációt, ha a tumorba fecskendezett méhpempő, mégsem váltja be a hozzá fűzött reményeket, és nem használ. A beteg elveszíti a reményét, és hitét, amik néha segítenek a rák elleni küzdelemben, legalábbis a beteg lelki állapotának mindenképpen jót tesz.

Tehát a fenti kísérlet bár biztató, nem jelenthetjük ki 100%-osan, hogy működik. Ráadásul 2004 óta semmi hír nincs róla, hogy kísérleteznének vele, 8 év pedig sok idő még az orvostudományban is.
Az ilyen otthon, sufniban elvégzett csodakúrákat nem támogatom. Orvosnak feltétlenül látnia kell a beteget, még akkor is, ha ilyen kúrát végez. Szerencsére ennyiből jobb ez a körlevél, mint az előző, a szódabikarbonátos, hogy itt erre fel is hívják az emberek figyelmét. Külön öröm, hogy itt ingyenes gyógymódként hirdetik, ez viszont ott bukik meg, hogy ha valaki otthon áll neki az elkészítésének, akkor súlyos pénzekbe kerül.

Másrészt azt is érdemes megjegyezni, hogy aloe vera alapjában véve nem gyógy-, hanem mérgező növény. Hatóanyagai az aloin, az aloesin-A és B. Hosszan tartó alkalmazás esetén (már pedig a 4×10 napos kúra az), és nagy mennyiségben hasmenést, vesebántalmakat, bélgörcsöket és akár aranyeret is okozhat. Éppen ezért óvva intek mindenkit, hogy az első kertészetbe betérve, megvásárolja az első szembejövő aloe verát, majd hazavigye, és a házi boszorkánykonyhában, mindenféle szaktudás nélkül nekiálljon a fenti főzetet elkészíteni.

Az is elég hihetetlenül hangzik, hogy mindössze 4×10 napos kúrával bármilyen méretű, és minőségű tumor kezelhető, illetve hogy sclerosis multiplex-ben szenvedőn is segített. Ez már tényleg csodaszámba megy!

Egy kis érdekesség: a bejegyzés kapcsán találkoztam egy olyan cikkel is, amelyben azt állítják, hogy a méz és fahéj keveréke szintén gyógyítja a rákot. Csak össze kell keverni a mézet és a fahéjat, majd kenyérre kenni és a tumorok eltűnnek. Némi kutakodás után eljutottam oda, hogy kedvenc álhírportálom, a Weekly World News tette közzé, így ez természetesen kamu. Ha valaki ezzel a változattal találkozna, ne dőljön be!

Összegezve: a méznek bár van némi rákmegelőző hatása, és a tumoros sejtekbe fecskendezett méhpempő,propolisz (tehát nem a házi méz) az állatkísérletek során valóban csökkentette a tumorok méretét és az áttétek számát.
Az pedig, hogy a rák megelőzésére (az állatkísérletek alapján elvileg) jó, még nem feltétlenül garancia arra, hogy ha sok mézet eszünk, akkor biztos nem leszünk rákosak. A rákra ugyanis rengeteg hajlamosító tényező van, ez lehet környezeti vagy akár genetikai. Hiába szedjük a mézet, ha közben ugyanúgy dohányzunk (aktívan/passzívan), ha ugyanazt a szmogos nagyvárosi levegőt szívjuk, és persze hiába szedjük a mézet, ha genetikai hajlamosító tényezők közrejátszhatnak a tumor kialakulásában.
Csak ismételni tudom önmagam: akinél daganatot diagnosztizálnak az orvosával nyugodtan konzultálhat az alternatív gyógymódokról, de ezeket csak kiegészítőkezelésként és nem pedig helyettesítő kezelésként szabad használni.