…és ha igen miért nem? – folytathatnám Karinthy Frigyes egyik híres idézetének kifordításával. Időről időre felbukkan egy olyan elmélet bizonyítéka, amely szerint a dinoszauruszok és emberek együtt élhettek, mi több az ember háziasította a dinoszauruszokat (mint ahogy a Frédi és Béni-ben), vagy vadászhattunk rájuk. Az elmélet hívői szerint számtalan bizonyíték szól emellett, így hát nézzük is meg az általuk legtöbbet emlegetett bizonyítékokat!

Paluxy-folyó völgye

Az egyik ilyen legtöbbet emlegetett, és hatalmas médiaérdeklődést is kiváltott lelet együttes a Paluxy-folyóban talált dinoszaurusz és emberi lábnyomok. A folyó Texas államban található.  Hossza 47 kilométer és az Erath megyei Bluff Dale-től egészen a Somervell megyei Glen Rose-ig húzódik. A lelet együttesre is Glen Rose mellett találtak rá a helyiek 1930-ban. Azóta hatalmas az érdeklődés a folyó körül.
A kreacionisták és darwinisták egymást cáfolva hozzák fel az újabb és újabb bizonyítékokat, mind a mai napig parázs vita van a folyónál talált leletek körül. Ebben a bejegyzésben nem kívánom áttekinteni az elmúlt 80 év vitaanyagát, mert az óriási (értsd: több ezer weboldal, blog, és több száz könyv foglalkozik ezzel, főleg angol nyelven), csak a lényeget szeretném kiemelni. Aki jó angolból annak ajánlom ezt a weboldalt. Nagyszerűen összegyűjtötték az idekapcsolódó anyagokat.

Mitől is olyan érdekes a folyóvölgy?
Azért, mert itt találtak elsőként emberi és dinoszaurusz lábnyomokat egy helyen, egymás mellett. Azóta a világ számos pontján azonosítottak hasonló leleteket (Mexikóban, Kínában). Érdekes a lábnyomokban, hogy úgy tűnik, mintha az ember követte volna a dinókat, azaz vadászott rájuk. Vannak olyan lenyomatok, amelyekben az emberi lábnyom a dinoszaurusz lábnyomban van benne.

Cáfolat

Első gondolatom a képek láttán az volt, hogy mi van, ha a lábnyomok nem egyszerre keletkeztek? Mi van akkor, ha a dinoszaurusz lábnyomokat megőrző agyagos kőzet annyira fellazult ugyan, hogy belelépve az emberi lábnyomot is megőrizte, de a dinoszaurusz lábnyomok nem mentek tönkre? Több helyen is olvastam ezt a magyarázatot, tehát elképzelhető, hogy az agyag ilyen állapotba került. Viszont ez nem magyarázza meg az összes lábnyomot.

Már a korai időkben is kiderült, hogy bizony a helyiek, a hírverés miatt meghamisították a leletek egy döntő részét. Az egyik helybéli férfi, George Adams például apja halála után vallott színt. A férfi elárulta, hogy apja nagyszerű szobrász volt, és nem volt rest esténként kijárni a folyóvölgybe, hogy belefaragjon néhány emberi vagy dinólábnyomot a kőzetbe. Ezt az unoka is, Zana Douglas is megerősítette egy későbbi interjúban.
Persze felmerülhet a kérdés, hogy pusztán a hírnévért ennyit fáradoztak volna a helyiek? Nos, a válasz nem. Nem csak a hírnévért, hanem a pénzért is fáradoztak ennyit. Egyrészt a sok odatévedő régész és turista rengeteg pénzt hagyott a boltokban, szállókban. Fellendült a turizmus. Másrészt Amerikában teljesen mások a törvények, mint idehaza. Itthon ha egy hobbirégész talál a saját telkén, mondjuk egy láda aranyat, azt nem tarthatja meg, hanem az egész láda, minden arannyal az államé. Ha a megtaláló ebből haszonra tesz szert, bűncselekményt követ el, ami 2-től 5-évig terjedő börtönt vagy pénzbírságot jelent. Nyugaton, főleg az USA-ban másként működik: azé a lelet, aki megtalálta. Innen már nem nehéz kitalálni, hogy a leleteket csakis jó áron adták tovább a kutatóknak a helyiek.

Sok, embernek tulajdonított lábnyom valójában nem embertől származik, pusztán természeti képződmény. A felrepedt kőzet az idők folyamán kitágult, és emberi lábra hasonlító alakzatot vett fel.
A mexikói leletek pedig nem túl egyértelműek, sokkal rosszabb minőségűek, mint a Paluxy-folyónál találtak, így azokkal csak a legelvakultabb kreacionisták foglalkoznak.

Icai kövek

Az elmúlt évtizedek egyik legmeghökkentőbb leletei az icai kövek, vagy más néven gliptolitok, amelyek mindegyike sima, gömbölyű formájú, fekete színű andezit kő, és a rajtuk lévő rajzok első ránézésre alapjaiban rengethetné meg a tudományt. A kövek kora közel 220 millió éves, a vésetekét azonban nem sikerült hitelt érdemlően megállapítani. Az ősi rajzokon repülő szerkezetek, dinoszauruszok és emberek egy jeleneten belül, távcsővel az eget kémlelő őslakosok, agy- és májátültetés, valamint elektromos áram jelei figyelhetőek meg.

Az icai kövek először Peruban tűntek fel, az Ica-folyó melletti egyik barlangból, majd a folyó iszapjából, és a környező Ocucaje-sivatagból. Jelenleg közel ötvenezerre tehető az előkerült icai kövek száma. Az első gyűjtőknek Carlos és Pablo Soldi-t tekinthetjük, majd a híres építész, Augurto Calvo is rabjává vált a köveknek, viszont egészen 1966-ig nem alakult ki nagyméretű felhajtás. Ekkor ugyanis Dr. Javier Cabrera Darquera (képen) sebész és a biológia docense kapott egy ilyen szépen vésett követ. Sokáig csak iratsúlynak használta, amikor egy napon jobban megvizsgálta a követ és egy dinoszaurusz rajzát látta meg rajta.
Halkan megjegyezném, hogy itt úgy néz ki, van egy kis ellentmondás. Ugyanis több weboldalon azt írják, Cabrera egy helyi paraszttól kapta ajándékként, mivel meggyógyította a gyermekét. A Discovery Channel Para?Normális? című adásában születésnapi ajándékról volt szó, és ott szó sem volt arról, hogy levélnehezéknek használta volna a követ, hanem egyből felismerte az ábrát.

Akárhogy is volt felkeltette érdeklődését, és jobban utánajárt a kövek eredetének. Kiderült, hogy a helyi múzeumban is őriznek párat, de szerintük azt a helyiek gyártották, vagy a helyi őslakosok (egykoron az inkák lakták a területet), így azok biztos nem millió évesek, hanem legjobb esetben is pár ezer, esetleg pár száz évesek csupán, és feleslegesnek érezték komolyabb radiokarbonos kormeghatározást elvégezni rajtuk. Cabrera persze nem nyugodott ebbe bele, és hatalmas pénzeket ölt a kutatásba, aminek meg is lett az eredménye: 2001-ben bekövetkezett haláláig közel harmincezer különböző mintájú, formájú és nagyságú (tojás nagyságútól az 50 kilogrammosig) icai kő került elő az Ica-folyó mellől és az Ocucaje-sivatagból egyaránt.
Cabrera magánmúzeumot is létrehozott a köveknek, ahol katalogizálva és rendszerezve kerülnek bemutatásra a legérdekesebb kövek.

1967 májusában Cabrera, 33 darab követ elküldött Limába, a bányatársaság laborjába vizsgálatra. A kövekkel Eric Wolf geológus foglalkozott, aki megállapította, hogy a kövek természetes eredetűek, a folyami szállítás által lekerekített andezit kövek. Az andezit alapból egy nagyon kemény vulkanikus kőzet, azonban az év milliók alatt és a folyóvíz hatására erősen csökkent a keménysége, így sokkal lágyabb lett, és akár egy fabottal vagy csontdarabbal is könnyen véshetővé vált. Wolf nagyon érdekesnek találta a köveken talált véseteket, így tovább küldött párat a bonni és a perui Mérnöktudományi Egyetemre. Itt megállapították, hogy a köveket egyenletes oxidréteg fedi, de ennek korát már nem tudták egyértelműen megállapítani, és jelenleg is csak becsülni tudják.
Az ábrák alapján sokan azt feltételezik, hogy vagy az emberiség régebbi, vagy a dinoszauruszok egy nagy része túlélte az őket kiirtó katasztrófát.

Cáfolat

Az icai kövek egy részéről is kiderült, hogy hamisítványok. Egy házaspár például elárulta, hogy amint híre ment, hogy egy férfi vásárolja a köveket, többen is belekezdtek a kövek gyártásába, amit néhány ezüstpénzért adtak el neki. Olvastam erre cáfolatot, miszerint miért érte volna meg pár ezüstpénzért kibányászni a köveket, megfaragni, majd elrejteni megint, kiásni és eladni? Nos, igazából nem nagyon kellett ezeket kibányászni. A folyó mentén szinte bárhol lehet találni hasonlóan lekerekített formájú andezit köveket.

Megfaragni se lehetett egy nagy munka, főleg ha figyelembe vesszük azt, hogy mennyire könnyen faragható volt a fellazult andezit. Emlékezzünk csak vissza! Fával vagy csonttal is megfaraghatóak a kövek. 1960-ban akármennyire is szegények voltak a peruiak, nem hiszem el, hogy ne lett volna legalább kézi, vagy esetleg elektromos fúrógép, amivel gyerekjáték kifaragni a mintákat. A házaspár állítólag 17 ezer darab hamisítvány legyártását ismerte be (rendőrségi nyomás hatására), ezt azonban pár magyar nyelvű oldalon kívül sehol máshol nem találtam meg, így ezt az információt kétkedve kezelem. Vélhetőleg nem csak ők gyártatták a köveket, hanem mások is, de csak ők vallottak színt.

A Discovery Para?Normális? műsorában, az oxid rétegre is magyarázatot adnak: elég, ha csak trágya és olíva olaj keverékébe fektetve a követ, majd azt valamivel bevonva (alufólia vagy levél) 3 órát sütjük, és máris megkaptuk a saját icai kövünket, a rajta lévő finom oxid réteggel. Az oxid réteg kialakulásához egyébként se kell sok idő. Például a réz, az alumínium a levegővel vagy más oxidáló anyaggal azonnal reakcióba lépnek. Az andezitben sok olyan anyag található, amely a levegővel érintkezve gyorsan reakcióba lépnek, ilyen a magnézium, a vas, a kalcium vagy az alumínium, így nem nehéz elképzelni, hogy a felsértett felületű andezitet kicsit megmelegítve, az erősen savas trágyában az oxidációs réteg roppant gyorsan kialakul.
Érdekes még, hogy 1970 óta nem vizsgálták meg jobban a köveket. Ennek két oka van: egyrészt sokan, a sok hamisítvány miatt már csak legyintettek az újabbnál újabb leletekre. Másrészt már Cabrera se adta ki szívesen a köveket, azaz visszatartotta a bizonyítékokat. Ejnye, ejnye, nem szép dolog tőle.
További érdekesség, hogy Cabrera sosem fedte fel a barlang hol létét, ahol az első köveket találták, és mind a mai napig rejtély, hogy merre van.

Azonban feltételezhetjük, hogy nem minden kő hamisítvány, de a rajtuk lévő rajzokba is túl sok mindent belelátnak fantáziadús egyének. Például, ott vannak az állítólagos agyműtét képei. Az inkáknál és más indián népeknél nem volt ritka esemény a koponya meglékelése, ami azért egy fokkal durvább beavatkozás, mint az agyműtét. A rituális szertartások alatt elvégzett emberáldozatokra bizonyítékaink is vannak.
A teleszkópot nem tartom elképzelhetetlennek, tekintve, hogy a dél-amerikai indián kultúra is volt olyan magas szintű, mint az aztékoké. Nagyszerű csillagászati megfigyeléseket tettek, így ez szerintem tökéletesen beilleszthető a jelenlegi elméletekbe. Viszont ne feledjük el, hogy ezek is lehetnek hamisítványok.
Végül pedig a köveken látott dinoszauruszok. A dinoszauruszok ábrázolása nem sokban tér el más népek sárkány ábrázolásától. Ne feledjük el, hogy minden korban megvoltak a tudomány emberei, akik kísérleteztek, próbáltak valamiféle magyarázatot adni a felbukkanó rejtélyekre. Így történhetett meg az, hogy az eltérő helyeken fellelt dinoszaurusz csontvázakkal is kísérletezgettek, próbálták azokat rekonstruálni, így alakultak ki a különböző sárkányábrázolások. Az ókori görögöknél érdekes módon viszont nem találkozunk sárkányokkal, a megtalált dinoszaurusz csontvázakat akkor még küklopszoknak, óriásoknak tekintették. Kis érdekesség: sokáig az elefántok koponyáját is küklopsz koponyának hitték. A dinoszauruszok csontvázával tehát már akkor is „játszottak”, puzzleztek, és próbáltak valami megnyugtató magyarázatot adni a közösségnek a megmagyarázhatatlanra, mert az ember egy ilyen lény.

A kövek kapcsán sokan feltételezték, hogy még néhány ezer éve is élhettek dinoszauruszok a Földön. Bennem egyből felmerült a kérdés, hogy akkor hol vannak a néhány ezer éves dinoszaurusz csontvázak? Főleg arról a területről ezek szerint tonnaszámra kellett volna előkerülniük a bizonyítékoknak, még úgyis, ha feltételezzük, hogy a hivatalos archeológia elutasítja ezek létezését. Hiszen ekkor legalább a fanatikus kreacionisták nekiláttak volna az ásatásoknak, és minden bizonnyal találtak is volna bizonyítékot, ha igazuk lenne.

Összegzés

A fentiek alapján azonban kijelenthető, hogy az ember és dinoszaurusz sose léphetett közelebbi kapcsolatba, legfeljebb az épen maradt fosszíliákból tudunk ezekről, az óriás hüllőkről.
A Paluxy-folyónál minden bizonnyal vannak dinoszaurusz és emberi lábnyomok, ez nem kétséges, de a nagy részük hamisítvány, és így téves következtetéseket vonnak le belőle. Az icai köveknél is ugyanez mondható el: a nagy részük hamisítvány, a maradékból pedig téves következtetéseket vonnak le.
Kétségtelen tény viszont, hogy a fantázia sokkal érdekesebb, mint a valóság.

Huarmey perui város polgármestere óvva inti a lakókat az ivóvíz fogyasztásától, mivel szerinte az homoszexuálissá teszi a férfi lakosságot. Aggodalmának azután adott hangot, hogy az ivóvíz ellátás fejlesztése miatt a közeli Tabalosból kapják a vizet, amelyről korábban elterjedt az az álhír, hogy 14 ezer homoszexuális férfi él a városban. Persze azóta kiderült, hogy alaptalan volt a pánikkeltés, már megbélyegeződtek.

José Benítez azt állítja, hogy a szomszédos várostól kapott ivóvíz magas stroncium tartalma csökkenti a férfi nemi hormonok számát. "Sajnos a stroncium csökkenti a férfihormonok mennyiségét, és hirtelen olyanok leszünk, mint a tabalososiak, vagy más városok lakói, ahol egyre nő a homoszexuálisok száma" - idézte Benítezt a Huffington Post az LGBT Asylum News alapján.

Dr. Robert Castro Rodriguez, a limai gyógyszerészeti egyetem dékánja ugyanakkor egy rádióinterjúban válaszolva elmondta, a stroncium csontrákot vagy érrendszeri megbetegedéseket okozhat, homoszexualitást azonban nem.

Azonban bizonyos értelemben igaza van Benítez-nek, mielőtt teljesen idiótának titulálnánk őt, és kiröhögnénk. Az ivóvízben ugyanis magas a női nemi hormonok aránya, az ösztrogén szint. Néhány éve elsősorban a fogamzásgátló tablettákat tették felelőssé, de egy nemrégiben nyilvánosságra hozott tanulmány szerint ezek mindössze a vízben jelen lévő hormonok 1%-ért felelősek. A nagy része természetes növényi eredetű (szója lebomlásából szabadulhat fel), állati ürülék eredetű, illetve a műanyag palackokból nagy mennyiségben felszabaduló, mesterséges "női hormonok". Ezeket elsősorban a műanyagok lágyítására használják.

Viszont ennek nem közvetlen következménye a homoszexuálissá válás, de mindenképpen hormonzavart okozhat. A férfiak kevésbé szőrösödnek, elnőiesednek, gyakori jelenség, a férfi mell, sőt a férfiaknál diagnosztizált mellrák is. Persze a nőknél hasonló jelenségek tapasztalhatóak: elférfiasodhatnak, vagy éppen ellenkezőleg: túlságosan hangsúlyosak lesznek a női nemi jellegek.

Az is tény, hogy az európai férfiak nemzőképessége az elmúlt 40 évben drasztikusan csökkent, és ezért többek közt a műanyagokból felszabaduló anyagok a felelősek. Például a műanyagok keményítésére szolgáló bisphenol-A nevű enzim, szintén károsítja a spermiumokat.

Az érdekesség még az egészben, hogy a szennyvíztisztító üzemek, ezeket a hormonokat nem képesek hatástalanítani. A technológia már meg van, néhány helyen alkalmazzák, de óriási többletköltséget ró a beruházóra, így ezeket a berendezéseket nem vásárolják meg.

Az elmúlt napokban, hetekben rengeteg ismerősöm osztotta meg Facebook-on az alábbi üzenetet:

"Magyar vizsla kölykök ingyen S.O.S!!! Az anyjuk elpusztult 16(!) kölyköt hagyva maga után! 2 hetesek, még cumisüvegből kell etetni őket, de a jelenlegi gazdi nem bír velük, ha nem találnak gazdát, elaltatják őket! A kutyákat ingyen el lehet vinni! (És ha tudjátok hirdessétek! Köszönöm.) Érdeklődni: bodabarbara89@gmail.com"

Az első párnál még nem volt gyanús, de mikor már egymás üzeneteit osztották meg, és kezdték szépen lassan ellepni az üzenőfalamat a vizsla kölykök esete, elkezdtem gyanakodni. Ennyi megosztás után, már csak gazdára lelhettek a kiskutyák, nem? A gyanakodásomnak az lett az eredménye, hogy írtam a fenti email címre, ahonnan nem rég érkezett meg a válasz, melyből kiderül, hogy már rég nem aktuális a hirdetés. A kiskutyák már mind gazdára leltek, tehát ha lehet, akkor ne küldözgessétek az üzenetet. Tudom, hogy sok embert csak a jó szándék vezérel, és úgy gondolja, hogy semmi rosszat nem tesz, ha megosztja az üzenetet. Azonban gondoljunk ilyenkor bele, hogy mennyi felesleges üzenettel terheljük a Facebook ismerőseink üzenőfalát, valamint mennyi kellemetlenséget okozhatunk az e-mail cím tulajdonosának.

(A fenti kép csak illusztráció!)

Nem mai, de még mindig fel-felbukkan az Internet bugyrából a kínai babaleves esete, és mivel a blogon még nem foglalkoztam ezzel, itt az alkalom rá.

Először csak lánclevélként terjedt, de több hírportál is beszámolt az esetről, ami aztán rengeteg emberben megerősítette a "tényt": kínai éttermek a helyi kórházakból hozott halott magzatokból levest készítenek, amit a kínaiak azért esznek, hogy egészségesebbek legyenek, jobb legyen az állóképességük és a nemi potenciáljuk is. A hírek szerint egy babaleves 4 000 dollárba kerül, és előszeretettel fogyasztják még akkor is ha az enyhén bizarr.

A lánclevél, a hírek és a hozzákapcsolódó képek elsősorban a nőket sokkolták, akik habozás nélkül elhitték a borzalmakat, és továbbították azt. Másfelől arra játszott, hogy Kínáról és úgy a Távol-Keletről elég sok mindent képesek vagyunk feltételezni, főleg rossz értelemben, mondhatni előítélettel kezeljük őket; a sztereotípiák miatt lett ilyen sikeres a levél.

Természetesen Kínában nincs kannibalizmus, az épp ugyanolyan tabu és büntetendő, mint nálunk. Az éttermekben nem lehet kapni abortált magzatokból készült babalevest. Eleve gyanúsnak kellene lennie az árának. 4 000 dollár, ez hatalmas pénz egy átlag kínai számára, az európai turisták pedig minden bizonnyal viszolyognának ettől az étektől.

Az egész botrány egy kínai művész, Zhu Yu meghökkentőnek szánt fotójából indult. Szegény nem sejtette, milyen lavinát indít el. A kérdéses, "Emberevés" című képén egy halott kisbabát élvezettel falatozó férfi látható - ám a "gyerek" valójában egy sült kacsa, melyre egy játékbaba fejét tűzték fel, a jelenet pedig művészi célokat szolgált. A fotó később valami miatt úgy terjedt el, mint a kínai kannibalizmus hiteles bizonyítéka, és persze óriási, nemzetközi felbolydulást szült.

A kínaiak kultúráját romboló botrány kipattanásának idején végül az FBI is beszállt az állítólagos emberevési szokások kivizsgálásába: mi, a közvélemény emiatt tudtuk meg, hogy a városi legenda honnan indult. Ennek ellenére sokan még most is felkapják és újra valódi hírként tálalják ezt, most éppen a magzatleves sztorijának formájában.

A tanulság egyértelmű: Ne dőljünk be semminek csak azért, mert nem ismerjük az adott országot vagy kultúrát! Kínában is ugyanolyan emberek élnek, mint mi, és bár a nyelv vagy szokások tekintetében igencsak eltérünk, a halott magzatokból álló estebéd náluk sem kevésbé morbid elképzelés, mint a mi országunkban. Valamint mindig járjunk utána a dolgoknak mielőtt elhamarkodottan ítélkeznénk!

Snopes.com
Urbanlegends.about.com
Urbanlegends.hu

A kép úgy kering a neten, mint filmes baki, ami benne maradt a Trója című filmben: Brad Pitt feje felett egy repülőgép húz el.

A kép hatalmas sikernek örvend netes körökben, pedig egyszerű Photoshop munka.

A képet egy uputra81 nevű Worth1000 tag készítette. Aki nem ismeri a Worth1000.com-ot annak röviden az oldalról: manipulált fotókat gyűjtenek össze, és versenyeztetik azokat. A gigantikus csontvázak legendája is innen indult el.

Aki nem hiszi, hogy valóban innen származik az megtekintheti vízjelestől mindenestől itt.

A kép nagyszerűségét, éppen egyszerűsége adja, hiszen először senki se gondolná, hogy PS munka. Először vagy az jut az ember eszébe, hogy nem vette észre a filmben, mert nem arra figyelt. Aztán ha megnézi és nem találja megint, akkor arra gondol, hogy biztos egy forgatásról került ki a kép, és a filmben már eltüntették a hibát. A PhotoShop azért nem jut szinte senkinek se az eszébe, mert a programmal azért ennél sokkal komolyabb manipulációkat hajtanak végre.

Facebook-on és fórumokon egyaránt futótűzként terjed az alábbi üzenet, amit változtatás nélkül közlök:

Székesfehérváron. A Széchenyi utcában és a Tóvárosi Ltp-en teleszórták méreggel a füves területet és a kutyasétáltató helyeket!!!Még a családi házban élő kutyusokat se kímélték.Esti sétám alatt szembesültem egy zokogó nénivel akinek elpusztult a kutyája,Ő volt egyetlen társa:-(((Eddigi információim szerint 3 kutyus nyalta fel a mérget,sajnos semelyik sem élte túl:-(( ....pedig nem ettek a mérgezett kajából,"csak" belenyaltak.lÉGYSZI OSSZÁTOK MEG MINÉL TÖBBEN,H SOK EMBERHEZ ELJUSSON,EZ A SAJNÁLATOS INFÓ.!!!

Persze itt is kellett némi utánajárás, de kiderült, hogy ez is bizony hoax, kacsa, elég morbid álhír, rémhír. Az fmh.hu megpróbált utánajárni az eseteknek; a lakónegyedben megkérdezettek többsége nem is hallott az esetről, mások az internetről értesültek róla.
A történetben szereplő hölgy nem óhajtott a weboldalnak nyilatkozni.
R. Szabó Ágnes, a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője elmondta, hogy hozzájuk nem érkezett be a napokban kutyamérgezéssel kapcsolatos bejelentés.
Paál Csaba, a fehérvári állatkórház vezetője azzal is kiegészítette, hogy bár valóban megszaporodtak a kutyamérgezéses esetek, azok többsége nem a városból, hanem vidékről érkezett hozzá.
Érdekes továbbá az is, hogy tavaly ugyanilyen üzenet terjedt a neten csak éppen Péccsel kapcsolatosan, és ott sem voltak bizonyíthatóak a kutyamérgezések.

Azonban amennyiben az említett városrészben bárkinek váratlanul elpusztult volna a kedvence, kérje az állatorvostól a boncolást és jelentse a rendőrségen, ha a boncolás mérgezést állapít meg, de nagy a valószínűsége, hogy csak rémhír.

Ma merült fel bennem ez a kérdés, és gyorsan utána is néztem, hogy miért tüsszentünk ha kimegyünk a fényre. Érdekes dolgokat olvastam ezzel kapcsolatban.

Mi is a tüsszentés?
A tüsszentés egy természetes reakció, amelynek során a légutakban lerakódott váladéktól szabadulunk meg. A tüsszentést az orrban lévő szőrszálakhoz kapcsolódó idegsejtek indítják el, ami az idegpályákon keresztül felfut az agyba, ahol a megfelelő agyterület elindítja azokat a mechanizmusokat, amelyek végül a szempillantás alatt bekövetkező, nagyon gyors (150km/h-s sebességű) tüsszentést okozza. Apró érdekesség, hogy a tüsszentés után mondott "Egészségedre!" a középkorból ered, amikor úgy hitték, hogy az ördög távozik minden egyes tüsszentéskor.

Ez alapján felmerülhet a kérdés, hogy akkor mégis mi az, ami a Napba nézve az orrba kerül? Talán a túl sok foton? Áh, nem, viccnek jó, de nem erről van szó. Persze könnyen hihetnénk, hogy sokan allergiás reakciót produkálnak, hiszen a lényegesen pollenmentesebb szobából kilépünk a pollenekkel teli szabad levegőre, ahol az orrunk megtelik pollennel és ez okozza a tüsszentést. Viszont ezt elvégezték laboratóriumi körülmények között, erős fénnyel, és ott is megfigyelték a jelenséget, amit köznyelven fénytüsszentésnek, tudományosan ACHOO-szindrómának (Autosomal dominant Compelling Helio-Ophthalmic Outburst syndrome) neveznek. A fénytüsszentés azonban nem újkori jelenség, már Arisztotelész és Francis Bacon is említést tett róla, azonban nem tudták ők sem megmagyarázni, hogy mi okozza. Valójában ma sem tudjuk pontosan, hogy mi okozza az ACHOO-szindrómát, csak sejtjük.

A jelenleg legelfogadottabb magyarázat szerint a tüsszentésért felelős ötödik agyideg, a trigeminális idegpálya rendellenességével magyarázható a fénytüsszentés. Az idegpálya egyeseknél kapcsolatban áll a látóideggel, ezért erős fényben a szem túlzott stimulálása ingerli a trigeminális ideget is, és ez tüsszentést okoz. Az ACHOO-szindroma az emberek kb. 35%-át érinti, és autoszomális domináns módon öröklődik.

Autoszomális domináns öröklődés
Nem ivari, hanem testi kromoszóma útján öröklődik, és a hibás gén okozta tünetek/elváltozások azonnal jelentkeznek, nem lappangnak. Ha 2 szülő közül 1 hibás génnel rendelkezik, akkor a gyerekeiknél 50% az esélye, hogy azok öröklik a hibás gént.

Az ACHOO-szindromásoknál gyakran sok egymásutáni tüsszentés is megfigyelhető, azonban vannak olyanok is, akiknél csak hetente vagy évente párszor jelentkezik csupán.

Mi is a spontán emberi öngyulladás?
A spontán öngyulladás egy létező jelenség: lényege, hogy valamilyen éghető anyag, bármilyen külső behatás, hőforrás nélkül magától lángra lobban. Ez a jelenség nagyon gyakori: előfordult, hogy a halomba állított trágya és széna keveréke lobbant lángra, de ugyanilyen jelenség figyelhető meg a mocsarak felett is, lidércfény formájában. A spontán emberi öngyulladás az elmélet szerint ehhez hasonló: látszólag mindenféle külső hőforrás, vagy behatás nélkül az emberek lángra lobbannak, és elégnek. Az elszenesedett holttestből leggyakrabban csak a végtagok, és a koponya marad meg, illetve a csontok, de gyakran még azok is porrá égnek. Mindeközben a helyiség többi része érintetlen marad, legyen szó akár a kevésbé tűzveszélyes konyháról, vagy akár a textilekkel teli hálószobáról. A tűzvizsgálókat és helyszínelőket rendszeresen zavarba ejtették ezek a halálesetek. A spontán emberi öngyulladások azonban nem mindig vezetnek azonnali halálhoz, gyakran előfordult, hogy észrevették az öngyulladást, és égési sérülésekkel ugyan, de kórházba került az áldozat, és túlélte. 

Az Amindenit! korai szakaszában (szégyen, nem szégyen) csak gyűjtöttem az érdekességeket, de nem néztem utánuk. Az eltelt két és fél év alatt viszont én, mint blog író is sokat fejlődtem, és kialakult bennem egy szkeptikus világszemlélet, és már nem csak gyűjteni szeretném az érdekességeket, hanem a körmükre nézni. Így hát egyre sűrűbben fogtok találkozni amolyan önellenerző posztokkal. Értelemszerűen a korábbi posztokat törölni fogom, hogy még véletlenül se maradjon nyomuk. Most a 2009. február 15-én (rögtön a blog indulásának másnapján) közzé tett, Múlt és jelen című bejegyzésben leírtakat korrigálnám.

Az Egyesült Államok vasútjainak nyomtávja, (a sínek közötti távolság), pontosan 4 láb és 8,5 inch, azaz 143,5 cm. De vajon mi az oka annak, hogy ez a távolság pont ekkora lett? A válasz meglehetősen egyszerű és könnyen kitalálható: az USA-beli nyomtáv pontosan megegyezik az Angliában használatossal, mert az első amerikai vasutakat angliai bevándorlók építették. A megoldáshoz, csak egy lépésnyit közeledtünk, mert a kérdés még mindig fennáll. Viszont most már csak azt kell vizsgálnunk, hogy Angliában miért lett 143,5cm a vasúti nyomtáv. Azért, mert az első vonatokat, az eredetileg kocsik és hintók gyártására szolgáló sablonok alapján készítették el. Most az a kérdés, hogy a hintók és kocsik nyomtávja, miért lett pont 143,5 cm. A válasz megint nagyon logikus: ha más lett volna a nyomtáv, akkor ezek a járgányok nagyon hamar tönkre mentek volna az angliai kőutakon, hiszen azokban pont ilyen távolságra volt két vájat, melyeket az első római kocsik és harci szekerek vájtak ki. Tudniillik az ebben az időben, Angliában található kőutakat, szinte egytől egyig az ókori Róma építtette.

Az talán nem meglepő, hogy már a rómaiak is szabvány szerint építették az utakat és a harci szekereket, ezért aztán mind ugyanakkora lett, és ez, a vájatok távolságának egyformaságát is maga után vonta. Ezek a "negatív sínek" kényszerítették tehát évszázadokon keresztül az utókor járműtervezőit az ősi szabvány betartására. A szabvány pedig azért lett pont 143,5cm, hogy a római kocsi elé befogott két ló hátsója, kényelmesen elférjen egymás mellett!

És még egy érdekesség! Bizonyára sokan láttak már felvételeken, emelkedő űrrepülőgépet. Az oldalán helyezkedik el két gyorsító rakéta, mely a felszállást nagyban segíti. Ezeket a rakétákat a Utah államban lévő Thiokol gyárban készítik A mérnökök eredetileg sokkal nagyobbra képzelték őket, de a vasúti szállítás miatt le kellett mondaniuk az átmérő növeléséről. Ugyanis a vasúti pálya, néhány olyan szűk alagúton vezet keresztül, hogy a sínek épp, hogy elférnek bennük. Ezért aztán a rakéta sem lehet szélesebb, mint a nyomtáv.

Így esett meg, hogy a világ egyik legfejlettebb technológiával készülő rakétájának a szélességét egy ókori római ló fara határozta meg...

Az eredete

Az érdekes történet nagyjából a II. világháborúig nyúlik vissza, viszont ennek pontos eredetét nem igazán lehet megmondani. Nem tudni, hogy kik kezdték el terjeszteni, persze akkor még szó sem volt az űrsiklók kilövésére szolgáló hordozó rakétákról, viszont nagyon sokáig fennmaradhatott ezek szerint és közszájon terjedhetett az érdekesség. Aztán az Internet megjelenésével szinte futótűzként terjedt a sztori, persze honnan máshonnan, mint Amerikából. A fent felvázolt történet azonban több helyen sántít, részigazságokat tartalmaz, és mindemellett sok ferdítést is. Most nézzük meg a körlevél állításait!

Az igazság

Kezdjük időrendi sorrendben a legelején, azaz a rómaiaknál! A körlevél azt állítja, hogy a rómaiak szabvány alapján építették a kőutakat. Nos, valójában ez csak részben igaz.
Bár a rómaiak valóban használtak szabványokat, összesen 97-félét, az utak pontos szélességéről nem volt, csak azok építési módjáról volt szabvány. A kőutak szélessége 1,5 métertől 6 méterig terjedt, a földrajzi viszonynak megfelelően.
A rómaiak viszont nem használtak kőbevésett szabványokat a szekerek építésére, így azok nem lehettek pontosan 143,5 cm nyomtávúak. Mivel minden szekér kézzel készült, így csak ránézésre saccolták be, hogy körülbelül jó legyen. A szekereket úgy építették, hogy 2 ló kényelmesen elférjen egymás mellett a fogatban, de ez természetesen feltételezi, hogy akár több tíz centiméteres eltérések is lehettek egyes szekerek között. Ráadásul a biga-ból (a kétkerekű szekérből) volt kisebb változat is, amelyet csak 1 ló hajtott, és a fiatalok kedvenc jármű volt. Így értelemszerűen az lényegesen kisebb nyomtávval és szélességgel rendelkezett, de volt olyan változat is, amelyet 4 ló hajtott, de annak sem volt sokkal nagyobb a nyomtávja, mint a kétlovas bigának, hiszen ezt is egy hajtó kezelte.  

A következő probléma magával a szekérrel van. A rómaiak nem használták harcászati célokra a szekereket. A római hadsereg főgerincét a gyalogság adta, szekérrel maximum a centuriok közlekedtek a harctéren. A szekér ráadásul már akkor elavult volt, mikor Róma megalapult, így ennek harcászati célú felhasználása nem nagyon jöhetett szóba. A harci szekereket bár valóban sok nép használta, de a legtöbb esetben inkább kiszolgáló funkciót képviseltek (gyalogosok védelme, ellenség zavarása, gyalogosok átcsoportosítása), mint komoly, önálló fegyvernemet, kivéve az asszíroknál, ahol a harci szekerek a legfejlettebbek voltak.

Kis adalék még, hogy a római lovasság is alárendeltebb szerepet játszott a légiókban, mint a gyalogosok. Hiszen a páncélokat még nem tudták annyira lekönnyíteni, és a tenyésztett lovak sem voltak még olyan erősek, hogy egy teljes menetfelszereléssel rendelkező gyalogos katona felpattanjon rájuk. Így a lovasoknak valójában pajzs nélkül, minimális fegyverrel felszerelkezve kellett kivonulni a harcmezőre, ami nagyon kiszolgáltatottá tette őket. A páncélozott lovasság csak a középkorban terjedt el. Mivel ezt a problémát a rómaiak sem tudták megoldani, értelemszerűen a „barbár” népek sem tudták megoldani, így a lovasság lényegesen gyengébben szerepelt a harcmezőn a gyalogsággal szemben. Elég volt csak a lovat megsebesíteni, a tulajdonképpen védtelen és fegyvertelen lovas pedig már könnyű célpont volt a páncéllal, pajzzsal és mindenféle szúró-vágó fegyverrel felszerelt gyalogosoknak.

A hétköznapokban valóban használták a szekeret, de mint fentebb említettem ezek nem voltak szabványosak. Tehát a meghódított területekre biztos, hogy nem jutottak el a Rómában használt méretek, bár tény, hogy azok zömmel megegyeztek, de ennek ugye a fentebb említett egyszerű oka volt: 2 lónak kényelmesen el kellett férnie a fogatban. Egyébként a szekerek nyomtávolsága is lényegesen kisebb volt, mint a két ló szélessége összesen. A rómaiak az ún. harci szekereket a cirkuszban használták, ezek könnyített építésűek és igen rozogák voltak, így biztos nem kerültek Angliába.

Valójában az egész történetet nem is a rómaiak szekér használati és építési szokásai, hanem a szabványosítás ássa alá. A komoly szabványosítási mozgalmak előtt, mind Angliában, mind pedig az USA-ban elképesztően sok, több mint 20 különböző nyomtáv „szabvány” létezett! Hogy a különböző ipari cikkekről ne is beszéljünk. Ez olyan, mintha Magyarország minden megyéjében más és más szabvány alapján lennének megépítve az utak, és a járművek. Lehet, hogy amelyik járművel még, mondjuk Zala megyében kényelmesen, elférünk az úton, azzal már Hajdú-Bihar megyében a jármű fele az út melletti füves területen halad.

Ha ilyen sok szabvány volt, akkor honnan jöhet a 143,5 cm-es nyomtáv a vasútnál? Nos, az egészet a gőzmozdony feltalálójának, George Stephenson-nak köszönhetjük. Tudni illik, G.S. az apja bányájába szánta első gőzmozdonyát, megkönnyítve így a munkások dolgát. A bányákban már ekkor öntött vas síneket használtak, igaz, akkor még negatív mintában, azaz magát a nyomvályút öntötték ki vassal, hogy a csille könnyebben gördüljön. (Innen ered egyébként a magyar vasút szó is, vas+út)  Ki nem találjátok, hogy Wylam városának környékén mekkora volt ez a nyomtáv: de bizony, pontosan 143,5 cm, azaz 4 láb 8 és fél inch.

A mozdony felépítményét is erre tervezte. Miután a gőzmozdonyban meglátták az ipari forradalom mozgatórugóját, vadul sínépítésbe kezdtek. Nos, itt érdemes viszont egy újabb közkeletű félreértést eloszlatni: bár az első, kísérleti jellegű sínpályák valóban sok helyen úgy készültek, hogy a már meglévő utak nyomvályújába fektették a síneket, vagy öntötték ki azokat vassal, azonban érthető volt, hogy nem alakítottak át minden utat, vasúttá, hanem a vasutak az utak mellett épültek, teljesen függetlenül attól, hogy az adott úton mekkora volt a nyomtáv.

Angliában viszonylag egységesen, 1435mm-es volt a vasúti sínpárok nyomtávja. Bár meg kell jegyezni, itt is voltak félreértések: ugyanis több helyen a nyomtávot nem a két kerék belső peremének, hanem a külső peremek távolságára értették, ami ugyan csak pár centiméter különbséget jelent, azért nem mindegy, hogy 1503mm vagy 1453mm a sínek közti távolság.  A viszonylag egységes méreteknek több oka is volt: a vonatok nagy részét eleve olyan helyeken építették, ahol már volt vasúti szolgáltatás, tehát nem építhették sem kisebbre, sem nagyobbra a nyomtávjukat. Másrészt Stephenson tiszteletére is megtartották ezt a méretet.

Az USA-ban viszont már sokkal kaotikusabb volt a helyzet, ott bizony a kongresszusnak kellett rendeletet hoznia a pontos méretről. Ugyanis az Amerikai Függetlenségi Háború során gondot okozott a katonák gyors vasúti ellátása és szállítása, hiszen sokszor kellett átrakodni az eltérő nyomtávok miatt. Ha nem szabványosítottak volna, valószínűleg soha nem épülhetett volna meg a transzkontinentális vasút. Angliában, és így a világ nagy részén ezért terjedt el az 1435mm-es nyomtávú vasút, és nem azért mert a római lovak fara ezt befolyásolta volna. Persze még ma is vannak ettől eltérő szabványok, elég csak a hazánkban is megtalálható erdei kisvasutakra, vagy az orosz, sokkal szélesebb vasutakra gondolni.

Ami az űrhajó, hordózó rakétáját illeti. Nos, a NASA szóvivője elismerte, hogy valóban az alagutak szabtak gátat a méretnek, viszont azt is hozzáteszi, hogy az amerikai vasúti kocsik eleve szélesebbek, mint Angliában (itt a tényleges szélességről van szó, nem pedig a nyomtávról), így az alagutak is szélesebbek, mint máshol, és a hordozó rakétát is szélesebbre építhették, mint mondjuk ha pusztán angliai méretekkel dolgoztak volna. Tehát az állítás, hogy két római ló fara szabta meg a modern technika méreteit hamis.

Nem mai hoax, de mint minden ilyen, sokáig, nagyon, nagyon sokáig fennmarad, mint az olaj a víz tetején, és időről időre, újra felbukkan. Most sincs ez másként. A napokban e-mailben kaptam egy powerpoint prezentációt (hát ezek is jó rég kimentek már a divatból), a kísérő szöveg pedig az volt, hogy a hackerek által, az ENSZ hálózatából kilopott képeket tartalmaz. Aki esetleg azt hinné, hogy ebbe fogok belekötni, hát téved: az ENSZ-hez valóban betörtek hackerek, mégpedig a LulSec nevű hacker csoport. Azt viszont nem lehetett tudni, hogy pontosan mit is akartak ott, loptak-e el bármi adatot, stb., de a nyomukat otthagyták. Fel is keltette az érdeklődésemet az e-mail pontosan emiatt, mert tudtam ezekről a dolgokról, és megnyitottam, meg amúgy is kellett valami anyag már a blogra.
Rengeteg érdekesebbnél, érdekesebb fotót tartalmazott a prezentáció (volt itt csészealj, piramosok, stb.), ezek közül most az óriás csontvázakat emelném ki.